Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

182. országos ülés 1911 Más körülmények közt örömömnek kellene kifejezést adni a felett, hogy rövid időn belül ez lesz a második alapvető jogi munka, mely a ház asztalára kerül ajándékképen a nemzet részére, örömömet azonban korlátoznom kell, mert igazuk van azoknak, a kik aggódnak a miatt, hogy a munka megjelenése most még időelőtti. Ezzel nem akarom a szerkesztő bizottság működését kritizálni. Hiszen én csak az első szöveget ismerem és a második szövegről csak azt tudom, hogy az elsőtől lényegesen különbözik, különben pedig a szerkesztő-bizottság tevékenységének eredményét nem is ellenjegyezte itt senki, azért tehát itt a házban nem is felelős senki és e miatt itt kritika tárgyát nem is képezheti. Más okok töltenek el engem aggodalommal. Az általános polgári törvénykönyv a közfelfogás szerint jogi munka és kidolgozásában tényleg az is, mert jogokról és jogviszonyokról van benne mindvégig szó. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen nagy jogi munkálatnak alapelveiben a jogi élet körén tul terjedő más fontos érdekeket is kell istápolnia. Hogy mit akarok ezzel mondani, arra nézve engedtessék meg nekem, hogy visszatérjek a polgári perrendtartás vitájára, a midőn itt a házban ismételten emiitették, — azt hiszem, az indokolás is megpendítette — hogy a közfelfogásnak mennyi ethikai előnye lesz abból, hogy a törvény a közvetlenséget, a szóbeliséget és a bizonyítékok szabad mérlegelését szabályul elfogadta. És miért ? Azért, mert ezentúl a magánjogi ügyleteiket lebonyolító feleknek több alkalmuk és módjuk lesz arra, és inkább lesznek abban a helyzetben, hogy ügyleteik belső mélységére nagyobb súlyt fektethessenek, mint azt eddig tették. Eddig ugyanis a bizonyítékokra kellett első sorban nagy súlyt helyezniük ; mindenféle fortélyos fogáshoz kellett nyulniok, nehogy az esetlegességi elv mellett igazságaik háttérbe szoríttassanak. Ha a polgári perrendtartás, a mely tulaj donképen a szocziális életnek csak egyik nyilvánulásában szolgál vezető fonalul, ennyi ethikai feladatot vállalt magára, mennyivel több, sokkal több ethikai feladat teljesítését elvárhatjuk az általános magyar polgári törvénykönyvtől, a mely elvégre nemcsak egy életnyilvánuláson, hanem az egész életen keresztül vezérel bennünket; a mely a személy keletkezésétől annak megszűnéséig, az ember születésétől haláláig szolgál kísérőnkül. De legyen szabad, t. ház, még egy másik körülményre és pedig a szocziális élettel rendkívül szoros kapcsolatban álló körülményre is felhívnom szíves figyelmüket. A mai felfogás az, hogy az állam tulaj donképen a legtökéletesebb szocziáhs egyesülés. Ha áll ez, akkor minden egyes olyan törvénynek, a mely ezen szocziális egyesülésre vonatkozik és a nagy általánosságot érinti, ennek a szocziáhs egyesülésnek érdekeit kell szolgálnia. És minthogy e mellett kétségtelen az is, hogy a magyar és általában minden magánjog a szó szoros értelmében — ellentétben a közjoggal — a teljes jogegyenlőjunias 21-én, szerdán. 69 ség alapján áll és egy bizonyos világnézeteknek kell hódolnia és minthogy minden világnézet háta mögött egész serege a szocziális és gazdasági kérdéseknek rejtőzik: kétségtelen, hogy a magánjognak számos szocziális és gazdasági kérdést is kell kielégítenie. De a történelem a magánjoggal kapcsolatban még más dolgokra is figyelmeztet minket. (Halljuk ! Halüjuk !) És itt nem hivatkozom egyébre, csak Verbőczynek egy nagyon érdekes tételére, (Mozgás. Halljuk! Elnök csenget.) a mely akkor tulaj donkép a státus kérdésre tartozott, hogy Magyarországon csak egyféle nemesség van. Ugy a közjogi, mint a magánjogi írók ennek a fontos szabálynak, illetőleg az ennek háta megett álló elvnek azt a jelentőséget tulajdonítják és pedig teljes joggal, hogy tulaj donképen ez volt az oka annak, hogy Magyarországon a hűbéri viszony sohasem tudott gyökeret verni, illetve olyan mértékben kifejlődni, mint a Nyugaton és hogy ez képezte akadályát annak, hogy a hűbéri intézmény Magyarország határán megállt és a Kelet felé egyáltalában nem is terjeszkedett. De hogy a magánjog jelentőségét általában még jobban kiemelhessem, hivatkoznom kell a Code Napóleon esetére. Eészemről nem csodálkozom a franczia írók lelkesedésén, a kik azt állítják, hogy a XIX. század elején (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Baross Gyula : . . . úgyszólván ez a törvény, illetőleg az ennek bázisát képező alapelvek a franczia fegyverek dicsőségét előmozdították és sikereiket biztosították. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a francziák magukkal hozták codexüket a meghódított Németalföldre, Olaszországba, sőt a nyugati Németországba is. És az történt, hogy azok az elvek, a melyeken a Code Napóleon felépült, a francziáknak ezen területen kétségtelenül zsarnoki uralmát a nagy tömegek előtt nemcsak tűrhetővé tették, hanem sok esetben úgyszólván kívánatossá is. És tudvalévő dolog, hogy ez a tudat, az igazságnak ily alakban való felismerése, oly nagy terjedelmű volt, hogy már a katonaság kebelében is elterjedt és a jénai nagy szerencsétlenség után már a katonák is tudták és állították, hogy ha a nem franczia népek a felborított európai egyensúlyt vissza akarják állítani, nekik is ugyanazokhoz az eszközökhöz keü nyulniok, minőkhez a francziák nyúltak, és a nagy tömegek jóindulatát, tetszését és rokonszenvét hasonló módon megnyerniük. De nem folytatom. Azt hiszem, senki sem gondol közülünk arra, hogy a magyar magánjogot, a magyar általános polgári törvénykönyvet ily nagy világeseményekbe bekapcsolja, illetve a világeseményeket a magyar joggal üy módon összefüggésbe hozza, annyi azonban kétségtelen, hogy ennek a magánjognak is alapelveiben számos előkelő etikai, társadalmi, gazdasági, sőt a mi viszonyaink között politikai érdeket is kell támo-