Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-208

154 208. országos ülés 1911 Julius 27-én, csütörtökön. Jelentem a t. háznak, hogy a megejtett szavazás alkalmával elnök nem szavazván, igennel szavazott 10, nemmel szavazott 111, távol volt 329 képviselő, tehát 101 szótöbbséggel a t. ház Sümegi Vilmos országgyűlési képviselő urnak a leért szabadságidőt nem adta meg. A ház határozata értelmében most át fogunk térni a sürgős interpelláczió előterjesztésére. Ezt megelőzőleg azonban Pap Géza képviselő ur, a közgazdasági bizottság előadója kivan a háznak jelentést tenni. Pap Géza előadó : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Van szerencsém a közgazdasági és pénzügyi bizottság jelentését a Montenegróval 1911-ben kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezése (írom. 354, 382 sz.) tárgyában tisztelettel beterjeszteni. Kérem annak kinyomatását, szétosztását és az osztályok mellőzésével leendő napirendre tűzését elrendelni. (Élénk helyeslés jobhfelől.) Elnök: A benyújtott jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak najnrendre tűzése iránt a ház annak idején fog intézkedni. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a következő ülés idejére és napirendjére nézve kívánok előterjesztést tenni. Javaslom a t. háznak, (Halljuk! Halljuk!) hogy legközelebbi ülését, holnap, pénteken, Julius hó 28-án d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki először az elnöki előterjesztések és irományok bemutatása, másodszor a névszerinti szavazás Egry Béla képviselő urnak szabadságidő engedélyezése iránti kérelme tárgyában, harmadszor a névszerinti szavazás Barcsay Andor képviselő urnak hasonló kérelme tárgyában... Szüllő Géza: Szabadságharczosok! Mándy Samu: Éljenek a szerzők! (Zaj.) Elnök : . . . végül a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. (Zaj.) Csendet kérek. Méltóztatnak hozzájárulni 1 (Igen!) Ha igen, akkor a napirendet ekkép megállapítván, áttérünk Ráth Endre képviselő urnak sürgős interpelláeziójára. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék interpelláczióját előterjeszteni. (Zaj.) Ráth Endre: T. képviselőház ! Az elnök ur szives hozzájárulásával sürgős interpelláczióra kértem és kaptam engedelmet a Kovald-féle gyárban Budapesten és Monoron történt robbanás tárgyában. Azokon a szerencsétlen embereken, a kik áldozatai lettek ennek a robbanásnak, igénytelen felszólalásom már nem segit. Az ő sorsuk meg, van pecsételve. De azt hiszem, hogy e ház, a melynek köteles gondossága, továbbá érző szive és lelke kell hogy azon emberek felé forduljon, a kik az emberiség jóléte, az emberiség megélhetése szempontjából sokszor életük koczkáztatásával teljesitik a maguk nehéz munkáját, a parlament tehát, a melynek a nép érdekeivel mindenkor kötelessége foglalkozni, lehetetlen, hogy ezen szomorú események mellett érdeklődés nélkül és tanulságok levonása nélkül haladjon el. (Igaz! Ugy van ! haljelöl.) Mi történt, t. képviselőház ? Az eseményeket részleteiben, azok borzalmasságában a napi sajtó révén, a mely minden ilyen dolog iránt erősen érdeklődik és a mely elsősorban ad a közönségnek szomorú hirt, ismerjük mindannyian. A sajtó bőven tárgyalta ezeket a dolgokat és méltóztassék elhinni, t. képviselőház, nem túlzok állításommal, ha azt mondom, hogy valósággal megdöbbenést érez az ember, a mikor azt a felületességet, azt a hanyagságot, azt a gondnélküliséget tapasztalja, a melylyel ezeket a kérdéseket — fájdalom, nem hallgathatom el — hivatalos köreink és tényezőink is kezelik. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalmi.) A mikor végighaladunk a főváros utczáin, igazán nem tudjuk, hogy vájjon nincs-e épen abban a rűllanatban alattunk vagy felettünk valami veszedelem, a mely, ha ma nem, hát holnap, esetleg holnapután életeket fog követelni és pusztulást fog hozni sokakra. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Egy-egy ilyen alkalom, a mikor a hatósági vizsgálatok megejtődnek, rémes adatokat szokott rendszerint, mint a jelen esetben is, felszinre vetni. Magam voltam épen szemtanuja, hogy, a mikor a legutóbbi najjokban a Roheim-féle fatelepen tűz volt, a tűzoltók már javában végezték munkájukat és úgyszólván már leégett az egyik telep, a mikor egyszerre csak nagy riadalommal szaladnak az ottani viszonyokkal ismerősök, s újságolják, hogy arról megfeledkeztek, hogy a telepnek ezen és ezen a részén benzinhordók vannak. Ugyanez az eset ismétlődött meg itt, t. képviselőház, a hol a hivatalos hatósági vizsgálat megállapította már, hogy a padláson hordószámra állt a benzin, a jelen esetben mosási czélokra már többször használt állajjotban a felső emeletekről csöveken szivárgott le a pinczébe — a hol tulaj donképen a robbanás bekövetkezett — és minden felügyelet nélkül állandóan veszedelemben tartotta nemcsak az ott foglalatoskodókat, de az épületben levőket és a szomszédokat is. És valóban az isteni szerencsének tulajdonitható, hogy ennek a robbanásnak csak ennyi emberélet esett áldozatul. (Igaz! ügy van! baljelől.) T. képviselőház ! Nem kívánom sem a magam részéről, sem pedig a párt részéről — szomorú dolog lenne, ha ilyesmiből is pártkérdést csinálnánk — Kovald-kérdéssé fújni fel ezt az ügyet. (Halljuk ! Halljuk !) Az a körülmény, hogy a mikor a robbanásra alkalmas vagy közveszélyes tárgyakat vagy anyagokat eladnak és elárusítanak, hogy akkor különböző jegyzőkönyveket vesznek fel, a melyekbe beírják, hogy ki vett, mennyit vett, hova vitte, milyen czélra használja, egymagában nem óv meg bennünket a veszedelmektől, mert ha az a veszélyes anyag kikerül az elsőfokú elárusító kezéből, többé ellenőrizve soha nem lesz, mint a jelen esetben sem volt. T. képviselőház ! A Kovald-féle gyárban ez már a harmadik eset. Tíz évvel ezelőtt történt az első szerencsétlenség, 1908-ban, alig három