Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

88 183. országos ülés 1911 június 22-én, csütörtökön. ugy valónak elfogadni, mert méltóztassék megengedni, ha mi egy szempontot felálltunk és mindent csak abból nézünk, akkor könnyen elmondhatjuk, hogy borzasztó, hogy valami ennek a szempontnak ennyire nem felel meg. De hát az az egy szempont irányadó csak a ministerre nézve ? Ha pedig több szempont van, akkor a többi szempontokból is meg kell birálni a dolgot. Például azt méltóztatik mondani, hogy a joggyakornok négy esztendeig vagy öt esztendeig nem megy előre, s hogy hát ez milyen nagy baj. Én pedig rámutatok arra, hogy az a joggyakornok, a kiről szó van, igaz, hogy még régebben, 1904-ben, tehát hét esztendővel ezelőtt lépett be, de mikor az idén tette le a vizsgát, április 3-án ! (Mozgás.) Ráth Endre: Nem szóltam egy szót sem! Székely Ferencz igazságügyminister: Azt méltóztatott mondani, hogy ilyen az előmenetel. Ez a legrégibb joggyakornokok egyike. Ha azt veszszük, hogy valaki régen szolgál és esak ez legyen az irányadó a kinevezéseknél, akkor nagy igazságtalanságot követünk el, de ha azt veszszük, hogy Budapesten a legjobb erőket kell a birósághoz kinevezni és hogy százával kínálkoznak a vidékről emberek, a kik a legkitűnőbb minősítéssel birnak és válogathat az ember bőven az ügyvédi vizsgát tett vagy doktorátust tett egyének közül, a kik szorgalmat is fejtettek ki, hogy akkor azután olyan embert nevezzünk ki, a ki nem tette le a vizsgáját, ezt ne méltóztassék kívánni. (Helyeslés.) Ráth Endre: Van ott más is, a ki letette ! Székely Ferencz igazságügyminister: Van, a ki letette ? Hát majd erre is felelek. Igenis van, a ki letette, de későn tette le. Méltóztassék az én helyzetembe képzelni magát. Van, a ki tiz esztendeig nem tesz vizsgát, van azonban olyan egyén is, — az életből beszélek — a ki mindkét doktorátust megszerezte ; letette a birói és az ügyvédi vizsgát is és pedig hamarosan, mert elég zseniális és vagyonos ember is és volt ideje hozzá; szóval, lerakta mindezeket, a vizsgákat és pedig a kellő időben és azután állott szolgálatba. Már most azért, mert egy pár, mondjuk, két esztendővel később állott szolgálatba, — bár a vizsgálat letétele óta szintén négy éven át szolgált — ne kapjon előnyt a felett, a M tiz esztendeig nem tett vizsgát és utoljára bukdácsolva, nagy nehezen valahogy letette ? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt sem lehet az igazsággal megegyeztetni. A ki kötelességét megteszi és azzal jellemének, tehetségének, jóindulatának tanújelét adta, azt kell portálni (Élénk helyeslés jobb- és hálfélől.) és hogyha az megfelel az ő állásának, akkor ilyen, nem akarom mondani, alakokat, (Derültség és helyeslés a jobboldalon.) a kik mindenféle szekundákban és tercziákban leiedzenek és később vizsgáikkal előtérbe akarnak jönni,' nem lehet eléjök tolni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek kiabálnak a legjobban. (Ugy van ! ügy van I Derültség jobbfelől.) Itt vannak a jegyzők. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én. megengedem, hogy a ki arra való, a ki jeles, a ki a vizsgáit letette és pedig jól tette le, az megkapja a maga jutalmát. Ráth Endre: Dr. Oláh Béla hányszor pályázott és nem tud előre menni! Vizsgája is megvan és fiatalabbakat neveztek ki helyette ! Székely Ferencz igazságügyminister: Igen, de méltóztassék azt ugy venni, — hiszen majd az automatikus előléptetés kérdésében rámutatok erre — hogy a dolog a következőképen áll. Egy titkot fogok most elárulni. Leteszik a gyakorlati birói vizsgát; egyszer megbukik az illető és aztán ismétli és másodszor pótvizsgát tesz, azon is valahogy szótöbbséggel megy keresztül stb. és hozza a birói vizsgáról szóló bizonyítványt, hogy most tessék kinevezni. Én pedig megkapom a jelentést, hogy pótvizsgás, szótöbbséggel ment keresztül; minden tekintetben gyenge, közepes, előadásában tétovázó, logikája gyenge stb. Ö azonban azt mondja, hogy megvan a birói vizsgája és nevezzem ki. Hát nem tehetem, mert hol kezdődik a szelekczió, ha nem ide lenn ? Azt méltóztatik mondani, midőn az automatikus előléptetést kívánják, hogy kérlelhetetlen szigorral kell a szelekcziót megcsinálni a joggyakornoki és a jegyzői karban. Ha valaki folytonos szekundákban van, akkor még ha negyven éves is, nem nevezhetem ki. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sőt bejelentem, hogy épen tegnap négyet elküldtem és még el fogok küldeni többet is, (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) mert hiszen ezekre az emberekre nézve szerencsétlenség, ha itt vannak és hogy mindenki azzal áltatja őket, hogy majd igy lesz, majd ugy lesz. Mert én kimondom, hogy nem lesz sehogysem, mert az az ember, a ki mégis annyit tanult és próbált, más büróban egészen szépen megállhatja ugyan a helyét, mert hiszen tisztességes, jóravaló és derék ember, — nem. mondom, van ugyan kivétel itt is, mint minden téren, (Derültség és helyeslés a jobboldalon.) de nem való bitónak. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Fel méltóztattak hozni az adósságokat. Hiszen különösen a szegény embert, a ki szorgalmasabb is szokott lenni, mert hiszen abból él meg, hamar találja meg valamibaleset és könnyen belekerülhet az adósságokba is. Én sohasem nézem azt, — kivéve, ha épen nagyon is sok adóssága van valakinek — hanem ha egypár száz, vagy egypár ezer koronányi adóssága van, azt nézem, hogy honnan ered az az adósság. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha valaki a szüleit vagy testvéreit tartja el, akkor a szövetkezeteknél egészen jó segithet magán és ne szégyelje senkisem azt, ha fizetését ott letiltják. (Élénk helyeslés a, jobboldalon.) Abból senkire sem hárul semmi baj. De ha valaki váltókon nyargalászik és egyre-másra csinálja az adósságot : ha pl. Újpesten megalakul egy szövetkezet, rögtön, oda megy egy biró, vagy mondjuk ügyész — hogy a birák ne érezzék magukat megsértve — (Derültség.) és benyújt egy 300 koronás váltót, a mire aztán azt mondják annál a szövetkezetnél, hogy nagyon jó auspicziumok között indul meg