Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-210

M) 2i0. országos ülés 19Í1 Julius %9-én, szombaton. fenti határozatának végrehajtásáról minden évben a költségelőirányzattal egyidejűleg részletes jelentés teendő.« T. képviselőház ! Engedjék meg, hogy egészen röviden szóljak még. Bocsánatot kérek,|ha túlléptem az időt, de tessék elhinni, ilyen nagy anyag mellett t. barátom is ugy járt, hogy vizet prédikált és bort ivott, rövid beszédre prognosztizált és hosszabb lett belőle. Értem, igaza van. Olyan nagy a plobléma, a melyet rövid idő alatt feltárni kisebb részleteiben sem lehet. Csak a következőket kívánom még előterjeszteni határozati javaslatom megindokolására. A legelemibb igazság az, a mely az én határozati javaslatomban foglaltatik. Magyarország elköltött eddig is milliókat és ha ezen javaslatok törvénynyé válnának, mitől Isten óvja meg ezt a nemzetet, el fog költeni még sokkal több milliót a nép verejtékéből, a kis- és nagy emberektől szedett adófillérekből egyaránt a véderő czéljaira. A legkevesebb, a mit követelhetünk az, hogy szűnjék meg végre az az állapot, hogy nagy kegyesen a kvóta arányában osztják el a hadsereg beszerzéseitl a mi a következőkép történik. Pl. ugyebár több búzát, rozsot, kenyeret, szállíttatnak át Magyarországból az osztrák csapatoknak. Viszont az osztrák ipar, ugy az osztrák állami ipar, arzenál, valamint a magánipar szállítja a magyar csapatoknak az ipari termékeket, a posztónak nagy részét, csákókat, fegyverek egy részét, gombokat stb. Hát én azt hiszem, már tul kell tennünk magunkat azon, hogy ezen kvótabeli felosztásokkal játszszunk, hanem egyszerűen ki kell mondani azt az elvet, hogy, a mit Magyarország költ a hadseregre, (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) legyen az honvédség, legyen az közös hadsereg, azt használjuk fel idehaza ; dolgoztassuk fel azokat a nyersanyagokat magyar gyárban magyar munkás által. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És én azt hiszem, hogy sikerült olyan javaslatot előterjesztenem, a melyet az igen tisztelt többség is elfogadhat, mert hiszen az önök egyik tisztelt vezérférfia, mikor a múltkor ezt az ügyet a pénzügyi bizottságban előterjesztettem, ugy ezt az általános elvet mint azt a második konkrét követelményt is magáévá tette, a melyet javaslatomban szintén kidolgoztam. Ott ugyanis azt kivánom megállapittatni, hogy ne a Skoda-féle osztrák gyár állítson fel itt valami svindli-fiókot, hanem egyszerűen a magyar állam Diósgyőrött fejleszsze ki a maga 35 millió korona értékű gyárát egy nagyágyú-g)^^, hogy ott, a hol ma már lövedékeket csinálnak, ágyukat is gyártsanak függetlenül minden osztrák magánczég befolyásától. (Elénk helyesés a szélsóbaloldalmi.) Ezek olyan elemi igazságok és követelmények, hogy ezeket, miként gróf Tisza István igen t. képviselő ur igen helyesen mondta, ezen ház minden tagja kell, hegy magáévá tegye. Végül még egyet. (Halljuk! Halljuk !) Felhivom a t. ház nagybecsű figyelmét a legnagyobb igazságtalanság mely ezen véderőreformmal kapcsolatos intézkedésekben van és ez vonatkozik arra, hogy az Ausztria és Magyarország közötti arány tekintetében a honvédségek kérdésében minő kulcs alapján akarnak dolgozni. A múltkor az appropriácziós vita folyamán itt kimutattam azt, hogy Magyarország 1867—68tól 1905-ig elköltött a maga honvédségére 840 milliót, Ausztria pedig az osztrákra 710 milliót. Ugy-e bár, nincs törvény, a mely azt mondaná, hogy a honvédségeket a kvóta arányában kell fentartani, de van egy általános törvényünk, a pragmatika szankczió, a mely azt mondja, (Halljuk !) hogy kölcsönös és együttes védelemre vagyunk kötelezve. Most midőn azt látjuk, hogy a legfelsőbb katonai körök, hogy ugy fejezzem ki magamat, a legnagyobb erőfeszitéssel mozgósitanak az egész vonalon, hogy a mi véderőnket a legvégsőig fejleszszék, akkor ezek a körök az igen t. magyar kormánynyal egyetértőleg megállapodtak abban, hogy a magyar véderőnek teljes kifejlesztésére 100-nál nagyobb %-kal akarják felemelni a honvédség létszámát. Mert, ugyebár, azt nem állitják az urak, hogy azért emelik fel 12.500-ról 25.000-re, illetőleg hozzáadva a tanítók létszámát, körülbelül 26.000-re a honvédség létszámát, mert ez utón gyorsabban akarják az önálló magyar hadsereg felállítását biztosítani í Mert ha ez lenne a terminusra kitűzött czél, akkor másként beszélnének. De tény az, hogy a véderőnek kifejlesztése czéljából önök huszonötezerrel több ujonczot követelnek a honvédség részére. És ugyanakkor, midőn itt önök maguk elismerik, hogy a véderő költségei igen magasak és mindenféle kalkulácziókkal igyekeznek ezeket redukálni, megszorítani, a nemzetet, a parlamentet és a közvéleményt megnyugtatni akkor, (Halljuk ! Halljuk!) az osztrák kormány a legfelsőbb hadvezetőségi körökkel egyetértőleg és kellő jóindulattal megállapodik abban, hogy Ausztria a maga honvédségét mindössze 28.000 főnyi ujonczlétszámban fogja megállapítani, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) holott ha ráállunk arra a 42 : 58-as arányra — noha szerintem az arány a kvóta aránya lenne, mert a józan ész szabályai szerint senkit sem lehet többnek fizetésére kötelezni, mint a mennyire képessége terjed, de, mondom, ráállva ezen aránykulcs alapjára és eltekintve attól, hogy a 42 : 58 elosztás is igazságtalan, azért, mert Magyarországon öt perczent a halandóság, holott Ausztriában sokkal kisebb, mert Magyarország az osztrák befolyás folytán koldusabb maradt, majdnem koldus ország, egyes vidékei annyira nyomorultak, hogy a nép elcsenevészesedik, azért, mert ebben az országban az önálló gazdasági kifejlődés hiányában nagyobb mérvben vándorol ki a nép, még azzal is büntetnek minket, hogy az ujonczlétszámban is nagyobb összeggel kell hozzájárulnunk, mint abban a természetes arányban, a mely reánk esik ? Ez olyan igazságtalanság, a melyről nem is akarok beszélni. De ráállok a 42 : 58 perczentes alapra és kérdem, hogy ha Magyarországtól 25.000