Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

§4 182. országos ülés 1911 janius 21-én, szerdán. jutnia ; a mi túlságosan messzire megy a mi nemzeti jogiunk alapjainak elhagyásában és nem a magyar jogi felfogást iparkodik fejleszteni. Tartok tőle hogy pl. az örökjog vagy a családjog terén a nemzeti alapot messzire elhagyó lépést találunk tenni és félek, hogy e részben a nemzeti szempont nem fog teljesen megvédelmeztetek Ezek nem érintik az igen t. igazságügyminister urat, mert hiszen ő ezeket nagy részben készen találta és azért is húzódott olyan sokáig a magánjogi kodifikáczió, mert nem egészen ugy inditották azt meg, hogy ugy mondjam, nem egészen ugy állították be azt megkezdésekor és nem egészen ugy intézték a szerkesztést, hogy ezen szempontok érvényesülését teljesen biztosíthatták volna. Annak, hogy ez a munka olyan hosszú ideig tart, egyik oka talán részben a bizottsági tagok nagy száma és összeállítása is és oka részben az is, hogy még az első tervezet megalkotása előtt, midőn, hogy ugy mondjam, első olvasásban készül a munka, igen sok különböző jogi felfogású egyéneknek volt beleszólásuk és azért maga a szisztematikus egység sem volt teljesen keresztülvihető, ugy hogy én nem igen kecsegtetem magamat azzal a reménynyel, a melyet, ha jól emlékszem, Nagy Ferencz előadó ur, t. barátom, itt kifejezett, hogy a javaslat a második olvasásban való szerkezetben már elő lesz terjeszthető. Akkor még szükséges a szisztematikus összefüggést, a szisztematikus egységet helyreállítani, mert méltótassanak meggyőződve lenni arról, hogy ez sok helyen hiányozni fog. Már pedig a képviselőház elé, a hol nem lehet a szisztematikus egységet kellőképen helyreállítani, olyan szerkezetben terjeszteni a javaslatot, a melynek ilyen nagy hiányai vannak, nem volna megfelelő és kívánatos dolog. De nem akarok ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, mert hiszen erre talán máskor is lesz alkalmunk és időnk. A curiai bíráskodás kérdésére sem akarok valami nagyon részletesen kiterjeszkedni, mert nézetem szerint a képviselői verifikáczió kérdése majd vagy közvetlenül a választási törvényt megelőzőleg, vagy még inkább azzal kapcsolatosan és azzal junktimot képezve, avagy abba magába belefoglalva nj^erhet csak helyes megoldást. De ha már felvettetett ez a kérdés, mégis annyit meg kell jegyeznem a magam részéről, a ki láttam az igazolási eljárást akkor, midőn az egészen a képviselőház hatáskörébe tartozott és látom most, hogy már előre is óvást emelek az ellen és óva intem a t. képviselőházat, nehogy azt visszafoglalja újra a saját hatáskörébe, mert hiszen épen olyan nagy bajok, sőt még nagyobbak voltak akkor, a mikor az igazolást a képviselőház intézte, mint a minők most vannak a curiai bíráskodás körük' Az tehát nem voma megoldás, hogy újra visszavegyük a már kitapasztalt rosszat azért, mert a törvényhozás véletlenül rossz törvényt alkotott; mert a curiai bíráskodás hibái nem épen abból következnek, hogy a curiát túlterheltük, hanem magának azon törvénynek rosszaságából következik annak rossz kezelése is. Kétségtelenül hibásan történik annak kezelése a curiával is, de azon nem is lehet csodálkozni, midőn ilyen egymásnak ellentmondó és szövevényes intézkedéseket tartalmaz a törvény. Nagyobb mértékben kellene szabad kezet adnunk a bíróságnak és nem kellene annyira ragaszkodnunk a formákhoz, a melyet kikötöttünk. Arra kell törekednünk itt is, mint minden téren, hogy az anyagi igazságot mentől könnyebben deríthessék M. Az emiitett bajokból származik az is, hogy a Curia hosszasan kénytelen foglalkozni egy peticzióval. Ez nem csoda, de nekem az a benyomásom, hogy a kezelés hiányosságát nagy mértékben előmozdítja a Curiának az az érzése is, hogy szabadulni óhajt mielőbb ettől a tehertől és attól a rossz törvénytől, a mely megbénítja tevékenységét és más irányban is elvonja a Curiát tulajdonképeni működésétől, tehát hogy ez mintegy visszariasztásul szolgáljon abban a tekintetben, hogy a Curiára ilyen ügyeket ne ruházzanak át, s ezt oly igen rossz néven nem is lehet venni. Hozzá, mikor a restancziák e miatt is szaporodnak. De ez utóbbiak miatt a Curiát nem is lehet vádolni; nemcsak itt, hanem máshol is vannak restancziák, a minek sokféle oka van. De nekem, a ki a Curiának működését eléggé figyelemmel kisérem és figyelemmel szoktam kisérni jogéletünk egész menetét, a magyar birói kart általában, különösen pedig legfelsőbb bíróságunkat feltétlenül védelmemben kell hogy részesítsem, mert igazán megérdemli, minthogy olyan magas színvonalon áll, a melyre büszkék lehetünk és a melyet nem lehet kétségbe vonni. Ez rávisz azonban engem arra, hogy legalább egy eszmét pendítsek meg, azért, mert ezt a kérdést a jövőben valamiképen mégis szabályozni kell. Megvallom, annak idején helyeseltem ugyan azt, hogy hatásköri bíróságot kell felállítani, de annak mostani szervezetét nem tudtam akkor sem egészen helyesléssel kisérni, már akkor is kifejeztem e részben aggályaimat, mert előttem az lebeg, hogy mint más államokban is, nevezetesen mint a szomszéd államokban is van, hogy külön független bíróságot szervezzünk. Ennek a bíróságnak teljesen független tagokból kellene állania, megfelelő fizetésekkel ellátva, minden további avancement elől elzárva, olyan poziczióval, hogy további avancement-ot ne is kívánjanak, a mi lehetséges, mert nem nagyszámú tagokból kellene állnia. Erre a biróságra lehetne azután bizni a hatásköri összeütközések elintézését és erre kellene bizni a választások igazolását, valamint mindazt, a mi a választásokkal és a választói joggal összefügg ; szóval, az összes ily politikai vonatkozású kérdések birói elintézését. (Helyeslés balfelől.) Hogy mikép gondolnám én annak szervezetét, merre most nem akarok bővebben kiterjeszkedni, csak az eszmét kívántam felvetni. Nagy Ferencz t. előadó ur a Curiánál fenforgó hátralékok orvoslásának lehető módjait emiitette. Azonban azt hiszem, hogy ezek mind olyanok,