Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

182. országos ülés 1911 június 21-én, szerdán. 61 vagyis a rablás, melylyel szemben a büntetőtörvény megfelelő erős szigorral is intézkedett. A mai modern életnek azonban nem ezek a bűncselekményei. A mai modern bűnös világ inkább az észszel, a törvény hézagainak kihasználásával, furfanggal, ravasz fondorlatokkal dolgozik. A büntetőtörvénykönyv 346. §-a rablásnak tekinti azt a cselekményt, midőn a védelmére képtelen embertől vagy ittas embertől vesz el valaki valamilyen értéket; ennek a szakasznak alapján állott törvényt három fiatal czigányzenész, mozgósitva lett a törvénynek úgyszólván legfontosabb apparátusa, az esküdtszék, mely a legnagyobb formákkal dolgozik ; a királyi ügyész rablással vádolta meg az illetőket, pedig a büntetendő cselekménynek egyéb tényálladéka nem volt, mint az, hogy egy ittas ember zsebéből, a ki velük együtt mulatott, néhány koronát elvettek, e cselekmény legkisebb büntetése a 346. §. értelmében, a legnyoniatékosabb enyhítő körülmények figyelembevétele mellett is, hat hónapi börtön. Kétségtelen, hogy a büntetés nincs arányban az elkövetett bűncselekménynyel, mig ezzel szemben tapasztalatból tudok eseteket felhozni, hogy csalárd bukás vétségét elkövetett egyént, a ki külföldi vagy belföldi hitelezőket ezrekkel károsított meg, alig néhány napi szabadságvesztésre Ítéltek és mikor hitvestársa esett ugyanabba a bűncselekménybe, Id ugyanazt az üzletet folytatta, ki ismételten ezrekkel károsította meg a hitelezőket, néhány korona pénzbüntetésre Ítélték és azután a veje vette át és folytatta tovább ugyanazt az üzletet ugyanazon a helyen más név alatt. Kétségtelen, hogy itt a büntetőtörvény szigorúsága az elkövetett bűncselekménynyel és az élettel megfelelő arányban nincsen, (ügy van! a jobb és a baloldalon.) De nemcsak a büntető-, hanem a magánjogi téren is elhatalmasodott és visszás állapotokat találunk ott, a hol a törvény hézagairól, a törvénynyel való visszaélésekről és a formáknak kihasználásával a törvény kijátszásáról van szó. Á saját tapasztalatomból tudok esetet, a hol egy földmives varrógépet rendelt, a megrendelési jegyben azonban egy nyolcz lóerejű cséplőgép lett bevezetve, az illető nyolcz lóerejű cséplőgépet kajjott, nem vette át, lefolytatták a peres eljárást ellene minden vonalon és jogerősen el lett marasztalva nyolcz lóerejű cséplőgép árában, mert az ügynök a megrendelő jegyet a törvénykezési rendtartás 167. és 168. szakaszainak megfelelően állította ki s ezzel szemben mint teljesen bizonyító magánerejű okirattal szemben semmiféle bizonyítás megengedve nem lett. Itt van az az eset, a hol, mint az előbb mondottam, nincs mindig annak joga, a kinek igazsága van. (Igaz! ügy van!) Ezzel szemben megfelelő orvoslásról kell gondoskodni, csak azt a szempontot kell figyelembe vermi, hogy az orvosság ne legyen rosszabb a betegségnél. (Helyeslés.) Az ilyen tanulatlan vidéki földmivesek az ügynöki megrendeléseknél tévedésben vannak, félrevezettettnek, bár kétségtelen, hogy itt az intézkedéseket társadalmi osztályok szerint elkülöníteni nem lehet, föltétlenül szükség van valamelyes orvoslásra, mely meggátolja a visszaéléseket; e tekintetben, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk. (Igaz! ügy van!) A legintenzívebb és legczélravezetőbb mindenesetre a népoktatásnak megfelelő volta, a nép művelődésének emelése, (Igaz ! ügy van !) s különösen az a jó bíró, a ki nem a formákat nézi, (Igaz ! ügy van !) hanem beletekint az életbe s azt alaposan ismeri. (Igaz ! ügy van !) Több oldalról méltóztatott emlitést tenni, hogy kétségtelenül indokolt, hogy az ügyvédek biráknak vagy jegyzőknek kineveztessenek. Kétségtelen, hogy ez nagy akadályokba ütközik és a legjobb szándék mellett is végtelenül nehéz annak a megvitatása. Bíráink a munkával kétségtelenül túl vannak terhelve, de bizonyos mértékig indokolt szempont az is, hogy az előléptetési viszonyok más elemek bevonása által rosszabbá ne tétessenek. A fővárosban azt tapasztaljuk, hogy az alsó birónak még csak tisztességes tárgyalási helyisége sincs. (Igaz ! ügy van !) A ki tömegnapokon megnézi a bíróság tárgyalásait, (Igaz! ügy van!) látja, hogy ember ember hátán szorong (Igaz! ügy van !) s ezáltal idéztetik elő az ügyfelek, a birák és ügyvédek idegessége. Még a közegészségi szempont sem engedi meg ezt a nagy tolongást. (Igaz 1 ügy van!) Tekintettel a birónak erős, nehéz munkájára," tekintettel arra, hogy ő a felek jogvitáinak és ebből eredő összeütközésének a központja, állam tekintélye, funkczionáriusa, kétségtelenül indokolt dolog, hogy neki tiszta, világos, hivatásának s az igazságszolgáltatás tekintélyének megfelelő helyiség álljon rendelkezésére. (Helyeslés.) Az az erős, intenzív, nehéz szellemi munka, ha valahol, ugy a bíráknál indokolttá teszi a 35 évi nyugdíj képesség kimondását. Ezen nehéz szellemi munkának kétségtelenül részese az ügyvédi kar is, mely kar sorsán és mostani helyzetén való segítség kétségtelenül nehéz akadályokba ütközik, de ott, a hol lehet segíteni, különösen a zugirászat meggátlásával, ott feltétlenül indokolt, hogy az állam a maga tekintélyével, a törvénynek erejével közbelépjen. Okiratoknak, beadványoknak nem ügyvédek által való üzletszerű készítése nagyon el van terjedve. Pedig azt látjuk, hogy a pereknek legdúsabb forrását a rosszul készített okiratok képezik. (Igaz ! ügy van !) Mikor a bírósági személyzetről beszélek, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem a kir. törvényszéki jegyzők helyzetéről. Ezt a helyzetet egyáltalában nem lehet rózsásnak mondani. Minden egyes hivatalnoki testületnek van kérése a törvényhozáshoz, de épen annak a körülménynek elbírálása, hogy ez a kérés mily mértékben indokolt, a törvényhozás és a kormányzat hatáskörébe tartozik. Mikor ezekről a kívánalmakról van szó, lehetetlen meg nem emlékezni arról, hogy a bírósági jegyzők eléggé alárendelt helyzetben, nagy képesítéssel, hosszú szolgálati idő alatt terhes munkával fontos és nehéz jogszolgáltatási funkcziókat szerényen, soha nem zúgolódva, a