Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-206

>li július 25-én, kedden. 120 206. országos ütés 19 felszólalásai nem a legtárgyilagosabbak voltak, (Helyeslés balfelől.) és nem a legtárgyilagosabban vezették be a vitát ennél a törvényjavaslatnál. Hogy azon közben néhány házszabályvita és névszerinti szavazás volt, az még nagyon enyhe válasz volt a kormány által alkalmazott rendkivüH eszközökkel szemben. Legutóbb a rendkívüli eszközök alkalmazásánál, mint mondtam, ismét a kormánypárt hivta ki az ellenzéket, mert nagyobb sértés egy becsületes törekvésű emberre el sem igen képzelhető, mintha valaki azt mondja neki, hogy megveti az ő küzdéseért. (Igaz! Ugy van! balfdől.) T. ház ! Ha gróf Tisza Kálmán t. képviselőtársam esetleg mondta is ezt,— hisz megtörténik mással is, hogy mond olyant, a mit esetleg jobb szeretne később meg nem történtnek tekinteni — ez még nem. képezne egészen sértést az ellenzéki pártokra nézve ; hanem mikor ez & nyilatkozat a házban szóvá tétetvén, ugyancsak a t. kormánypártból feláll egy másili kéjwiselőtársunk, ki azonositja magát Tisza Kálmán kijelentéseivel, és erre a kijelentésre, mondhatni, az egész többség helyesel. . . Lovászy Márton : Sőt tapsol! Szabó István (nagyatádi) : ... akkor csakugyan a kormánypártnak ezek az eszközei idézték fel az ellenzéknél is a fegyverek kiélesedését. A milyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten is, de megállapítható, hogy itt a fegyvereket a kormánypárt köszörülte ki élesre. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza Kálmán t. képviselőtársunk előadta, hogy ő Árpád községben azt a kérdést vetette fel a képviselőtestületi tagok előtt, mit csinálnának az olyan képviseleti taggal, a ki megakadályozná a községi képviselőtestület szabad tárgyalását, és erre azt mondta szerinte az illető képviseleti tagok egyike, hogy kirúgnák a képviselőtestületből. Vertán Endre: Kormánypárti szaktekintély. Szabó István (nagyatádi) : Ha valamely dolgot egyoldalúan állítunk fel egyszerű, tapasztalatlan ember előtt, az természetesen egyoldalulag fogja azt felfogni. És én ezért nem is csodálkozom ezen a kijelentésen, a mikor a kérdés abban a formában volt neki feladva, a mint ezt gróf Tisza Kálmán t. képviselőtársam tette. En csak arra vagyok bátor hivatkozni, hogy ha t. képviselőtársam azt mondta volna annak a képviseleti tagnak, hogy mit csinálnának azzal a képviselőtestületi taggal, a Id határozatot akarna hozni a községi képviselőtestületben arra, hogy ők kötelesek lesznek az uradalomnak minden héten egy napot ingyen dolgozni és helyette esetleg az adót is megfizetni, és azt kérdezné, hogy mit csinálnának azzal a képviselőtestületi taggal, a ki ezt törvényerőre akarná emelni: az az atyafi biztosan azt felelné, hogy — nem kirúgnák, de — agyonvernék őt. Ezt a kérdést lehet tehát igy is, meg amúgy is feltenni. Lehet azt mondani annak az egyszerű embernek, hogy itt megakadályozzák égy törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését, megakadályozzák a képviselőháznak nyugodt és törvényes működését és akkor ugyanazt a feleletet lehetne kapni reá akárhol. De ha a kérdésnek másik oldalát mutatnák be annak az egyszerű embernek és felvilágosítanák arról, hogy mit kérnek tőlünk, meg mekkora terhet akarnak vállainkra rakni, (Ugy van I a szélsöbaloldalon.) ha megmondanák, hogy mit kell áldoznunk és mit kapunk mindezért ellenértékül : a felelet olyan lenne, a milyennek az előbb jeleztem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) En különben nagyon csodálkozom gróf Tisza Kálmán t. képviselőtársamnak ezen a nyilatkozatán, mert én bár csak hallomásból és olvasásból, de ugy tudom, hogy édes atyja ellenzéki vezér korában szintén használta az obstrukczió fegyverét a parlamentben. Bakonyi Samu : És pedig a választói jog érdekében. Szabó István (nagyatádi): Az a küzdelem, mely itt a véderővitánál annyira kiélesiti az ellentéteket a kormánypárt és az ellenzék között, már régóta tart. Akkor kezdődött meg. a mikor Magyarországot Ausztriával közös birodalomba olvasztották, a mikor Magyarország az osztrák örökös tartományokkal együtt egy birodalommá lett. Ezek a küzdelmek pedig elkezdődtek annál az egyszerű oknál fogva, mert mindig voltak olyanok, a kik igyekeztek ennek az országnak önállóságát, függetlenségét megnyirbálni, megsemmisiteni, mindig találkoztak egyének, a kik támogatták a központi hatalmat a maga törekvéseiben és ezért sokszor el is vették a maguk jutalmát; voltak azonban ezekben a küzdelmekben mindig olyan emberek is, a kik az ország önállóságát, függetlenségét védték szóval, tettel, fegyverrel is, ha kellett, a saját anyagi romlásuk árán is. Azonban ha figyelemmel kisérjük, hogy kik voltak tulaj donképen azok, a kik a bécsi központi hatalom mellett szállottak sikra, és kik voltak azok, a kik a magyen nemzet függetlenségéért, önállóságáért harczoltak, és kik azok ma : ha erre visszapillantunk, érdekes eredményre jutunk. (Halljuk ! Halljuk !) Én ugy tudom, hogy a Habsburgház uralmának első századaiban a protestantizmus, különösen a reformátusság vezető emberei voltak nagyrészben azok, kik a nemzeti küzdelem élén állottak (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a nemzet önállóságáért, ha kellett, fegyvert is fogtak és azt kivívták. Richíer János: Ne csináljon kultuszvitát. (Mozgás.) Szabó István (nagyatádi) : Ez nem kultuszvita, hanem ez véderővita. Abban az időben inkább a katholikusság vezető emberei között találkoztak nagyobb számban, kik az uralkodó s a bécsi központi hatalom mellett küzdöttek. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Winkier Bertalan : Hát Kákóczí! ? Szabó István (nagyatádi) : Én általánosságban beszélek!