Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

90 Í83. országos ülés 1911 június 22-én, csütörtökön. mindenhez hozzájárulok, a mit Ráth Endre t. képviselőtársam mondott, igy a bírósági könyvtárak tekintetében, az egyes birák ellátásáról törvénykönyvekkel. Régi baj, hogy eddig nem történt meg. Nem lehet kivarrni, hogy a biró nagy összegeket fektessen be, ámbár ebből él, de ha nincs meg ez az összege, hát attól hal meg. Még tovább megyek. Hivatkozom arra, hogy döntvényjog is szervezve van a büntetőre nézve, s a novellában szervezve lesz a polgárira nézve, ezeknek a gyűjteményeknek beszerzése is nagy segítségére lesz az egész judikaturának. Néhány nagy kötetben lesz együtt az élő judikatura, a mely érvényben van ; mert a hol változás lesz, azt kiselejtezik. A továbbképző tanfolyamot szeptemberben kisérletképen meg akarom próbálni. (Helyeslés.) Az orvosok nem szégyellik. Bírói körökből hallottam, hogy a bírói függetlenségbe ütköznék, ha valakit tovább akarnak képezni; ugy kell maradnia, a hogy neki tetszik. (Derültség.) Ez igazán nem a közhangulat, hanem sajnos, ilyen véleményt hall az ember. Ennek a továbbképzésnek nem az a feladata, hogy egyes jogi törvényeket, büntetőtörvénykönyvet vagy egyebet adjon elő, hiszen abból vizsgázott az illető, és az életben is benne mozog, hanem azokat az alakulatokat, melyek a gyakorlati életben az esetekhez a miliőt szolgáltatják, bűncselekményekhez vagy polgári perekhez egyaránt, például bányákat, gyári üzemeket, stb. Mert hogy szolgáltasson bányajogot valaki, ha nem látott bányát ? (Helyeslés.) Megvan erre nézve a egész programmom, de az idő sürget, és nagyon sok mondanivalóm van. (Felkiáltások : Halljuk ! Halljuk ! Nagyon érdekes!) Ezzel fogunk kísérletet tenni, és nagy köszönettel tartozom a vallás- és közoktatásügyi ministernek, a ki az ő 100.000 koronáját erre a czélra felajánlotta. Egyelőre ezt kiprotezsáltam magamnak, és azt hiszem, hogy jó helyre megy. Tartozom válaszolni azokra a kérdésekre, melyek a helyiségi viszonyok tekintetében intéztettek hozzám. Itt nagyon igaza van az én igen t. barátomnak, hogy már rosszabb helyiségi viszonyok, mint Budapesten vannak, nem létezhetnek. Nem gondolok a törvényszékekre, hanem a járásbíróságokra, melyek minden kritikán alul vannak elhelyezve, úgyhogy igazán szégyelnie kellene magát az embernek, ha nem tudná, hogy némileg akaratlanul is került ezen helyzetbe. Mikor ezelőtt 10—15 évvel ezeket a házakat kibérelték, akkor volt minden bírónak az akkori viszonyokhoz képest egy megfelelő szobája, előszobája, sőt feleslegesen konyha és spájz is volt. Azóta a viszonyok fejlődtek, a személyzet szaporittatott. és felmerült a kérdés, hogy hová tegyük őket 1 Hát a konyhába, a jegyző meg belekerült a spájzba és a tömegnapokat az előszobában tartják. (Derültség.) Ez lehetetlen áUapot, jobban szeretném fel sem hozni. Nem tehettem egyebet, miután ismertem ezeket a viszonyokat, minthogy helyemnek elfoglalása után rögtön intézkedtem, hogy ezeket a telkeket lefoglaljuk, mert azokat már hezitálták akkor privát ezélokra. Sikerült kieszközölni, hogy ezt a liczitáoziót beszüntették, és a Koháry-ntezában azt a telektömböt, mely az izraehta templom számára volt valamikor fenntartva, megvásároltuk. Kiküldtünk szakértőket, nemcsak mérnöki, hanem perrendi szakértőket is, hogy tanulmányozzák külföldön az ilyen központi járásbíróságokat. A terv elkészült, és jövő tavaszszal megkezdjük az építést. Igaz, hogy 4 millióba kerül, de a pénzügyminister ur t. barátom splendid volta lehetővé teszi. Ezenkívül igen rossz viszonyok között van a pestvidéki járásbíróság, talán még rosszabb viszonyok között, mint a pestiek. Erre az előző kormány már telket vásárolt, a terv is elkészült, illetve pályázat volt kiírva, azonban a tervező építész megbetegedett és most ez megakadt, mert elvenni nem lehet tőle, neki már joga és kötelessége azt átalakítani. Pénz sem igen van, de remélem, hogy az őszön mégis megkezdhetjük ezt a munkát is, és ha Isten segít bennünket, egy pár esztendő alatt más viszonyok közé jutunk. Még Trencsénben és Balassa-Gyarmaton is megkezdődik az építkezés, mert azok is rossz állapotban vannak, azután következik legközelebb Beszteroze és Zombor. Járásbíróság egész csomó van, egy pár millió megy erre is, de sajnos, még nem tartunk ott. hogy egy-két esztendő alatt a bajt orvosolni lehetne. Ráth Endre : Kézdi-Vásárhely ! Székely Ferencz igazságügyminister: KézdiVásárhelyről most ne beszéljünk, az nagyon nehéz kérdés. (Derültség.) Áttérek most a t. ház engedelmével a börtönügyi és ezzel kapcsolatban a javítóintézeti viszonyokra. Mindenekelőtt meg akarom említeni, hogy a büntető novella, a mely egyik részében 1909-ben, másik részében pedig a múlt év elején lépett életbe, hatását már érezteti. Az a szertelen szigor, a melyet a lopásoknál bemászás és visszaesés esetében az értékre való tekintet nélkül alkalmaztak, a novella szerint megváltozott. Ennek tulaj donitható, hog)^ ma már a 200 koronán aluli értéknél nincsen fegyházzal büntetendő lopás, megszűnt tehát az, hogy valakit egy pipaszárlopásért két évi fegyházra vagy hat havi börtönre Ítélhettek. A fegyintézetek kezdenek igy kiürülni. Az eddigi épületek nemcsak tele voltak, de nem is birták befogadni a fegyenozeket, ug}' hogy fogházakban is kellett őket egy ideig tartani. Ma a helyzet az, hogy 1700 hely üres. (Derültség.) De nagyon jó, hogy az intézetek igy megüresedtek, mert másfelől a javitó-nevelés czéljaira helyiségre van szükségünk, erre pedig különben nem volna elég pénzünk. Én tehát tisztelettel bejelenteni, hogy intézkedtem már az iránt, át is irtani a pénzügyminiszterhez, hogy a szamosujvári fegyintézetet javítóintézetté óhajtom átalakítani. (Általános helyeslés.) A tanitószemélyzet, a munkavezetés és egyéb