Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

62 182. országos ülés 1911 janius 21-én, szerdán, legtisztességesebb formában kérve helyzetük javítását, a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítenek. Az ügyvédi karnak, mint bíráknak vagy jegyzőknek az igazságszolgáltatásba való bevonása a gyakorlati élet szempontjából indokolt. Ök a gyakorlati élet részesei, közvetlen megfigyelői, az itt szerzett tapasztalat és tudás mindenesetre értéket jelent a bíráskodás szempontjából. A jegyzők, a kik birói minősítéssel, tehát a legnagyobb minősítéssel bírnak, tiz évi szolgálat után még kivétel nélkül a X. rangosztályban vannak, (Ugy van !) A közszolgálatnak egyetlenegy ágában sem fordul ez elő, mert 10—12—14 évi szolgálat utána közszolgálat minden ágában legalább is a IX., de igen sokan a VIII. rangosztályba jutnak. Kétségtelenül indokolt, méltányos és igazságos tehát a bírósági jegyzőknek az a kérelme, hogy egy részük a IX. fizetési osztályba soroztassék. A jóságon és gyorsaságon kivül van még egy harmadik kelléke is az igazságszolgáltatásnak : az olcsóság. Ez a kellék az, a mit a legnehezebb foganatosítani, és ha a másik két kelléket tekintjük, a legkevésbbé lényeges is, mert a legfőbb az, hogy jó, másodszor, hogy gyors és csak harmadsorban jön az, hogy olcsó legyen az igazságszolgáltatás. De a hol e tekintetben segíteni lehet, ott mindenesetre segítségül kell jönni. Vannak a törvénykezési eljárásnak, a bíráskodásnak olyan területei, — és ezek különösen a kisebb földmivesosztály érdekét érintik — a hol egy igen csekély jogi kérdésnek és nagyon csekély szubsztrátummal bíró pernek elbírálása igen nagy költséggel jár. Ezek a sommás visszahelyezés! és birtokperek, a hol két szegény földmives azért áll egymással perben, mert pl. 50 cm. vagy pár négyszögöles foglalás történt és ennek elbírálása előtt legtöbbször megtörténik, hogy a bíróság — kétségtelenül jóhiszemüleg, indokoltan — kiszáll, szakértői szemlét tart, három mérnököt alkalmaz, két ügyvéd kimegy, a felek, tanuk a helyszínén hallgattatnak ki és egy ilyen birói szemle költsége sokszor négyszer-ötször meghaladja a ji>er szubsztrátumának értékét. Miután ennek az eljárásnak legfőbb és legnehezebb feladatát épen a helyszínén való azonosítás képezi, mert a csekély részekre elosztott föld daraboknak a természetben való megkeresése sokszor két-három mérnök tudását és sok idejét veszi igénybe, nézetem szerint ezen az által lehetne segíteni, ha minden egyes ingatlan helyrajzi számai magán az ingatlanon levő határkarókon volnának feltüntetve. Ha ez el volna rendelve és foganatosítva volna, akkor az azonosítás szakértő nélkül is eszközölhető, ügy tudom, a mezőrendőrségi törvényben van már e tekintetben is intézkedés, de ennek végrehajtása mindeddig nem történt meg. (Ugy van! jobbfelöl.) A váltópereket végtelenül megdrágítja és költségessé teszi az óvások felvétele. Ha jól tudom, Franeziaországban már nincsenek óvások. Ott, a hol nagy szubsztrátumról van szó, ez az óvási költség igen csekély, de ott, a hol kis takarékpénztári váltókról van szó, a melyek a száz korona értéket alig haladják meg és a hol a közjegyző más helységben lakik, mint az adós, a hol kiszállási dijak, napidijak, óvási költségek vannak, ezek az óvási dijak sokszor meghaladják a per tárgyának értékét. A hol kereskedelmi váltókról van szó, a hol minden váltókötelezett bizonyos obiigóban és bizonyos jogviszonyban áll egymással szemben, ott az óvás természetesen egészen más szempontból bírálandó el; de ott, a hol nincs másról szó, mint takarékpénztári váltókról, a hol csak a hitel kiegészítésének, megnövelésének és megerősítésének és a kölcsön folyósításának érdekében áll össze négy ember, hogy aláírásukra a kölcsön folyósittassék, ott a váltóóvás felvétele, különösen a csekélyebb összegű váltóknál, annyira felesleges, annyira szükségtelen és annyira megterheli azt a szegény közönséget, a mely ezekre a csekély váltókra legjobban van rászorulva, hogy ennek eltörlése, vagy módosítása talán meggondolás tárgyává volna teendő. (Ugy van! jobbfelől.) De nem akarom tovább igénybe venni a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Az igazságszolgáltatás sokféle ágazata bőséges anyagot nyújt a különféle szempontokból való tárgyalásra. Az elmélet megadja a vezérelveket, a gyakorlati élet próbálja azokatlki. Ennek a dus és tápláló forrásából merítettem én is megfigyeléseimnek legnagyobb részét. Minthogy pedig ugy a magyar közvélemény, mint a törvényhozás pártkülönbség nélkül az igazságszolgáltatást regnorum fundamentumnak tekinti; minthogy a kormányzat a polgári törvénykezési rendtartás energikus megalkotásával ezen gondolkodásának teljes mértékben kifejezést is adott, én pártállásomra való tekintet nélkül is, elfogadom és megszavazom a költségvetést. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik % Hammersberg László jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula : T. képviselőház ! (Folytonos zaj. Hátijuk I Elnök csenget.) Az előttem szólott t. képviselőtársam egyebek között felemiitette, hogy mennyivel kisebb a birói létszám Angliában és milyen óriási nagy ez a létszám nálunk. Ebben igaza van, hogy nálunk nagy a létszám, de, sajnos, a mi viszonyaink sokkal primitívebbek e tekintetben, mint Angliában. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy az ottani rendezett gazdasági viszonyok folytán, részben pedig azért is, mert sokkal kevesebb a perlekedési ösztön és viszketeg, mint Magyarországon, (Igaz! Ugy van!) ott nincs szükség ilyen nagy birói karra. Igaza van részben a t. képviselő urnak abban is, hogy ott nem társasbiróságok működnek. De egyet mégis el méltóztatott felejteni, a mi szintén nagyon lényeges tényező ennél a kérdésnél, a birói létszám tekin-