Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-214

252 214. országos ülés 1911 augusztus 3-án, csütörtökön. két hónapig tartozik szolgálni, e javaslat szerint mind a kettőnek két évig kell szolgákiia, mert a mig az egyik szolgál, a másiknak joga van szolgálati idejét 23 éves korának betöltéséig elhalasztani. Ha a törvény a gyakorlati életbe átmegy, akkor az uj intézkedés életbelépése által egy harmadrész elveszti az eddig élvezett kedvezményt. (Felkiáltások a jobboldalon : Jogegyenlőség !) A 32. §. szerint jogot adunk a honvédelmi ministernek, hogy az ujonezjutaléknak, a besorozottaknak 4%-át kérelemre a póttartalékba helyezhet. Ezáltal igen nagy hatalmat adunk, mert a minister urak protekcziókat gyakorolhatnak. (Mozgás.) Eitner Zsigmond : Hozzá még, hogy nem mindig Hazai lesz a minister ! (r* Bernáth Béla: A 41. §. is ellenkezik a kétéves szolgálat eszméjével, mert az van mondva, hogy a gyalogságnál kétéves a szolgálat, a 41. §. szerint pedig az állománybavétel október 1-én kezdődik, az elbocsátás deczember 31-én történik és igy burkoltan a szolgálati idő meghosszabbittatik három hónappal. Az 51. §. a katonai fenyitő hatalom kiterjesztését foglalja magában. E szakasz még a nem tényleges katonai személyekre is vonatkozik ; pl. ha a jelentkezést nem szabályosan végzik, szobafogságot kaphatnak és katonailag büntethetők. E jog azelőtt a polgári hatóság kezébe volt letéve, most pedig a törvény ezt a katonai hatalomnak a kezébe akarja adni. Ezenfelül több rendkívüli hiba van a szövegben. Pl. a 65. §. arról beszél, hogy : az állittatás vagy felülvizsgáltatás meghiusitása, elmaradása. Pedig a ki elmarad, az ezt nem hiusitja meg, csak magára nézve hiusitja ezt meg. A kifejezés tehát nem helyes. Hasonlókép a 73. §. a jelentkezési szabályoknak mellőzéséről beszél, holott csak elmulasztásról van szó. Néhány szemelvényt szolgáltattam e javaslatból arra nézve, hogy mennyire nincsenek itt megvédve azok az érdekek, melyeket a nemzet magának követel. Nem akarok most a javaslat pénzügyi részével foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hiszen tegnapelőtt beszélt már erről Tallián Béla t. képviselőtársam, azelőtt pedig gróf Apponyi Albert és Bakonyi Samu t. képviselőtársaim. B. Podmaniczky Endre: Ki van merítve! Sümegi Vilmos: A nemzet pénze van kimerítve ! Bernáth Béla: Kétséget nem szenved, hogy itt igen nagy teherrel állunk szemben, (Zaj. Elnök csenget.) ugy hogy a nemzet e terhek alatt össze fog roskadni. Hiszen csak munkaerőben közgazdaságilag mennyi milliók vesznek el azzal, hogy katonáskodni kell, e szaporulat mellett pedig mennyi többköltség fog ránk hárulni. Mikor azt tapasztaljuk, hogy a katonai költekezés a mostani irányzat mellett minő kiterjedést nyert, akkor sohasem tudhatni, hogy ez azért lesz-e jó, hogy a polgárok békéjét biztosítsa, mert ha mi ilyen ideges költekezést követünk el a katonai terheknél, épen azt a gyanút ébresztjük, hogy ez azért szükséges, hogy alapot szolgáltasson egy esetleges háborúra, nem pedig arra, hogy a monarchia békés törekvéseit biztosítsa. Alighogy egy pár Dreadnoughtot rendeltünk, máris mindenütt azt suttogják, hogy még több Dreadnought megrendeléséről van szó. És ha volna mindezen költekezésekből a nemzetnek haszna! Hiszen minden dolog Bécsben konczentrálódik. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Bécsben vannak a katonai szervek, a közös ministerek. Csuzy Pál: A Dreadnoughtok is Bécsben vannak ? (Derültség.) Bernáth Béla: Monteeuccoli ur ott lakik Bécsben! Rákosi Viktor: Az annyi, mintha Bécsben volnának ! Bernáth Béla : A paritás elve sehol sincs biztosítva, a nemzet Bécs kedvéért és nagyhatalmi hóbortjáért nem vállalhatja a javaslatban kivánt nagy pénz- és véráldozatot. (Helyeslés a baloldalon.) Azt sem lehet tudni, hogy midőn majd igy véderőnket kifejlesztjük, ezt a nagy hatalmat nem fogják-e majd a nemzet letiprására is felhasználni ? Csak nemrég multak el azok az idők, midőn minket ebből a parlamentből honvédségünk igénybevételével kergettek ki. . . Kállay Tamás: Mentünk mi magunktól, sietve ! (Derültség jobbfelől.) Bernáth Béla: ... és nincs semmi biztosíték, hogy ez a nagy hatalom nem fogja-e a mi alkotmányunkat veszélyeztetni, esetleg megsemmisíteni. Vannak ugyan törvényeink, de azok nem lettek végrehajtva. Itt van az 1848 : III. t.-czikk a ministerek felelősségéről; itt van az 1886 : XXI. t.-czikk, mely a nemzetnek megadja azt a jogot, hogy nem köteles végrehajtani az országgyűlés által meg nem szavazott adókat és nem köteles kiállítani az országgyűlés által meg nem ajánlott ujonczokat. És mégis mit tapasztaltunk ? Azt, hogy az 1888 : XVIII. törvényczikkel kijátszották a nemzetnek ujonczmegajánlási jogát, (Ugy van! balfelől.) és annak ellenére, hogy az 1878 : V. törvény czikk 173. §-ában azt mondja, hogy az, a ki a törvény kötelező erejét, az alkotmányos államformát megtámadja, öt évi börtönnel büntethető, ennek semmi hatálya nem volt, akadtak emberek, a kik alkotmány ellenére vállaltak ministerséget és a nemzetet kiforgatták jogaiból a nélkül, hogy elnyerték volna büntetésüket. (Ugy van ! balfelől.) Ha figyelembe veszszük ezeket, nem csoda, ha a nemzet olyan hadseregre, mely az ő jogait nem biztosítja, nem nagyon szívesen költ és áldoz. De ez a javaslat nélkülözi a nemzeti gondolatot is. (Ugy van ! balfelől.) Hiszen nem tekinthetjük a közös hadsereget a nemzet hadseregének, mert szolgálati nyelve a német, annak ellenére, hogy a mi hivatalos államnyelvünk a magyar. A magyarnak más a nemzeti szine, abban a had-