Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-206

206*. országos ülés Í911 Sajátságos, hogy ebben a véderővitában és általában minden ilyen közjogi kérdésnél, mintha megfordult volna az emberek gondolkodásmódja, s én, mint kálvinista ember, véghetetlenül sajnálom, hogy épen a reformátusok vezetőit látom a hadsereg és a központi hatalom törekvései mellett. (Igaz! TJgy van f a szélsőbaloldalon. Derültség és zaj jobbjelöl.) Szerintem semmi oka sincs a magyar embernek arra, hogy a közösnek mondott, de valójában osztrák hadseregért lelkesüljön. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon szépen kimutatta Tóth János t. képviselőtársam, hogy nemcsak a régi nemzeti királyok alatt volt a magyar hadseregnek vezénynyelve magyar, hanem a közös hadsereg mellett is, egészen 1750-ig, magyar volt a vezényszó és magyar emberek vezették a hadsereget és csak 1750 táján, a magyar alkotmány megkerülésével, hozták be a magyar hadseregbe a német vezényszót. Kimutatta azt is, hogy a magyar országgyűlések állandóan tiltakoztak a német vezényszó használata ellen. (Zaj jobbfelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk ! Halljuk ! Ne kaszinózzanak ! Helyre ! Helyre !) Elnök : Csendet kérek ! Lovászy Márton : A szónokot halljuk ! Szabó István (nagyatádi) : Kimutatta Tóth János t. képviselőtársam, hogy a magyar országgyűléseken több esetben határozatokat hoztak, melyekben az uralkodót felkérték és felszólították, hogy állitsa vissza a magyar vezényszót és a magyar hadsereget helyezze magyar tábornokok vezérlete alá. 1750-től egész 1868-ig az országgyűlések mindig hangoztatták a magyar nemzetnek a magyar hadsereghez való jogát, a régi rendi magyar országgyűlések pedig mindig követelték a magyar hadseregben a magyar vezényszónak visszaállítását, mindig követelték, hogy a magyar hadsereget magyar emberek vezessék. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Sajátságos, hogy a mostani országgyűlések a XX-ik században, a helyett, hogy a magyar nemzeti önállóság, a magyar nemzeti függetlenség tekintetében fejlődést mutatnának a múlttal szemben, visszaesést tüntetnek fel. (TJgy van I a szélsőbaloldalon.) Bikádí Antal : Bakot esznek ! (Élénk derültség baljelől.) Szabó István (nagyatádi) : A XX-ik században a magyar országgyűlés visszafejlődik a XVIII. század országgyűléseivel szemben, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és nem tudom micsoda okokból nincs bátorsága, vagy nem akarja a magyar nemzetnek az önálló hadsereghez, a magyar vezényszóhoz való jogát hangoztatni, (ügy van ! a szélsöbaloldalon.) A XX-ik század országgyűlései mindig több-több erőt és eszközt adnak a közös hadseregnek arra, hogy ez továbbra is idegen és német maradjon. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a visszafelé fejlődés nagyon szomorú dolog, mert beláthatatlan a vége, sőt félni lehet attól, hogy, ha ez a visszafelé fejlődés fokozódik és meg nem állíttatik, előidézője lehet annak, hogy MaKÉPTH. NAPLÓ. 1910 —1915. X. KÖTET. Julius 25-én, kedden. 121 gyarországot esetleg tartományi nívóra sülyesztik le. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Már ott van ! Szabó István (nagyatádi) : Szerintem a gyengeségnek, sőt a meghunyászkodásnak jele az, ha azt mondja valaki, hogy mikor a katonai javaslatokat tárgyaljuk, mikor a katonaságnak mikénti alkalmazásáról törvényt hozunk, akkor a magyar nemzetnek a törvényben a katonaság részére biztosított jogairól nem szabad beszélni és azokat nem szabad követelni. (TJgy van I baljelől.) Azt mondják a t. túloldalon, hogy nem szabad nemzeti vívmányokhoz kötnünk a hadseregnek adandó áldozatainkat. Hiszen ezek nem nemzeti vívmányok. (Élénk helyeslés baljelől.) Nem most keU nekünk ezeket kivívnunk; ezeknél sokkal több és nagyobb alkotmányban gyökeredző jogaink is vannak. (TJgy van I baljelől.) A miket mai időben vívmányoknak szeretnek feltüntetni, azok a mi teljes alkotmányos jogainknak csak egyes hulladékai, még csak nem is morzsái. (Élénk helyeslés és ta,ps baljelől.) A ki tehát ezekről beszél, az nem vívmányokról beszél, hanem akkor, a mikor törvényt hozunk a hadseregre, a nemzetnek a hadsereg tekintetében biztosított jogait akarja továbbra is biztosítani. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha két tényező intézi az ország sorsát, a nemzet és a király . . . Sümegi Vilmos: Az egyik fizeti a pénzt, a másik elveszi! Szabó István (nagyatádi) . . . csak természetes dolog, hogyha az egyik fél újra törvénynyel akarja szabályozni akármilyen intézménynek, igy a hadseregnek is, dolgát és igen nagy megterheltetéseket, nagy áldozatokat kivan a másik féltől, ez a másik fél is, a mikor újból törvénynyel rendezik az ő jogait, ezeket továbbra is biztosítani akarja. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt tehát egyáltalában nem lehet vívmánynak tekinteni, nem lehet tehát ugy nyilatkozni, hogy ez mintegy kierőszakolása a nemzet jogainak Nem erőszakolása ez a nemzet jogainak, csak követelése és megtartása, a mi kötelessége is minden egyes országgyűlési képviselőnek és minden kormánynak. (Élénk Jielyeslés baljelől.) Sümegi Vilmos: Nem muszáj mindenkinek grófnak lenni, kell, hogy polgárok is maradjanak. (Zaj. .Elnök csenget.) Szabó István (nagyatádi); T. képviselőház ! Azt, hogy valaki saját egyéni jogait, vagy egyéni tulajdonát elajándékozhatja, elengedheti valakinek, senki sem vonja kétségbe. De hogy egy nemzetnek, egy országnak jogait a nemzet világos megkérdezése nélkül valaki figyelmen kívül hagyja és annak ellenében arra a nemzetre óriási, eddig még nem is látott, nem is hallott terheket rakhasson : ezt én kétségbe vonom. (Helyeslés a baloldalon.) Az igen t. kormány, hogyha hasznosnak vagy jónak találja, hogy ilyen terhekkel jöjjön elő és ilyen terheket, szolgáltatásokat helyezzen a nemzetre, vagy megszavaztasson a nemzettel: akkor 16