Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-214

21í. országos ütés 1911 augusztus 3-án, csütörtökön. 253 seregben mégis a sárga-fekete zászló alatt kell harczolni, melyen a kétfejű sas díszeleg, nem a magyar nemzeti ozimer. (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Igen helyesen mondta legutóbbi beszédében gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam, hogy (olvassa) : »nem nagyon czélszerű, ott akkor, a mikor lelkesedést kell kiváltani a magyar ember lelkéből, a német nyelvet hasznaink. Én is voltam katona, háborúban is részt vettem, szolgáltam hazámat karddal is, (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) tiszta magyar ezreddel voltam, az egri és rniskolezi fiukkal és tudom tapasztalásból, hogy a mikor eredményt akartunk elérni, nem németül szóltunk a bakákhoz, hanem magyarul. . . (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Kelemen Béla : Akkor jó a magyar vezényszó ! B. Podmaniczky Endre: Bakákhoz sohasem beszélnek németül! Molnár Viktor : Akkor ugy is megvan a magyar vezényszó. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, hogy csendben hallgassák meg a szónokot. Justh János: Nagyon türelmetlenek! Eitner Zsigmond : Szavazni akarnak megint ! Bernáth Béla : . . . lelkesítettük őket, mondtuk nekik, hogy a magyar ember vitéz, kötelességtudó, mondtuk a legényeknek, hogy hazátokért harczoltok és azok hallván a magyar szót, a magyar lelkesitést. . . Egy hang (a jobboldalon) : Most is hallják ! Eitner Zsigmond : De ha olyanok a tisztek, hogy nem tudnak magyarul! Bernáth tudott velük beszélni ! Bernáth Béla : ... én tudtam velük beszélni, de az ezredesem, a kit tiszteltem, becsültem, nem tudott magyarul . . . Fodor Kálmán: De magyarul érzett! (Derültség és ellenmondások a baloldalon.) Csuha István : Azok épen magyarul szoktak érezni. Mikor bajban vannak, megtanulnak még az ezredesek is magyarul! Bernáth Béla: ... mikor anyanyelvükön lelkesítettük, az a katona szivesebben viselte el azokat a nagy szenvedéseket, a melyeket a háborúban ki kellett állania, (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) és szivesebben ment a golyózáporba is. De német nyelven lelkesíteni a magyar embert nem lehet. f \ Hogy micsoda felfogás van ott, arra nézve egy példát mondok saját tapasztalatomból. (Halljuk ! Halljuk!) A háborúban volt egy,igen derék főhadnagyuársam. (Halljuk ! Halljuk !) , . [ e Eitner Zsigmond : Német volt ? Bernáth Béla: Ausztriai, bécsi születésű volt. Szegény már meghalt. (Derültség jobb/elöl.) Quintusnak hivták. A honvédelmi minister ur ismerte is talán őt. Igen jeles katona volt. Midőn ott a háborúban néha közjogi dolgokat fejtegettünk . . . Bornemissza Lajos: Még ott is ? (Derültség.) Bernáth Béla: ... ez az igen jeles katona azt mondta nekünk; hiszen ti alkotmánytokat nekünk : németeknek köszönhetitek. Ezt csak annak jellemzésére hozom fel, micsoda felfogás van ott a tisztikarban is a mi közjogi helyzetünkről. (Zaj.) T. kéjjviselőház ! A taktikából azt tanultam, hogy a nemzet lelkében élő erkölcsi tőkét, ha nagy czélokat akarunk megvalósítani, fel kell tudni használni. Sajnos, azt a taktikát még nekem is német nyelven kellett tanulnom. Miskolczy Imre: De nagyon megtanulta! Bernáth Béla: De nem ezekkel a szavakkal van mondva, hanem ezzel a kifejezéssel : »Moralisches Element«. Manapság, a mikor a haladás korát éljük, a mikor az egyes nemzetek nyelvek szerint csoportosulnak, és igy igyekeznek érvényesülni a kultúrában minden téren, hogyan képzelik az olyan hadsereget harczképesnek, a melynek nincs megengedve, hogy a szolgálatban a saját nyelvét használhassa ? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen a németek sohasem verték volna le a francziákat, ha nem lelkesíti őket a német eszme, az összetartozás. Molnár Viktor: A francziákat is lelkesítette a franczia eszme, mégis megverték őket. (Ugy van! jobb/elől.) Lovászy Márton: Császári eszme volt az, nem nemzeti eszme. III. Napóleon nem nemzeti eszméért küzdött. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Bernáth Béla: És a mi dicső őseink történelmünk fényes lapjainak tanúsága szerint micsoda nagy dolgokat végeztek. De őket mindig a nemzeti gondolat, a nemzeti öntudat vezette minden fényükben, mint cselekedetükben. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Az 1848. évi nagy események sem volnának aranybetükkel bevésve a történelembe, ha azokat az oroszlánokat, azokat a hősöket nem a nemzeti eszme, nem a nemzeti gondolat vezette volna. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az előttünk fekvő javaslat e téren semminemű haladást nem mutat fel. Azért ezt a javaslatot a nemzetnek nem szabad elfogadnia, mivel ez meggyalázása volna a magyar népnek és a magyar nemzeti szellem letörésére vezetni. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Micsoda szomorú érzést támaszt az lelkünkben, hogy a midőn mi védjük a mi nyelvünket és a midőn mi a nyelvünkért talán odaadnánk életünket, most kapjuk a katonai bűnvádi perrendtartást, a hol a szolgálati nyelvnek kötelező voltát törvénybe akarják iktatni. És ha figyelembe vesszük azt, hogy a törvények végrehajtása osztrák szellemben történik, nincs semmi garanczia arra nézve, hogy ez javunkra fog szolgálni. Mert csak egy példát mondok. Pl. egy nemzetiségi, a ki tud magyarul, ott azt fogja mondani, hogy nem tud magyarul és ha tudja a szolgálati nyelvet, a németet, akkor az egész eljárás német nyelven fog folyni és igy a magyar nyelv el fog tűnni az igazságszolgáltatásból. Az sincs megállapítva, hogy az egyévi önkéntesek milyen nyelven fogják letenni a vizsgát. Ebből láthattuk, hogy ez a javaslat annyi sok