Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

60 182. országos ülés 1911 június 21-én, szerdán. nek ismét nagy befolyást engedni a birói első kinevezéseknél. A kinevezést magát az ígazságügyminister kezéből én sem tartom elveendőnek, ez természetes, ő a felelős, okvetlenül meg kell nála hagyni a kinevezést, de megfelelő befolyást a birói testületnek lehet és kell is engedni. Azért, mert valaki a birói pályán kezdte gyakornokként és jegyzővé lett, ebből még nem következik, hogy biró is lehessen, ha nem alkalmas a birói pályára. Az vagy elmehet még fiatalon más jogi pályára, hol jobban megfelel, vagy pedig van más mód is. En ismerek a Curiánál igen kiváló jegyzőt, a ki rég lehetett volna curiai biró s mégis megmaradt tanácsj egyzőnek. A jegyzőkre nézve is meg kell adni, mint az előttem szóló t. barátom is jelezte, hogy bizonyos előmenetel lehetséges legyen, különösen azoknál, kik a birói állásra nem alkalmasak: de jegyzői állásra meg igen alkalmasnak bizonyultak, ott is legyen előkaladásuk,^ felmehessenek curiai tanácsjegyzői állásba stb. Nem is tartom helyesnek, hogy birákból tegyünk tanácsjegyzőket. Ez helyes volt akkor, mikor ez a birói képzésnek egyik eszköze volt, de ha az uj polgári perrendtartást életbeléptetjük, mikor is első bíróságainkhoz egyes birákká a legkiválóbb bírákat kell tenni, akkor többé nem lesz ezen szervezet mellett lehetséges, hogy birák tanácsjegyzőkül alkalmaztassanak, s akkor ez többé nem is szerepelhet a birói képzés eszközeként, s igy akkor könnyű lesz segiteni ezen jegyzőkön, kik nem alkalmasak a birói pályára, de jegyzőkül meg beváltak. E téren tehát nincsenek olyan aggályaim, mint t. barátomnak. T. képviselőház ! Még csak egy-két kérdéssel akarok röviden foglalkozni, a miket ugyan a részletekre is hagyhattam volna és ott mondhatnám el, de talán nem kell többé felszólalnom, ha ezeket is most hozhatom elő. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyenlő elbánás elvébe ütközik, de deprimálólag is hat az a körülmény, hogy például a curiai birák, és a budapesti és, ha jól tudom, a marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblai birák nem rendelkeznek külön hivatalos szobákkal és helyiséggel, mig a többiek igen. Ezt már az előbbi kormány idejében is szóba hoztam és az akkori pénzügy- és igazságügyministerek kilátásba is helyezték, hogy segítenek ezen a bajon. Akkoriban a Curiának mostam elnöke volt az ígazságügyminister. De persze a politikai viszonyok alakulata meggátolta, hogy a kilátásba helyezett megoldást keresztülvigyék. A méltányosság, az egyenlő elbánás elve is megkívánja, hogy miután ezek az urak, kik nem kapnak külön hivatalos lokalitást, kénytelenek családi szükségletükön felül még egy-egy szobával többet bérelni, hogy legyen egy nyugodalmas szobájuk, hol otthon az aktákat feldolgozhassák és előkészülhessenek a referádára, hogy vagy ilyen hivatalos lokalitásról gondoskodjunk részükre, vagy a meddig ezt nem vagyunk képesek tenni, valami kárpótlást kapjanak lakbérpótlék czimén vagy ehhez hasonló czimen, hiszen a megtakarításokból az igen t. Ígazságügyminister ur ezt könnyen eszközölheti. Kérem, hogy ezen a bajon visszahatólag ezen év január elsejétől kezdve segítsen, mert ma már annyira felemelkedett a lakások ára, hogy pl. magam is majdnem kétszeresét fizetem ugyanazon lakásért annak a bérnek, a mit ezelőtt nyolcz évvel fizettem. (Igaz t ügy van !) Méltóztassék ezt figyelembe venni, hiszen talán a megtakaritásokból lehet ezen segiteni, és méltóztassék ezen két táblánál és a Curiánál a bíráknak addig is, mig hivatalos lokalitást bocsáthat rendelkezésükre, legalább folyó évi január 1-től lakbérpótlék czimén annyit adni, a mennyi egy nagyobb hivatalos szoba bérének megfelel. Még csak egy kérdést óhajtok megpendíteni, mely azonban nem kizárólag a bírákat érdekli, de engedje meg a t. ké/pviselőház, hogy mivel a bíróságokat is érdekli, bár egyetemes érdeke az összes állami alkalmazottaknak, azt itt hozhassam fel; mivel elesnék annak szüksége, hogy ezen kérdés miatt a pénzügyi tárcza költségvetésénél szólaljak fel, t. i. a nyugdíjtörvény revíziójának kérdését. A birák épugy, mint más tisztviselők, nemcsak hogy kellő ellátásban nem részesülnek, — mert hiszen fizetésük és igy nyugdijuk -is nem valami nagy — de a legnagyobb nyomorúság épen özvegyeik nyugdijai és árváik ellátása tekintetében van. A humanisztikus XX. században, melyben mindig a szocziális bajokkal foglalkozunk, valóban tarthatatlan a helyzet az özvegyek nyugdija és az árvák ellátása tekintetében és ezért arra kérem a t. Ígazságügyminister urat, hogy mint a kormány egyik tekintélyes tagja, hasson oda, hogy a bajokon mielőbb segítve legyen. Különösen egy nagy visszásságot akarok kiemelni, a mely a legborzasztóbb, hogy ne mondjam, a legégbekiáltóbb. A mikor ezt a törvényt megalkották, szintén szerény tagja voltam e háznak, erősen is küzdöttem a törvény ez intézkedése ellen, de nem tudtam felfogásomat keresztülvinni, mert akkoT még az az időszak volt, a mikor Apponyi Albert gróf t. képviselőtársamnak az a felszólalása, melyben a szocziális olaj cseppet emiitette, még általános mosolyt fakasztott. . . MuZSa Gyula: Most a hordó is kevés! Sághy Gyula: ... és nem volt érzék még a szocziáhs bajok iránt, mert különben lehetetlen, hogy át ne hatoltam volna felfogásommal a képviselőházban. E törvény meghozatala után nemsokára megcsináltuk azután a katonai nyugdíjtörvényt, a melynél már nem volt ez a nagy baj, mert a katonaságról volt szó. En ezt nem diffikultálom és nem is diffikultáltam, mert legalább ezen az egy téren el lett hárítva, csak az a kívánságom, hogy más téren is segítsünk az özvegyeken és árvákon. Ha ma egy államhivatalnok vagy biró özvegyet hagy hátra és két gyermeket, megkapja ugj?an az özvegy a maga nyugdiját, de a két gyermek nem kap semmit. Az özvegy köteles tehát ellátni és nevelni a két gyermeket olyan