Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

183. országos ülés Í9ÍÍ mondva az, hogy 70 éves korukig szolgálhatnak. Tudom, hogy ezt azért állapították meg annak idején, mert az akkori előmeneteli viszonyok között csak 60—62 éves korában jutott valaki a curiai birói státusba. Természetesen tekintettel voltak arra, hogy egy darabig élvezhesse ezt és az erejétől várták azt, hogy megfelelően fogja a helyét betölteni. Ha tehát a következő években azt kellene tapasztalni, hogy daczára annak, hogy nincs már peticzió és daczára annak, hogy a munkaerők száma elég nagy, a restancziák mégis folytonosan emelkednek, nem lehetne kitérni annak megfontolása elől, hogy rájuk nézve is, ugy, mint a többi hivatalnoki áüásoknál, 65 éves korbatár állapíttatnék meg. Ezt pedig meg lehetne tenni annál is inkább, mert a mostani előmeneteli viszonyok között már 48—50 éves korában odakerül az illető a Curiára és másodszor meg kellene tenni azért, mert a szóbeli eljárás mindenesetre frissebb gondolkodást, gyorsabb elhatározást és több fizikai erőt kíván, mint az Írásbeli referáda. Én volnék talán az utolsó, — hiszen magam is 10 esztendeig a Curiának tagja voltam — a ki akármicsoda tekintetben hátrányos színben akarnám feltüntetni. De nem zárkózhatom el az elől és kötelességemnek tartom az adatokat előterjeszteni, hogy tisztán lásson a t. ház és esetleg, majd ha egyszer intézkedésre lesz szükség, ne mondják, hogy váratlanul és meglepetésszerüleg történt a dolog. (Helyeslés a jobboldalon.) Volnának még részletesebb adatok is a kezem között, azt hiszem azonban, ezzel nem fárasztom a t. házat, hanem áttérek egy másik kérdésre, a mely szintén részletesen lett megvitatva, t. i. az előmeneteli viszonyokra, az egész birói karnál. (Halljuk ! Halljuk !) Az az elv, hogy a tisztviselő jól legyen díjazva, hogy gond nélkül megélhessen, azt hiszem, hogy nem csekélyebb mértékben áll a bíróságra nézve, mint bármilyen más tisztviselőre. (Igaz I Ugy van!) Hozzáteszem azonban, hogy az ország bölcsesége gondoskodott arról, hogy a bírákat valamivel jobb helyzetbe hozza, mint akármilyen más szolgálati ágat. Nevezetesen a szervezet olyan, hogy az eltolások, a nagyobb állások kreálása, a bíróságnál könnyebben megy, mint akármelyik más ministeriumban, vagy bármelyik más hivatali ágban. Egy ministeriumban pl. meg van állapítva, hogy öt vagy nyolcz ministerí tanácsos van, és ezzel vége a dolognak, jönnek a kisebb állások; nálunk pedig a nagyobb állások vannak igen nagy számban. Vegyük mindjárt a Curiát. Ott van 66 bíró, ott vannak a tanácselnöki, a táblai elnöki, törvényszéki elnöki, a főügyészi és más nagy állások. A törvényhozás konzekventer gondoskodott róla és a ministerek mit tehettek egyebet, minthogy ezt az irányt támogassák, hogy a kisebb állásokat folyton-folyton megszüntesse. így méltóztassék venni, hogy 1894-ben, mikor az első rendezés történt, akkor volt 500 aljegyző; 1904-ben lett 731, azután 1907-ben 611. Akkor megszűntek ezek az állások, úgyhogy ez a 611 aljunius 22-én, csiitörtökoú. 8? jegyző egyszerre jegyzővé lett. Jegyzői állás kontemplálva volt 182 és a megszűnés alkalmával 322, az most felment 933-ra. Tehát azok, a kik aljegyzők voltak, azok egy pár évig szolgálván, egyszerre jegyzőkké váltak és azok nagyon jól is jártak. A joggyakornokok szintén előnyös helyzetben vannak, mert abból a kis segélydijból ugyan nehéz megélni, de akkor egyszerre a jegyzői állásba jut, a mi egy fiatalembernek kellő megélhetést biztosit, így vagyunk az albirákkal. 1894-ben volt 1028 albiró; a mikor a státusrendezés bekövetkezett, 1908-ban, akkor 383 maradt, a többi mind bíró lett; vagy járásbiró, vagy törvényszéki bíró, Menjünk tovább. A VlII-asok maradtak körülbelül ugyanazon számban, de a Vll-es bíró, a mikor szervezve lettek, összesesn csak 50 volt és a statusrendezéskor ez a szám felment 1012-re. Ez pedig már egy igen tetemes összeg, a VIH-as és a VH-esek közötti különbség. E szerint az összes VH-es, VIH-as és IX-es bírák ugy lettéit beosztva, hogy a status csaknem egyforma. Azonban az albirák csaknem teljesen beolvadtak. Menjünk át a VL-osokra, a táblabirákra és a főügyészi helyettesekre. Ez volt 1894-ben a táblánál 200, azonkívül 100 egynéhány. Most felemelkedett 400-ra vagyis a tizenegy királyi táblánál van 200 bíró s a törvényszékeknél és járásbíróságnál ugyanannyi táblabirói czimmel és jelleggel felruházott bíró, a kik ugyanazt a fizetést kajoják. Tehát egy kis létszámból, a mely eredetileg 70 vagy mennyi volt, 200 lett. Igaz, hogy én most még hetvenötöt hozok javaslatba. Csak azt akarom tehát bizonyítani, hogy ezen a réven az előmenetel nagyon szép volt, 2—3 év alatt egyik fokozatból a másikba jutottak. Ezenkívül szerveztetett a törvényszékeknél curiai birói czimmel és jelleggel ellátott elnöki állás tiz. Ez fokozható és már a legközelebb benyújtandó törvényjavaslatba bele is akarom venni, hogy öttel emeltessék a törvényszéki elnöld állások közül a curiai birói czimmel és jelleggel felruházottak száma. (Helyeslés a jobboldalon.) Emelni kell majd a királyi táblánál és a Curiánál a tanácselnökök számát, mert az ötös tanácsok behozatalával, a mi a közóhajnak felel meg, okvetlenül több tanácselnökre van szükség. Nem lehet tehát mondani, hogy az igazságügyi tisztviselőknek valami igen nagy panaszuk lehet, mert előmeneteli viszonyaik minden más csoportét felülmúlják. Egy baj van, de ez azután általános ; a nagy drágaság. Nem az a baj, hogy nem tudnak előremenni, hiszen mennek előre, csakhogy egy-egy előmenetel nem pótolja azt a nagy aránytalanságot, a mely a régi árviszonyok és a mostaniak között van. Most még tartozom Ráth Endre t. képviselőtársamnak és barátomnak egy pár felvilágosítással. Mindenekelőtt nagy köszönettel tartozom neki azért, hogy azt a négy memorandumot oly szépen előadta, bőven, majdnem szórói-szóra. (Derültség.) Aztán szépen megkommentálta. Hanem i talán jobb lett volná egy kicsit mélyebben vizsgálni azokat a memorandumokat, mintsem csak