Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

fi június 21-én, szerdán. 60 182. országos ülés 191 átadó ós perre utasító végzést is, mert ő legjobban ismeri az ügyet, inig ha a biróhoz kerül a dolog, annak újra kell áttanulmányoznia és csak ha ráfordította az időt a tanulmányozásra, akkor tud határozatot hozni. (Ugy van !) A végrehajtási ügyek, a melyek nem egyebek, mint az Ítélet rendelkezésének foganatosításai és ez irányban való intézkedések, azt hiszem, hogy teljes lelkiismerettel és meggyőződéssel lennének bízhatók a jegyzői kar tagjaira, a kik megfelelő kvalifikáczióval, kötelességtudással, lelkiismeretes buzgalommal járnának el a magyar igazságszolgáltatás terén. A polgári törvénykezési rendtartás gyorsasága ellen a sommás perek szempontjából azt hiszem kifogást egyáltalában nem lehet tenni, hiszen látjuk a törvény rendelkezéséből, hogy az idézés 5—8 napra szól, azután a teljesítés szintén 8—15 nap, és így ott, hol az ítélet fellebbezésre vagy jogorvoslatra való tekintet nélkül végrehajtható, a felek legrövidebben 11—12 nap alatt végrehajtható ítéletet kaphatnak. Azonban a polgári törvénykezési rendtartás ezen gyorsaságával egyáltalában nincs összhangban a végrehajtási eljárásnak az ingatlanokra vonatkozó része, melynek, minthogy a végrehajtási eljárásnak fő kelléke a gyorsaság, nemcsak összhangban kellene lennie, hanem még gyorsabbnak kellene lennie a törvénykezési eljárásnál, miután aránytalanul lényegtelenebb kérdések biráltatnak el a végrehajtási eljárásban, mint a perben az ítélet során. Az ingatlanárverésnél 60—90—120 napos határidők vannak. Ezek a terminusok a hitelezőre kétségtelenül sérelmesek, de legalább az adósnak érdekét szolgálják, mert ezen nagy határidő alatt gondoskodhat a követelés kielégítéséről, rendezéséről. De vannak a végrehajtási eljárásban olyan terminusok, melyek sem az adósnak, sem a hitelezőnek érdekét nem szolgálják, hanem mindegyik peres félre nézve csak akadályt és joghátrányt jelentenek. (Igaz! Ugy van! jobbfdől.) Ilyen a sorrendi végzés jogerőre emelkedése és az adóhivatalnál kiutalt pénz felvehetése tekintetében betartandó határidők. A sorrendi végzés jogerőre emelkedéséhez 23 nap szükséges, pedig ez a sorrendi végzés nem egyéb, mint a telekkönyv alapján való meghatározása ama sorrendnek, mely szerint a hitelezők kielégítéséhez jutnak ; tehát nem egy olyan rendkívül lényeges és fontos kérdés, melyre nézve, mihelyt a bíró meghozza a végzést, az érdekeltek, kik a maguk sérelmével azonnal tisztában lehetnek, meg ne nyugodhatnának vagy jogorvoslatot ne jelenthetnének be. Az ingó sorrendi végzéseknél a törvény ugy intézkedik, hogy ott az érdekeltek, ha nincsenek megelégedve a végzéssel, tartoznak a jogorvoslatot azonnal bejelenteni. Ugyanez az eljárás lenne megállapítható törvénynyel az ingatlanárveréseknél is a sorrendi végzés jogerőssége szempontjából, mert hiszen ott is rögtön nyilatkozhat az adós vagy hitelező, a mennyiben pedig nem nyilatkozik, a végzés jogerősnek jelentendő ki és nyomban átteendő volna az adóhivatalhoz. Ezáltal elkerülhető volna az a 23 nap, mely után következik még az az eljárás, hogyha a sorrendi végzés jogerősségét bejelentik, a bíró meghozza a kiutaló végzést, és ha ez jogerőre emelkedik, csak akkor teszik át az adóhivatalhoz. Ez a proozedura annyira szükségtelen, felesleges és annyi joghátrányt okoz a feleknek, hogy mielőbb való megszüntetése kétségtelenül a közönségre és az igazság minden tényezőjére csak előnynyel jár. Ugyancsak a felek érdeke ellen van a telekkönyvi hatóságok egy részénél a 44.981. sz. a. 1893 február 15-én kiadott igazságügyministeri rendelet 6. §-a alapján kifejlődött ama gyakorlat, hogy az özvegyi jog és az életjáradékok feljegyzése a jogosult elhalálozásától számított 3 évnél előbb nem törölhető. Pedig ez a rendelet, melynek jogi alapja csupán a kormánynak kiadott rendelete, a felek érdekét egyáltalában nem szolgálja, sőt abba határozottan beleütközik, mert ha anyakönyvi kivonattal van igazolva az elhalálozás, az özvegyi jogot vagy az életjáradék feljegyzését, az anyakönyvi kivonat, mint közokirat alapján, azonnal lehet törülni, a nélkül, hogy bárkit jogsérelem érne, hiszen a jogosult elhalálozása megszünteti a fenti jogokat és pedig azonnal és visszavonhatlanul. Tehát kétségtelenül hibás a rendelet s az ennek alapján kifejlődött ama sérelmes gyakorlat, hogy három évig a kérdéses jogok nem törölhetők. Talán ezzel indokoltatik az a kifejlődött gyakorlat, hogy esetleg lehetnek, a kik jogot akarnak szerezni ez özvegyi jog alapján. Az ilyen feltételezett jogok mások érdekeinek ellenére való megvédelmezése indokolva nincs. így nincs elfogadható indok a tekintetben, hogy hiteles anyakönyvi kivonat alapján a fenti jogok törlésére irányuló kérelem, a mint ez jelenben történik, 3 éven belül elutasittassék. Á holttányilvánitási eljárásnál, a hol az özvegyi jogot Ítélet alapján törlik, e három évi határidő bevárása talán indokolt, de semmi körülmények között nem indokolt ott, a hol az elhalálozás tényét a köztudat és közokirat is igazolja. (Ugy van.

1 Ugy van.

1 a jobboldalon.) A fejlődő viszonyok a törvények megváltoztatását kívánják, mert a törvénynek mint a legfőbb tételes intézkedésnek, alkalmazkodnia kell az élethez. Ehhez az állításhoz, a melyet Blanár Béla t. képviselőtársam is érintett, teljesen hozzájárulok, mert valóban ugy van, hogy a polgárok életének, jólétének, erkölcsi és anyagi érdekeinek védelmezését kell szolgálnia a törvénynek és pedig a fejlődő és változó élethez alkalmazkodva. A büntetőtörvény rendelkezései nagyjában és egészében ma is megfelelnek a modern élet jogviszonyainak. Vannak azonban bizonyos rendelkezései e törvénynek, melyek ma már az élettel összhangban nincsenek. Akkor, a mikor a büntető törvénykönyvet megalkották, az elhatalmasodott vétségek és bűncselekmények azok voltak, melyeknek kritériuma az élet és vagyon elleni erőszak,