Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-207

138 Wl. országos ülés Í911 Julius 26-án, szerdán. így állott elő a mai helyzet, a mely szerint Bosznia-Herczegovina, azt mondhatjuk, sem Magyarországhoz, sem Ausztriához nem tartozik, de nem tartozik Ausztria-Magyarországhoz sem. Ez a függő helyzet megszüntetése bizonyosan még várat magára jóidéig, de félek, hogy ha annak idején eldöntésre kerül a dolog, annyi gondot és bajt fog nekünk okozni, hogy a berlini szerződésben nyert megbizást igazán nem fogjuk megköszönni. Nern akarom azonban ezeket a kérdéseket most bolygatni. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Tisztán csak azért hoztam ezt fel, hogy annál inkább indokolhassam meg azt, hogy kötelességünk ébren őrködni a felett, hogy Magyarország eminens érdekei ne csorbitsák, hogy a magyar állampolgárok ugyanazon elbánásban részesüljenek legalább is, mint az ausztriai állampolgárok. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen mindezek alapján, eltekintve attól, hogy mi ősi, történeti jogon okkupáltuk és annektáltuk BoszniaHerczegovinát, eltekintve attól, hogy az okkupáczió idejében tudvalevőleg magyar ezredek előretolásával különösen magyar véren kivánták az okkupácziót véghezvinni, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj.) de eltekintve még attól is, hogy maga az annektálás is óriási terheket rótt az országra : egész jogos, hogy mindezen történeti jogok figyelmen kivül hagyásával is vitassuk azt, hogy egyforma jogaink kell, hogy legyenek BoszniaHerczegovinában, hogy tehát a beígért paritás teljesen keresztül vitessék. (Ugy van I a baloldalon.) Azzal a törvénynyel, a melyre az előbb is voltam bátor hivatkozni, az 1886-ik évi VI. törvényczikkel, — a mely ma is érvényben van — és a mely az ideiglenes közigazgatás vezetését közös szervre bizta, igazolom elsősorban azt, hogy ennek természetes következménye csak az lehet, hogy a íiaritást érvényesiteni kell, még hogy ha czélszerüségi szempontból el is fogadom azt, hogy Bosznia-Herczegovina ma olyan közös terület, a melynek ide vagy amoda való tartozását a későbbi jövő van hivatva eldönteni. Gr. Batthyány Tivadar: A királyi hitlevél megmondja ! JaczkÓ Pál : Tisztelettel voltam bátor már előbb megjegyezni, hogy pártállásom és közjogi tanulmányaim alapján olyan álláspontot foglalok el ebben a kérdésben, hogy ezt vita tárgyává későbben is nehezen fogja tudni valaki tenni. (ügy van I bal,felől.) Mindezeknél fogva azt hiszem, nem engedhető meg, hogy Bosznia-Herczegovinában egyoldalú politika érvényesüljön, különösen azért nem, mert hiszen a mai viszonyok között tudjuk, hogy kereskedelmünk és iparunk csakis Kelet felé terjeszkedhetik és hogy különösen a Balkánfélsziget az, a melynek piaczán remélünk némi eredményt elérni; hogy a kereskedelmi és iparkamarák külön küldöttségeket küldtek le a terepek és a viszonyok tanulmányozására. Minden ilyen kiküldetés óriási anyagi áldozatokba került s mikor mindezek után végre sikerült kereskedőink egyikének vagy másikának ott azon a piaczon a lábát megvetni, a mikor óriási anyagi áldozatokkal, talán rizikóval számolva, lemegy oda és csak azt az egyet kéri, hogy most már a kereskedelmi összeköttetést megkönnyitendő abban a boszniai klering-forgaiomban szintén részt vehessen és legkisebb kivánsága, hogy a kereskedők és az iparosok érdekében ő is olyan tájékoztatót kapjon, a melyet megért és hogy olyan nyomtatványt bocsásson Id a boszniai postatakarékpénztár, a melyben a magyar szöveg is megvan : ennek meg is kell történni. (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) Mindezeknél fogva, miután épen. Ausztria az, a mely Nyugat felé elvágja az utunkat, hogy kereskedelmi és ipari fejlődésünket arra felé irányithassuk, miután épen erre való tekintettel méltányos és jogos azon kivánságunk, hogy teljesen egyenlő elbánásban részesüljünk, azt hiszem, hogy mikrr ezen ottani viszonyokról tudomást szereztem, csak kötelességszerűen jártam el, a midőn ezekre a t. ház figyelmét felhivtam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindezek alapján vagyok bátor a ministerelnök úrhoz a következő interpellácziót beterjeszteni (olvassa) : »Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy a Bosznia-Herczegovina területén felállított postatakarékpénztár intézményénél Magyarország közjogi sérelmet szenvedett ? Van-e tudomása arról, hogy a magyar nyelvet a postatakarékpénztár teljesen mellőzi, hivatalos nyomtatványairól teljesen hiányzik a magyar szöveg ? Hajlandó-e ezen sérelmet azonnal orvosoltatni és a magyar állam jogainak érvényt szerezni ? Tisztelettel kérdem, ennek érdekében miként kivan rendelkezni ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Következik ? Szinyei-Merse Félix jegyző: Benedek János! Benedek lános: T. ház ! Egy kiadatási ügyben vagyok bátor kérdést intézni a t. igazságügyminister úrhoz, oly kiadási ügyben, a melyben a t. igazságügyminister ur nagyobb előzékenységgel láván eljárni azon állam irányában, melylyel szerződési viszonyban állunk a bűntettesek kiadását illetőleg, mint az ebben az államszerződésben, a mely a magyar törvénykönyvben be van czikkelyezve, tulajdonképen az igazságügjTninisteriummal szemben zsinórmértékül szolgálhat. Az eset a következő : A petrovkai, oroszországi, járásbíróság 1904 jun. 17-én 12 évi kényszermunkára Ítélte Holevka Jánost és 8 évre Kaffka Pétert azért, mert bűnsegédek voltak egy gyilkosság kísérletében, a melyet egyik munkástársuk, Kopris Mihály követett el az illető gyár egy mérnöke ellen, a kit azzal