Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

183. országos ülés 19Ü június 22-én, csütörtökön. 86 a szövetkezetünk, mert máris jönnek Budapestről, (Derültség.) a 300 koronát megadjuk, a mig a szövetkezeti elnök fel nem világosit] a az igazgatóságot, hogy ennek az urnak 80.000 korona adóssága van váltónyargalásból és ha egy egész életet itt szolgál és ha curiai biró lesz is, még akkor sem tudja lefizetni, és ha már most én ezt megtudom és nem. honorálom az illetők kérését, és azt mondom, hogy arra az állásra nem nevezem Id, akkor ne méltóztassék rámolvasni, hogy az illető régen van azon a helyen. Mert ha mindezeket a szempontokat összeveszük, akkor nagyon nehéz kötelességet teljesítem és ha fáj is, de mégis meg kell tenni. (Helyeslés jobb felől.) Ezzel kapcsolatban az automatikus előléptetésről kívánok néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk 1) Semmi sem volna a világon könnyebb, mint ebbe belemenni, ha lehetne, legalább a mi viszonyaink között. Én abszolúte nem mondom, hogy ez bizonyos körülmények között lehetetlen dolog. Hiszen rám olvasták, hogy megvan ez Anhaltban, Hamburgban, sőt Poroszországban és Bajorországban is. Tessék nekünk azokat a viszonyokat idevarázsolni, akkor bele megyek abba, hogy az első fokon az automatikus előléptetés, illetve nem is az, hanem a fizetés ja vitás, vagyis az u. n. kvinkvennális és deczennális pótlékok rendszere életbe léptettessék. Vegyük esak a bajor példát. Egy gyakorlati birói vizsgát kell letennie annak, a ki birói állásra konkurrál. Ott a vizsgáló bizottság van olyan szigorú, mint a mienk, ámbár a magam elnökségéről nem panaszkodhatom, mert elég szigorú voltam. (Derültség). Zboray Miklós: Arra meg mások jDanaszkodnak! Székely Ferencz igazságiigyminister: Hanem, mondom, egy nagyon szigorú vizsgáló bizottság van ott és nem is a szigorúság a baj itt, hanem az a rettenetes hatalom, a melyet én nem mernék adni a vizsgáló bizottságnak, t. i. hogy kimondhatja, hogy ez az ember csak az első bíróságnál nyerhet alkalmazást és ott kell maradnia élete végéig, illetőleg nem igy fejezik ki, hanem azt mondják, hogy magasabb bírósághoz való előléptetésre nem alkalmas, vagy hogy magasabb birói állásra alkalmas. Méltóztassék visszapillantani arra a jogászunkra, a ki elkerült az egyetemről, hogy milyen más gondolatokkal volna a tudományok iránt, és mennyivel inkább kezdené magát már az első évben megterhelni, ha tudná, hogy egy nagyon szigorú vizsgát kell kiállania, a mely azonban egész életére döntő lesz. Ott tehát mindenekelőtt a jogászember tanul, igaz, hogy be is fér az egyetemre, ezt Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársamnak mondom. Azután az a jogász leteszi a vizsgát, s ha mégis csak azt kapja, hogy csak az első bíróságnál alkalmazható, jó lesz Amtsrichter-nek és Amtsrichter marad és négy esztendőnként fokozatosan előlép. Nálunk is megvolt ez, a mennyiben 10 év után kapták a korpótlékot. Ezt azután megKÍPVH. NAPLÓ. 1910—1915. IX. KÖTET, szüntették. Ilyen viszonyok között lehetséges az automatikus előléptetés. Ezek az emberek mindenek felett megfelelnek annak, a mit rájuk bíznak, ilyenformán azután ebben az előnyben is részesülnek. De a mi viszonyaink között nem alkalmazható. Nálunk, a mikor — nem akarok senkinek szemrehányást tenni — az a fiatal ember a jogot valahogy elvégezte, s azután rögtön belép a bírósághoz, hogy biztosítsa a penzióját későbbi időkre — mert erre jó idejében kel! gondolni — azzal a feltétellel kap állást, hogy majd leteszi a vizsgát. A legtöbb le is teszi, tanul is, lesz is ember belőle. Hanem van ám olyan is, a ki nem teszi le. Es mikor valamiképen odáig jut, a mint mondottam, hogy pótlékolás alá esik, a mikor minden tekintetben gyenge és közepes, akkor már a curiai bíróságot, de hamar, akarja elérni. Ehhez nem lehet hozzájárulni, ily intézkedést nem lehet tenni még akkor sem, ha az a bizonyos arkánum elfogadható volna, a mit méltóztatnak ajánlani. Ha ugyanis az automatikus előléptetés elfogad tátik, igazságtalan lesz abban a tekintetben, hogy a jó és a rossz együtt megy előre, és ennek természetes következménye, hogy a rossz nem fog dolgozni, mert ugy is előre megy, a jobb pedig azt mondja, hogy nem öli magát, mert élnie kell és minél tovább él, annál magasabb állásba jut; azért hát az egészségét konzerválja. De ettől eltekintve, annyi bizonyos, hogy az automatikus előléptetés a szorgalom tekintetéből hátrányos. Már most ennek egy korrektivumát ajánlják, — egészen komolyan, itt van nyomtatásban — hogy a kollégák mondják ki, hogy az a kolléga, a ki lusta, fél, mondd : fél esztendeig nem avanzsiroz. A laikus azt mondja, fél esztendőre kizárhatják. En pedig azt mondom, hogy nem mondják ki. nem akad oly kolléga, a ki kimondaná, mert ezt gondolja : >>hodi mihi, cras tibi«. (ügy van !) holnap ezek a kollégák mondják majd ki rólam«. Ez lélektanilag sem fogadható el. De méltóztassék azt a horribilis dolgot venni : félesztendeig ! Vegyük csak, hogy körülbelül nyolcz esztendő alatt egyszer megy előre valaki. Kezdi a lustaságot az első esztendőben. Jól kilustálkodj a magát, akkor fél évre felfüggesztik, és igy megy 15 féléven keresztül, mindig lusta, mindig felfüggesztik, félévre. Az utolsó félévben, a mikor rákerül a sor, akkor szorgalmas lesz. Teheti, mert kipihente magát. (Derültség.) A többi e közben leromlott. Ez az ur mégis automaticze előmehet, Hát lehet ezt komolyan venni ? Hiába, ilyen orvosságot nem lehet elfogadni. A biróképzésről szeretnék néhány szót szólni. Azt méltóztatnak ugyanis mondani, hogy az egyetemen kell kezdeni. Ez igaz, ott kell kezdeni és az az egy meghatározás, hogy harmadik vizsga lesz, csak egy lánczszem, megvallom egészen alárendelt dolog, a kezdet kezdete. Lesz még más szigorítás, egy szigorú nagy államvizsga és más mindenféle szelekczió. Magában ez a vizsga nem érne egy hajtófát sem. Elismerem. Azonkívül 12