Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

182. országos ülés 19Í1 egyelőre a sommás eljárás reformjával és csak azután, mikor az uj elvek a nemzet vérévé váltak, mikor mindenki meggyőződhetett arról, hogy ez a perjogi reformnak kitűnő és jó útra való terelése, akkor tértünk át az általános reformra. Es ime, itt a ház tárgyalása során senkinek legkisebb aggálya sem volt a tekintetben, hogy az uj alapra fektetett perrendtartás az életben nehézségeket fog okozni, vagy nem fogja a helyét megállni. Ugyanez az eset az örökösödési jognál. És én itt is attól félek, hogyha most csináljuk meg az általános polgári törvény keretén belül az örökösödési jogot, az esetleg nem lesz oly tökéletes, mint lenne, ha először ezt a kérdést mint részletkérdést kezeinők és az örökösödési jogot előbb mint külön törvényt megcsinálnék, és csak azután, ha az életben bevált, kellő csiszolással utólagosan, veszszük fel abba az egységes testbe, melyet általános magánjogi törvénykönyvnek kivánunk tekinteni. T. ház ! Befejezem beszédemet. Volna még egyéb mondanivalóm, de nem kivánom a t. ház türelmét a nagyon előrehaladt időre való tekintettel igénybe venni. Nem teszek e téren semmiféle előterjesztést, de megfontolásra ajánlom az általam mondottakat az igen t. igazságügyminister ur szives figyelmébe és jóindulatába. Egyébként a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Következik? Hammersberg László jogyzo: Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső: T. képviselőház! Tekintettel arra, hogy tudtommal a t. ház akként határozott, hogy az interpellácziókra félhárom órakor tér át, tisztelettel kérem, hogy az idő rövidségére való tekintettel méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés balfelől. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Azt hiszem, a t. ház beleegyezik, hogy a képviselő ur holnap mondhassa el beszédét. (Zaj.) E szerint a vitát mára félbeszakítjuk. Mielőtt azonban az interpelláczióra térnénk át, bátor leszek javaslatomat a legközelebbi ülésre vonatkozólag megtenni. (Halljuk ! Halljuk !) Polónyi Dezső: Mindjárt lesz határozatképesség ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és ezen ülés napirendjére az igazságügyi költségvetés folytatólagos tárgyalását tűzze ki azzal, hogy a mennyiben a ház holnapi ülésében az igazságügyi tárcza költségvetését elintézné, a pénzügyi tárcza költségvetése vétessék elő. Egyetért a t. ház ezen javaslatommal ? (Helyeslés.) Ezt tehát határozatkép mondom ki. Következik az interpelláczió. Mihályi Péter jegyző: Szabó István (nagyatádi) ! Szabó István (nagyatádi): T. ház ! A Horvátországba átszármazott magyar véreink panaszai június 21-én, szerdán. 71 következtében jegyeztem be interpellácziómat. Többször volt már e házban is szó arról, hogy . . . (Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi): . . . a horvátországi kormány igen sok esetben majdnem minden téren igyekszik meghiúsítani vagy meggátolni működésével azokat az intézményeket, a melyek a magyar lakosság anyanyelvének használatára vonatkoznak. Én magam is többször szóbahoztam ezt, most is csak egyetlen példára hivatkozom, bár sokkal többet mondhatnék, egy példával illusztrálom csak, melyet legutóbb hallottam az illetőnek saját szájából, hogy a horvát hatóságok nemcsak a népnevelés terén, de a néppal való érintkezés közben egyáltalában milyen bánásmódban részesitik a magyar anyanyelvüeket. Nagytiszanicza községben tűzvész ütött ki, a magyar és a horvát lakosság leégett. A horvátajkú lakosságnak a közösnek tartott erdőből ingyen fát szolgáltattak ki a szükséghez képest, a magyar ajku károsult is kért épületfát, miután azonban ingyen nem adtak, pénzért kért; a leggorombábban elutasították, elment a tartományi főnökhöz, elmondta, hogy miután pénzért sem adnak neki fát, kénytelen lesz lopni; erre azt felelte a tartományi kormányzó, hogy »jobb is, menj lopni kutya, legalább akkor a kezembe kerülsz.« (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Polónyi Dezső : Bizony meg kellene hallgatni. Szabó István (nagyatádi): Ilyenek a viszonyok Horvátországban nagyon sok helyen és nagyon sok alkalommal és csak azt tartom sajátságosnak, hogy a magyar emberekkel való ilyen elbánás a magyar szent korona országainak területén történhetik meg. Interpelláczióm tárgya a benső érzelmeket érinti legjobban, mert az ilyen eljárás a magyarság elnyomatását és a magyar nyelv használatának meggátlását okozza. Az eset a következő. Nagypiszanicza községben ezelőtt 30—35 évvel kezdődött meg a magyarság bevándorlása. A községben egyetlen görögkeleti templom volt, a bevándorló magyarok építettek azután református templomot és iskolát, a mi nem ütközött akadályokba. Időközben azonban bevándorolt oda a római katholikus magyar lakosság is, a mely a bevándorolt német nyelvű és az ottani horvát római katholikus lakossággal együtt mozgalmat indított egy római katholikus templom felépitésére. A mozgalmat a magyarok inditották meg, ők jártak utána, ők tették lehetővé a templom felépítését, ők hozták a legnagyobb áldozatokat és mikor a templom felépült, örültek neki, hogy czéljukat elérték, és miután számuknál fogva többségben vannak a horvátok és a németek fölött, kérték, hogy az egyik vasárnapon horvát, a másik vasárnapon pedig magyar nyelven tarthassanak istentiszteletet. Kérelmüket a horvátországi ható-