Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

183. országos ülés 1911 június 22-én, csütörtökön. 85 intézésével foglalkozik, hanem nagy mértékben van elfoglalva — tárgyalásokkal is. Adataimat tehát, a melyeket előterjesztendő leszek, a bírósági ügykörökre, vonom össze és ezért bátor vagyok mindenek előtt bejelenteni, hogy az 1909. évben, a mikor a Curia tehermentesítésére vonatkozó törvény már egészen hatályba lépett, a járásbíróságnál volt. — egész számokat mondok — 3,320.000 ügy, melyből csak 226.000, vagyis 6*5% maradt hátralékban, a mi körülbelül az utolsó hónap bejövetelének felel meg. 1910-ben 100.000 ügygye] kevesebb érkezett a járásbíróságokhoz, ügy látszik, jó termés volt, birtak az adósok fizetni. A restanczia is lejebb szállt, 215.000-re, úgyhogy 6% volt a hátralék. Minthogy Ráth Endre t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy ezek az átlagszámok nem mutatják a valódi tényállást és különösen hivatkozott a budapesti viszonyokra, ebben igazat kell adnom, Budapesten az átlag sokkal rosszabbul áll, különösen a járásbíróságnál, azért is, mert a Duna bal]3artján ötfelé vannak elhelyezve magánházakban, a hol még konyhákban is tartanak tömegnapokat, a mi szégyene ennek az országnak. (Mozgás.) Ezt nem kell szépiteni, mert való. Erre vonatkozólag előlegezem azt, a mit különben a dolgok sorjában csak később kellene elmondanom, hogy a központi járásbirósági épület felállítására már nemcsak a telek van meg, hanem azok a milliók is, melyek az elkészítéshez szükségesek. (Helyeslés.) ügy, hogy jövő tavaszszal az építkezés megkezdhető lesz. Az országos átlagra vonatkozólag a perek tartama a járásbíróságnál következő volt. A beérkezett ügyekből három hónapnál rövidebb idő alatt 1906-ban 81%, 1907-ben 81%, 1908-ban 79%, 1909-ben 76%, 1910-ben 77% intéztetett el, a mi mégis az ügyeknek legnagyobb része. 3—6 hónapi időközben 1910-ben elintéztetett 15%, 6 hó és 1 év közti idő alatt 6%, igy tehát csak 1'9% az, a mi egy évnél hátrább maradt. Ezek jó része Budapestre esik, de ez nem sok. Egy évnél hosszabb ideig tartott 1.6% és két évnél hosszabb ideig 0'3%. A járásbíróság működése tehát igazán dicséretet érdemel, és azt lehet mondani, hogy ki volt próbálva munkabírása, mert 1909-ben százezerrel több ügyet intézett el. Ha tehát most a polgári perrendtartás életbeléptetésénél lesz is valamelyes több munka a járásbíróságoknál, ezt a munkát győzni fogják annál is inkább, mert a mi a váltóügyek átmenetelét illeti, 2500 K értékhatáron alul, ezekre fognak ők a törvényszéktől oly bírákat kapni, kik a váltóügyekben jártasak. A törvényszéki telekkönyveknek áthelyezése a járásbírósághoz szintén a törvényszék létszámának leszállításával fog járni, a telekkönyvi személyzet átmenvén a járásbírósághoz. Mindebből azt a konzekvenoziát vonom le, hogy egész nyugalommal lehet a jövőbe néznünk a polgári perrendtartás életbeléptetése tekintetében, de óvatosságból mégis kieszközöltem, hogy a költségvetésbe felvettünk szaporítást, még pedig 25 uj állást a VI. rangosztályba, a mi a törvényszékeknek, járásbíróságoknak és ügyészségeknek is szól, továbbá húsz albirót, kik a törvényszéknél fogják a hiányt pótolni és később fognak kijönni a járásbírósághoz, továbbá 25 jegyzőt. Azt hiszem, megnyugvással méltóztatnak tudomásul venni ezeket az adatokat. (Helyeslés jobbfelől.) A törvényszékek helyzete valamivel még jobb. 876.000 ügydarab érkezett 1909-ben, ebből csak 42.000 maradt hátralékban, tehát 4.8%. 1910-ben 49-cel több érkezett, mint az előző évben, a hátralék azonban leszállt 2000-rel ugy, hogy 1910-ben a törvényszékek hátraléka csak 4.6% volt. Ha most már a jövőbe tekintünk, konstatálnunk kell bizonyossággal, hogy a törvényszékek a jelenlegi személyzettel meg fogják birni a jövendő munkáját, daczára annak, hogy a telekkönyvi és váltóügyek áthelyezése folytán némely munkaerőt elveszítenek. A törvényszéknél azonban most már kevés ügy lesz, mert szegény ország vagyunk, és 2500 K értékhatáron felül nem sok per van, a mint azt kimutathatom. Inkább fellebbviteli fórum lesz, és igy bizonyos, hogy mint ilyen könnyebben fogja elintézni az ügyeket, mintha azokat elsőfokban ő neki kellene, elintézni. Elsősorban mert a szóbeliség és a közvetlenség elve szerint fog menni, másodszor pedig, mert már előkészített ügyet talál, nem ugy, mint az elsőfokon. Tehát e tekintetben is teljes megnyugvásra szolgálhatnak az adatok. A királyi Ítélőtáblák kissé rosszabbul állanak, mert, a mint méltóztatik tudni, a Curia tehermentesítésének következtében a munkának zöme a kir. táblákra hárult. A helyzet azonban mégsem reménytelen. 1909-ben volt 56.000 ügy, hátralékban maradt 9000, mi 16%-ot képvisel. 1910-ben ez a hátralék felemelkedett 17%-ra, azonban ez az emelkedés főképen öt táblának bajaira vezethető vissza : a budapesti, ha jól emlékszem, a nagyváradi, a kolozsvári, a pozsonyi és a szegedi tábla bajaira. E tábláknál ugyanis kevesebb volt a birói létszám s ezért a munkát el nem birták. A többi táblák azonban fényesen állottak ; munkaerővel jobban, sőt talán fölös számmal voltak ellátva. A helyes igazságügyi politika azt hozta magával, hogy a mint egy állás megüresedett a kevésbbé megterhelt tábláknál, azt az állást átrendszeresitettem egy másik táblához és igy már tavaly minden tábla megkapta azt a munkaerőt, a mely a restanoziák feldolgozására képesítette. (Helyeslés a jobboldalon.) Segítségére volt a tábláknak még az is, hogy a Curián a kisegítő birák lassankint curiai bírákká neveztettek ki, helyük többé a Curián be nem töltetett, hanem a szükséghez képest a királyi táblák megkapták a szükséges létszámot, úgyhogy annak ellenére, hogy tavaly a restanczia 17% volt, egész biztosan hiszem, hogy ez nemcsak megcsappanni fog, hanem egészen elfogadható számra fog redukálódni. Tudvalevő dolog, hogy minden restancziát nem lehet elintézni, mert azt az ügyet, a mely a legutolsó hetekben érkezik a táblához, nem lehet azonnal kitűzni,