Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-210

210.. országos ülés Í91Í Julius 29-én, szombaton. 199 Ez a preczedens egymaga indokolja és kell hogy indokolja, hogy ne menjünk hübéle-balázs ennek tárgyalásába. Öriási hiba volt, hog)^ Apponyi Albert tegnapi inditványát nem fogadták el. Az osztrák parlamentet szidhatja és szapulhatja gróf Tisza István az ő saját szempontjából, a mennyit neki tetszik, az egy népparlament, az át van hatva szocziális gondolatoktól és törekvésektől. Az a parlament akarni fogja, akarhatja esetleg megjavítani szocziális szempontból ezt a javaslatot. Ha önök itt nem forszirozzák ennek a tárgyalását és ha sikerülne önöknek kiforszirozni, hogy ezt most nyáron ne tárgyaljuk, ezzel elérhetnők azt; hogy a magyar nép millióinak esetleg nagy áldására módositások történhessenek a javaslatban. (Elénk helyeslés balfelől.) Mert az egészen bizonyos, hogyha egyszer keresztiilerőszakolták ezt, nincs olyan kormány, a mely ezt a törvényjavaslatot visszahozza ide, hanem akkor presszionálni fogják az osztrák kormányt, az osztrák törvényhozást, hogy adjatok hálát, hogy a magyarokat legyűrtük, nem lehet már oda visszavinni ezt a törvényjavaslatot, tehát tegyük félre ezeket a szocziális és egyéb előnyöket, (Ugy van ! Ugy van! balfelől.) Nagyon kérem a t. urakat, tegyék félre azt az antagonizmust, a mely közöttünk a harczi modor miatt van. Gondolkozzanak e felett, és vessék fel maguk előtt azt a kérdést, vájjon tudják-e azt, és minő garancziát képes e tekintetben önöknek vezérük, a ministerelnök ur nyújtani, hogy a Gautsch-kormány egyáltalában képes lesz a véderőj avaslatokat keresztülvinni. Itt kifogást emelnek a junktim- és a konczesszió-politika ellen. Engedelmet kérek, máshol nincs törvény reá, de nekünk van törvényünk, a mely a konczesszió-politikát előirja : az 1867 : XII. t.-cz. (Ugy van 1 Ugy van ! balfelöl.) Ausztria azonban meg szokta csinálni törvény nélkül is a józan ész szabálya szerint a maga junktimköveteléseit, a maga konczesszió-politikáját. A midőn látjuk azt, hogy a csehországi nyelvi háború szoros összefüggésbe hozatott a véderőj avaslatok ausztriai tárgyalásával, a midőn tudjuk, hogy évszázadok óta — az utolsó években a legnagyobb intenzivitással, a császár egész nimbusának latbavetésével — nem sikerült nekik a nyelvi problémát Csehországban megoldani, és a midőn azt látjuk, hogy ez a nyelvi probléma az az akadály, a mely megakaszthatja egyáltalában a javaslatnak Ausztriában való tárgyalását és letárgyalását, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) akkor önök itt kánikulás melegben, a haza, a nép nevében arra kényszerítenek bennünket, hogy ha önök forszirozzák is a dolgot, mi akadályozzuk meg ennek a törvényjavaslatnak a letárgyalását, (Elénk helyeslés balfelől) már csak azért is, hogy ne vágjunk elébe az osztrák politikai és parlamenti eseményeknek. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Uraim, szálljunk magunkba, gondoljuk meg, hogy mit teszünk. Az ország érdeke sokkal nagyobb annál, semhogy egy ilyen kérdést pár hónappal előbb vagy később kellene letárgyalnunk. Sokkal nagyobb érdeke a nemzetnek financziális, gazdasági és szocziális szempontból, semhogy itt arról lehessen szó, hogy sic volo, sic jubeo, megígértem odafönn, tehát megcsinálom, ha törik, ha szakad. így nem lehet ezt a kérdést elintézni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt inkább higgadtsággal, lassan, meggondolva kell előrehaladni, és igyekezni a megoldást megtalálni. (Elénk helyeslés balfelől.) Az az ut, t. uraim, a melyen önök járnak, az az ut, a melyen — miként kimutattam — óriási mértékben akarják megterhelni a nemzetet, az az ut, a mely vérben is óriási terheket ró a nemzetre, ezeknek a vérbeli terheknek elosztásában annyira igazságtalan, annyira jogtalan, hogy az egész kétéves szolgálati idő — elismerem — fennálló előnyeit messze lenyomja a mérleg serpenyőjében a terhek túlnagysága. A midőn anyagiakban oly mértékben akarja ezt az országot megterhelni, nemcsak az itt prelimináltakkal, hanem azon kiadásokkal különösen, a melyek azoknak természetes és logikus következményei, akkor én nem tehetek egyebet, mint hogy a legelkeseredettebb harczot folytassam az ellen, (Elénk helyeslés a baloldalon.) a végső harczot folytassam, a javaslatokat el ne fogadjam és addig is, a mig egyéb téren valamit elérhetünk, ajánlhassam a következő határozati javaslat elfogadását, a mely imigyen hangzik (olvassa) : »Határozati javaslat: Csakis a legelemibb igazságnak felelünk meg, ha gondoskodunk arról, hogy mindazon összegek, a melyeket a magyar államkincstár az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg és a m. kir. honvédség részére fordít, az országban maradjanak. E czélból utasítja a ház a ministeriumot, tegye meg a legsürgősebben mindazon intézkedéseket, a melyek arra szükségesek, hogy az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg, valamint a m. kir. honvédség összes szükségletei ugy nyers-, mint ipari terményekben az ország területén magyar munkaerők igénybevételével állíttassanak elő. A magánvállalkozás e czélra lehető nagy mérvben veendő igénybe, minden olyan czikk előállítására azonban, a mely akár védelmi szempontokból, vagy bármely más okból magánvállalkozásra nem bizható, azonnal állami üzemek állitandók fel. Kivételt csakis olyan czikkekre nézve tehet a ministerium, a melyek, mint a szabadalmazott különlegességek, az országban elő nem állíthatók ; valamint olyanokra, a melyekből oly csekély a szükséglet, hogy ezek előállítására külön üzem felállítása túl nagy anyagi áldozatokat igényelne. A ház ezek alapján, tekintettel az ügy sürgősségére, külön is határozatilag kimondja, hogy a Diósgyőri állami gépgyár területén és ennek felhasználásával egy állami ágyugyárnak minden osztrák magánczég befolyásától teljesen függetlenül való azonnali felállítását kívánja és utasítja a ministeriumot, hogy erre vonatkozólag az összes szükséges intézkedéseket azonnal tegye meg. A ház