Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-207

207. országos ülés 19li Julius 26-án, szerdán. 137 hogy tényleg annak valóságáról kellett meggyőződnöm — hogy ezen czikk teljesen megfelel a valóságnak, hogy ez a magyar czég tényleg részben német ismertetéseket, részben pedig olyan hivatalos blankettákat kapott, a melyekből meg kellett győződni arról, hogy ezen hivatalos kiadványokon a német, a horvát és a szerb nyelvű magyarázatok és felvilágosítások megvannak, de a magyar nyelvnek azon sehol semmi nyoma nincs. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan !) Itt fel kell hivnom a t. ház figyelmét arra, hogy annak idején, mikor ezen boszniai postatakarékpénztárt tervezte a boszniai kormány, a közös pénziigyministeriiim hozzájárulásával, már a sajtóban megjelentek egyes közlemények és ugy tudom többek között »Az Bst« újság is szóvá tette, hogy ugy veszi észre, hogy a magyar érdekeknek sérelmével oly módon, történik a szervezés, hogy az csak Ausztriának lehet kedvező, mi ránk azonban határozottan káros. (Igaz! ügy van! balfeMl.) Midőn ezen közlemények napvilágot láttak, akkor ezek tartalmát erélyesen tagadták és czáfolták. (Halljuk ! Halljuk !) Sőt hivatalos kijelentések is történtek, a melyek egyenesen kimondták, hogy a boszniai postatakarékpénztár Magyarországnak és Ausztriának közös intézménye, a melynél tehát a paritás az egész vonalon érvényesülni fog és az érdekeket mindkét állam állampolgáraira nézve egyformán szem előtt fogják tartam. Hogy ezt mennyire nem tartották meg, annak legszomorúbb példája az, hogy most az utolsó időben tényleg arról kellett meggyőződést szereznünk, hogy igenis, a nyomtatványoknak még a szövege is idegen nyelvű, sőt a horvát nemzetnek nagyobb előnyt biztositanak, mint a magyar állam hivatalos nyelvének, mert a horvát nyelvszövegben előfordul. (Zaj. Elnök csenget.) Előre kell bocsátanom, hogy pártállásomnál fogva is Bosznia-Herczegovina okkupáczióját és ennek folyományaként jelentkező annektálását, (Zaj. Elnök csenget.) természetszerűleg nem tekinthetem Ausztria-Magyarország közös ügyének, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de nem tekinthetem pártállásom figyelmen kívül hagyásával sem annak közjogi tanulmányaim alapján sem. (Halljuk ! Halljuk I balfelől.) Azt hiszem, nem kell itt hivatkoznom a hitlevélre (Halljuk ! Halljuk !) vagy az alkotmányra tett esküre. (Mozgás jobbfelöl.) Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy különösen az annexió, de már az okkupáczió is ősi történeti jogon alapszik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy az 1880. VI. t.-cz. Bosznia-Herczegovina kezelését illetőleg Magyarországnak csak Ausztriával való egyetértése mellett enged meg intézkedést; igaz az is, hogy a mennyiben ezen tartományok jelenleg viszonyát meg akarnák változtatni, az csak mindkét törvényhozás hozzájárulásával lenne eszközölhető ; végül igaz az is, hogy a boszniai ideiglenes közgazdaság vezetésével a közös külügyministeEÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. X. KÖTET. rium, ületőleg ennek kiküldötteképen a közös pénzügyministerium, bizatott meg. Mindezeknek alapján azonban nemcsak vitatom, hanem határozottan állítom, hogy az ügy még közösügygyé nem lett. (Ugy van! balfelől.) Bosznia-Herczegovina megszállása, okkupácziója, nyilvánvalóan és természetesen külön ősi, történeti jogunkon alapszik. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt sohasem vitatták, sőt kormányférfiaink is annak idején mindig elismerték. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Jaczkó Pál : Nem akarok e tekintetben nagyon sok áUamférfiunak nyilatkozataira és kijelentéseire hivatkozni; csak Wekerle Sándor volt ministerelnök úrra hivatkozom, a kire nézve, minthogy 67-es alapon állott, azt hiszem, hogy a t. túloldal részéről nagyobb respektussal fog találkozni ! (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a Id 1909 február 3-án határozottan kijelentette a következőket: Mellesleg megjegyzem, hogy egy interpelláczióra adott válaszról van szó, a melyet Bosznia-Herczegovina ügyében terjesztettek elő. Azt mondta (olvassa) : »Azt az álláspontot foglaltuk el, hogy ha mi történeti jogunk érvényesítésénél végleges intézkedéseket nem is tehetünk, de a mi közjogi és állam jogi igényeinkből semmit fel ne adjunk«. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nyilvánvaló, hogy ez a nyilatkozat megerősiti azt a véleményemet, hogy igenis bármilyen legyen a mai helyzetünk, bármilyen viszonyt allegáljunk Magyarország, illetőleg Ausztria-Magyarország és Bosznia között, ezt a kérdést eldönteni csakis azon egy alapon lehet, hogy ősi történeti jog alapján okkupáltuk, illetőleg annektáltuk BoszniaHerczegovinát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tovább megyek azonban és felhívom a t. ház figyelmét arra a törvényjavaslatra, a melyben a jelenlegi többség által is támogatott kormány egyenesen azt mondja, hogy az országgyűlés tudomásul veszi Ö cs. és apostoli királyi felségének azon elhatározását, hogy Bosznia-Herczegovinának alkotmányos autonómia adandó s hogy »tekintettel azokra az ősi kötelékekre, a melyek dicső elődeinket a magyar trónon ezen országokhoz füzték«, szuverén jogait ezen országokra kiterjesztette. Egyenesen megmondja tehát itt is, hogy a magyar király ősi jogán annektálta BoszniaHerczegovinát. Téves az a nézet is, a melyet hallottam, hogy tulaj donképen Bosznia-Herczegovina AusztriaMagyarország közös külügyének tekinthető, tekintettel arra, hogy annak idején a berlini egyezmény, a nemzetközi megbízás alapján történt az okkupáczió, azt hiszem, hogy ha a nemzetközi jog annak idején Magyarországra és Ausztriára bízta az okkupáeziót, akkor egyszersmind erre a két államra bizta annak a kérdésnek az eldöntését is, hogy vájjon mely államhoz tartozzék majd annak idején ; melyik állam kötelékéhez áll közelebb. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) 18