Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-210
198 210. országos ülés 1911 Julius 29-én, szombaton. első tételeket, megszavazták a költségeket az első Dreadnought-divizióra, ha most a véderőben megadják az emberanyagot és szervezeti költségeket is a haditengerészetnek kontemplált fejlesztésére, itt megállás nincs, jöhet ide kormánynak bárki, ez olyan dolog, mint két fogaskerék, mely egymásba kapaszkodik ... Hock János.' És a nemzetet összezúzza! Gr. Batthyány Tivadar:... mindig tovább és tovább megy előre. Már hallom a jövendő Montecuecoliját, a mint az orrunk alá dörgöli, hogy 1911-ben a delegáczió maga elismerte, hogy nincs megállás, hogy az a jegyzőkönyv nem való, az csak szemfényvesztés, — bocsánat, nem sértőíeg mondom — hogy igenis az élet követelményei ezek lesznek. Ha áll valahol az a közmondás, hogy ha A-t mondtunk, B-t is kell mondanunk, hát áll itt. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csakhogy más téren kisebb összegekről, kisebb konzekvencziákról, (ügy van! balfelöl.) itt pedig milliárdokról van szó, mert elismerte maga t. ministerelnök ur, hogy 1915-ön túl a hadseregnek budgetje emelkedni fog, elismerte az igen t. pénzügyminister ur maga is, hogy bizony ő is azt hiszi, hogy ezek a kalkulácziók állanak, de lehet, hogy még több költség következik. Tisztában vagyunk vele, azt hiszem, hogy már a mostani tárgyalások vége előtt el fogjuk érni azt, hogy az urak kénytelenek lesznek meghajolni az igazság ereje előtt és az altiszti kérdés jobb megoldását, a tulszolgáló legénység kárpótlására uj összegek előteremtését az ujabb megterhelés természetes következményeként fogják tekintem és be fogják látni, hogy abban a perczben, a mint a haditengerészetnél a 8—10 ezer tonnás hajókról felmentünk a 20.000 tonnás hajókig, emberben, fogyasztási czikkekben és általában mindenben progreszszive emelkedik a rezsi is. (ügy van! balfélól.) E szerint számitanunk kell arra is, hogy midőn most a 20.000 tonnás Dreadnought-okat követelik és az azokhoz való legénységet, tulajdonképen vagy felesleges, vagy félmunkát végzünk. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Feleslegest, ha a legközelebbi időben, a mire nézve Angliából némi hangok eljutottak ide, a technika azt állapitaná meg, hogy vissza kell térni a hajóóriásoktól a kisebb hajókra. Az aviatika, a tenger alatt járó hajók technikai fejlődésének korszakában máról-holnapra nem tudható, vájjon ezek a hajóóriások nem lesznek-e felcserélendők hajótörpékkel. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez volna még a szerencsésebb eset, mert, ha ez mihamarább megtörténne, — elég gazdagok vagyunk hozzá — egy pár száz millióval fizetnék meg a hadvezetőség sietségét. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azonban álljunk meg annál a feltevésnél, hogy a haditengerészetben ez az irány, t. i. a nagyobb hajók és ágyuk alkalmazása tovább fog fejlődni; akkor megállapíthatjuk azt, hogy a 20.000 tonnás és 30% czentiméteres ágyukkal felszerelt Dreadnougthok ma, mikor épitjük őket, tulaj donképen már elavultak, mert tudjuk, hogy nagy tengeri államok 34 1 /?, sőt 35 '6 czentiméteres ágyukra térnek át, melyeknek megfelelőleg, nagyobb lévén a súlyuk s nagyobb lévén municziójuknak a súlya is, az egész hajót erősbbiteni kell annál is inkább, mert a pánczélok is megfelelően erősbbitendők. Egészen bizonyos, hogy a 20.000 tonnás Dreadnoughtokat vagy korán vagy későn, de nem idejekorán csináltuk meg, s egészen bizonyos, hogy változások előtt állunk, a melyek vagy azt teszik, hogy nagyobb költségekbe menjünk bele, vagy azt, hogy át kell térnünk egészen más rendszerre, melynek költségéről ma még fogalmat sem alkothatunk magunknak. Hogy itt nem állunk meg, hogy a delegáczió által preliminált 145 millió nem lesz elég, az egészen bizonyos. Midőn ezek tények, midőn még félve mondom ki, mert nem akarom az ördögöt falra festeni, midőn remegve tartok attól, hogy valamelyik állam behozza az automatafegyvereket, abban a perczben már jön a honvédelmi minister ur és a kormány és követeli az automatafegyvereket, összes egyéb kiadásaival. A mint a technika rohamosan fejlődik, fejlődni fognak a háború eszközei is, tehát'egészen bizonyos, hogy az a jegyzőkönyv, a melyet a kormány felvett, nem fogja megállítani a kiadásokat, hanem az el fog söprődni és a kiadások rohamosan fognak emelkedni. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha önök azt állítják, hogy ez összegeket elbirja a nemzet, önöknek sem szabad ezen összegeket elfogadniuk, mert nem itt állunk meg, hanem azok sokszorosáig megyünk. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Azért kell ezerszer is meggondolni, hogy midőn az »A«-nál vagyunk, midőn a fundamentumot vetjük meg, minő területen, minő méretekben épitjük meg az épületet, mert ha túllövünk a czélon, akkor bárki legyen is a jövő többsége és kormánya, nyögni fog a nemzet és sinylődni ezen helytelen alapozás miatt, melyetja törvényhozás elkövetett. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Midőn ezt látom, összetett kezekkel kérem önöket, ne hamarkodják el a dolgot; annál kevésbbé kell ezt elsiettetni, mert azt sem tudják az urak, vájjon Ausztriában elfogadják-e vagy sem. Emlékezzenek a hires ötödik szakaszra; nem lett volna-e okosabb önöktől, kik oly nagy súlyt helyeztek a bankj avaslatra s annak ötödik szakaszára, ha visszatartják a javaslatok tárgyalását, addig mig az osztrák parlament is tárgyalhatja ? Ma ott tartunk, hagy hathónapos ex-lex volt, először minket szidtak az ex-lexért, az osztrákokat azonban nem okozták, azoknak megbocsátottak, csak nekünk nem. Most azután ott vannak, hogy itt le vagyunk kötve, önök nagy dicsőséggel keresztülvitték és erőszakolták — pardon a kifejezésért — az 5. §-t, odaát Bécsben pedig jön most egy Kuranda-féle javaslat, a mely az 5. §-nak egész intenczióját egyszerűen kinullázza, bennünket pedig mindnyájunkat kifiguráz, (ügy van! ügy van! bulfelől.)
