Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-205

205. országos ülés Í91i Julius 2í-én, hétfőn. 103 azt kívánja, hogy a mi hadosztályaink inferioris belértékkel bírjanak más hatalmasságok hadosztályaival szemben. De a mint a viszonyok lassan-lassan változtak és átalakultak, a mint mind jobban szaporodtak azok a különböző technikai fegyvernemek, csapattestek, kiegészítő szervezetek, melyekre a hadseregnek szüksége van, hogy megállja a világversenyben a helyét, ahhoz képest nőtt a gyaloghadosztályok ujonczigénye a nélkül, hogy a hadosztályok létszámát emelni akarták volna. És miután ezen igénynek az ujonczlétszám idejekorán való felemelése által nem tettünk eleget. az a kényszerhelyzet állt be, hogy egyfelől a hadügyministerium csak fokozatosan, csak kisebb részben állíthatta fel ezeket a modern kiegészítő csapattesteket és fegyvernemeket, melyekre pedig szükség volna, és ezen félig-meddig, részben teljesített szervezetekhez is a gyalogságtól kellett elvenni azt az ujonczerőt, mely a gyalogság számára már úgyis nagyon szűken volt kiszabva, ugy hogy a mig minden más nagyhatalom lényegesen felemelte a gyalogszázadok békelétszámát, addig a mienk fokozatosan csorbult és csökkent ezen más - ágazatokhoz, szervezetekhez való beosztás által. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Ez eredményezi azután azt a helyzetet, hogy gyalogcsapataink békelétszáma mellett ma már a csapatoknak kiképzése alig lehetséges, a csapatok kiképzése a legnagyobb nehézségekbe ütközik, és igazán a tisztikarnak emberfeletti erőfeszítésével teljesíthető csak félig-meddig is. De előidézi ez másfelől azt a még sokkal komolyabb körülményt, hogy gyalogcsapataink hadi létszámában kiképzett katonákban évről-évre fokozódó hiány áU be, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon) melyet csak megfelelő számú póttartalékosnak fegyverbe áUitásával lehet pótolni, ugy hogy ma már az első Aufmarschnál, egy általános mozgósítás első pillanatában gyalogságunk tetemes százalék póttartalékossal megy az ellenség elé. T. képviselőház ! Tudjuk-e valóban a maga egész rettentő komolyságában, hogy ez mit jelent, mit jelent humanitás, mit jelent az emberélet kímélése szempontjából ? (Helyeslés jobbfelől). Hiszen az a szerencsétlen póttartalékos, ki régen elfelejtett nyolczheti kiképzés után egyszerre ellenség elé megy, az ágyutöltelék, az martalékul esik a kiképzettebb ellenség nagyobb ügjrességének, tüzf egy elmének. (Igaz ! Ugy van I a jobboldalon.) És mit jelent a nemzet biztonsága, a nemzet katonai ereje szempontjából, hogy már az első csatákban csupa kiképzett katonákból álló ellenséggel szemben csak póttartalékosokkal szaturált gyalogszázadokat tudunk állítani ? Hogy milyen a helyzet e tekintetben, arra nézve rettentő példa előttünk a maga be nem fejezett mivoltában is a szituáczió ugy, a hogy az a Bbsznia-Herczegovina annexióját követett bonyodalmak alatt kifejlődött. Andrássy Gyula t. barátom óriási csodálkozásomra bizonyos könnyüvérüséggel beszélt erről a kérdésről. Azt mondta, hogy hiszen hadseregünk harczképes kell hogy legyen, mert ha nem volna harczképes a hadsereg, akkor vád alá kellett volna helyezni a külügyi kormányt, mert megcsinálta Bosznia annexióját, és koczkázatos külpolitikát folytatott. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Hát bocsánatot kérek, ki csinálta meg Bosznia annexióját ? Hát nem volt magyar kormány abban az időben ? (Elénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől: A koaliczió I) Még eddig magyar kormány nem volt 1867 óta, a melyik olyan tisztán végrehajtó közeg nívójára sülyesztette volna le magát, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) hogy azt merné állítani, hogy a monarchia és hazánk sorsa felett döntő ilyen külpolitikai kérdések az ő hozzájárulása nélkül, az ő felelősségének angazsirozása nélkül intéztettek volna el. (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Nem is teszem fel a múlt kormány egyetlen tagjáról sem, hogy ily fogta volna fel a helyzetet. Egyszerűen bizonyos lapsusnak tekintem t. barátomnak ezt a kifejezését és azt hiszem, ő is, ministertársai is, Bosznia armexiójáért vállalják a felelősséget. Gr. Apponyi Albert: Természetes ! Gr. Tisza István : Hozzáteszem, vállalhatják is, mert nem ők csinálták és nem kalandos külügyi politikát csináltak, hanem rájuk kényszeritették az események, meg kellett csinálni nagyobb bajok elhárítása végett és az a külpolitika, a melyet akkor követtek s a bonyodalmak egész lefolyása alatt tanúsítottak, minden volt a világon, csak kalandos politika nem. Mert én megfordítom a kérdést és azt mondom, érték volna-e a monarchiát és érték volna-e hazánkat azok a — nem akarok erős kifejezést használni, de azok a — kellemetlenségek Anglia és Törökország részéről, ha azt nem hitték volna, hogy nem vagyunk harczképesek ? És azt kérdem t. barátaimtól, tűrték volna-e ők hónapokon keresztül ezeket, viselték volna-e magukat olyan túlszerényen Angliával és Törökországgal szemben, hogy bizony mondom, a kiben van nemzeti büszkeség, az nem nagyon kényelmesen érezte magát az alatt, még ha nem is volt felelős állásban ? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Tűrték volna-e, ha átok gyanánt nem nehezedett volna reájuk az a körülmény, hogy a magyar nemzet védőképessége érdekében annak idején meg nem tették azt, a mi szükséges volt ? (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Mozgás a baloldalon.) T. képviselőház ! Hála Istennek, az a veszély, mely akkor fejünk felett lebegett és a mely valóságos »Mene tekel ufarszin« szavakat irt fel minden gondolkodó ember elé a falra : gondolkozz és sagits magadon, mielőtt nem késő és gondolj a végveszélyre, — az a veszedelem elmúlt egy nagy háborús bonyodalom nélkül, és a vihar utolsó fázisában a szerencsés véletlen lehetővé tette azt, hogy a monarchia, és ebben a magyar nemzet is tanújelét adja annak, hogy katonai készültség és különösen harczra elszántság tekintettében korán-