Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-210

210. országos ülés 19ÍÍ Julius 29-én, szombaton. 189 egy ország, a mely, mint ki fogom mutatni, egy milliónál több harczképes és kiképzett embert fog az uralkodónak és a nagyhatalomnak adni. ha ezek a javaslatok törvénynyé válnak — mondom, egy ilyen, már magában is a nagyhatalmak közé soro­landó nemzet ne tudja magának kivívni még eze­ket a jogokat sem. (Igaz ! ügy van ! balfdől.) Engedelmet kérek, a mig az igen t. többség­nek, a melyről gróf Tisza István azt mondotta, hogy felfelé erősnek kell lennie, mert nem igyek­szik lefelé népszerű lenni — mondom, a mig a többségnek ereje odáig sem terjed, hogy a mit ezek a kis német államok már régen kivívtak maguknak, azt biztosítsa a magyar nemzet szá­mára is, addig — mikor ilyen óriási terhekkel ál­lunk szemben — nem szabad rossz néven vennie Márkus László t. képviselőtársamnak, ha azokat a szép nemzeti éloge-okat, azokat a szép nemzeti lendületes szavakat és kifejezéseket, a melyeket ő használt, nem tekinthetem másnak, mint pium desideriumnak, a melynek megvalósítását azon­ban, ha így beszélnek t. képviselőtársaim, soha­sem fogják keresztülvinni. (Igaz ! ügy van ! bal­fdől.) T. képviselőház ! Az idő rövidsége miatt most nem terjesztem elő, de közzé fogom tenni azt a elaborátumot, a melyet egy igen tekintélyes, elő­kelő osztrák férfiútól kaptam, a ki egészen bona fide és saját elhatározásából küldötte azt meg ne­kem, a melyben megmagyarázza, hogy Magyar­országnak annyira joga van az önálló hadsereghez és ahhoz, hogy a mit a hadseregre költ, azt Magyar­országon költsék el, itt dolgozzák fel, hogy ez ma már nemcsak Magyarországnak joga, de Ausztriá­nak és Magyarországnak is határozottan érdeke, s ő mint osztrák ember követeli, hogy igenis, állít­sanak fel itt Magyarországon önálló magyar had­sereget és állítsanak fel önálló hadsereget odaát Ausztriában is. (Zaj jobbffdől.) Magyarázza ezt azzal, hogy egy nemzeti érzülettől áthatott had­sereg mennyivel többet ér, (Igaz ! ügy van ! a bal­és a szélsőbaloldalon.) mint egy olyan hadsereg, a mely inkább csak a zsoldosság jellegével bir. Felhatalmazott ez az illető osztrák előkelőség arra, hogy névszerint is megnevezzem. Én ezt mégsem teszem, mert nem merem tenni; félek, hogy odaát Ausztriában még majd hazaárulónak deklarálják. De mindenesetre jellemző az, hogy már osztrák előkelőségek is foglalkoznak avval a gondolattal és igazságosnak tartják azt, hogy midőn a magyar államtól ilyen óriási terheket, ekkora költségeket követelnek, akkor megadják a magyar államnak ezt a jogát. (Mozgás a szélsőbal­oldalon.) De van ennek a kérdésnek egy katonai mo­mentuma is. Az igen tisztelt honvédelmi minis­ter ur sokkal jobban tudja és sokkal jobban is fejthetné ki azt a tényt, hogy ma már azok a nagyhatalmak, a melyeknek nagy, egységes hadseregeik vannak, ezeket a nagy hadseregeket már a béke idején is, ugyebár, mint több önálló egységet, mint több önálló hadsereget szervezik és osztják be ; dezignálják az egyes önálló had­seregek főparancsnokait; megadják azoknak már a keretekben a vezérkarát, beosztják a hadteste­ket, egyszóval, ma már nem egy nagy, egységes hadseregként tekintik sztratégiai szempontból a hadsereget, hanem felosztják azt több önálló egy­ségre, mert hiszen egy olyan testület, a minőt pl. Ausztria és Magyarország összes védelmi eszközei képviselnek, egyetlenegy vezénylet alatt mozgósí­tani és háborúba vinni abszolúte lehetetlen, (ügy van ! a szélsőbaloldalon,) Tehát azok a harczászati momentumok, a me­lyektől előttem szólott t. képviselőtársam féltené a mi érdekeinket, hogy ha külön hadsereget állita­nánk fel, annyira helyt nem állanak, hogy, a mint mondám, még az ósdi, elavult czopf os osztrák gene­rálisok is kénytelenek voltak par la f orce des choses, a közös hadsereget több önálló hadseregi szervezet­ként beállítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már pedig, ha stratégiailag ilyen a helyzet, a minthogy ilyen, kérdem, mit ártana az akár a királynak, akár a nemzetnek, hogy ha ezen önálló hadseregek egyike, vagyis a magyar hadsereg Magyarországon, magyar hatóságok adminisztrálásával tartatnék fenn ? (Elénk hdyeslés a szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok ezek után (Halljuk! Hall­juk !) ugy gróf Tisza István t. képviselő ur beszédé­vel, mint egyáltalában az ebben a tenorban el­hangzott nyilatkozatokkal szemben kifejteni az én meggyőződésemet és álláspontomat, először a a tekintetben, hogy miért fejtünk ki ilyen erős és rendkívüli ellenállást a véderőreformmal szem­ben és hogy miért nem tartom én ezt a parlamentet feljogosítottnak arra, hogy a véderőtörvényeket megvalósitsa. (Halljuk ! Halljuk !) És itt utalok egyszerűen arra, hogy midőn Németországban a parlament elé kerültek az ugyanezen czélú törvényjavaslatok, (Mozgás. Hall­juk ! Halljuk! Elnök csenget.) a bizottságok is­mételten hónapokig is tárgyalták ezeket a javas­latokat ; a különböző pártokkal igen nagy és be­ható tanácskozásokat folytattak, és midőn nem tudták megállapodni és kölcsönös megegyezésre jutni, újból apelláltak a nemzetre ; tudtommal két izben hallgatták meg a nemzetet Német­országban, mielőtt a véderőreformot kiépítették abban a formájában, a mint azt minálunk tenni szándékoznak. És hogyha Németországban, a hol tudvalévően az alkotmányosságnak egy kissé másfajta, ifjabb és kevésbbé kiterjedtebb for­mája áll fenn, mint a minő a mienk, a kik büsz­kén emlegetjük ezeréves alkotmányosságunkat, ha, mondom, Németországban szükségesnek tar­tották a nemzetet több izben meghallgatni, holott ott megvan az általános, egyenlő és titkos vá­lasztói jog, a melytől mi még, sajnos, igen messze állunk, a mint épen ma is hallottuk, akkor nekünk igenis jogunk és kötelességünk felhasználni min­den eszközt, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mely törvényekben és szabályokban nekünk megadatott, arra, hogy igenis, elhalaszszuk ezen javaslatok tárgyalását és követeljünk olyan eb

Next

/
Thumbnails
Contents