Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

66 182. országos ülés 1911 június 21-én, szerdán. ráfogják amazt, megidézhetnek akármennyi tanút s felvonultatják a választóit vele szemben. És a képviselőnek oda kell ülnie, ha nem akarja, hogy még jobban elrontsák a dolgot, s az összes választói mint vádlók vonulnak fel és a képviselői megbízatás tisztességének és a parlament tekintélyének emelésére végigliurczolják sansgéne hónapokon keresz tül a képviselőt, hogy vizsgálják a mandátumának tisztaságát, szóval a gyalázatosabbnál gyalázatosabb kérdéseket mind meg kell hallgatnia, ha nem is adja fel az illető biró, de a választó mégis meghallja, piszkos sajtóhadjáratot folytatnak, izgalomban tartják elejétől végig a kerületet s mindennek összes ellenértéke az, hogy 3000 rongyos koronát kell letenni. Elegendő tiz. egészen vagyontalan választó aláírása és egy ügyvédnek vagy bárkinek — a mint rá fogok térni — a mandátum képviseletével való megbizása az eljárás megindítására és ezzel azért, mert valaki Magyarországon közérdekből képviselővé lett, nem elég, hogy kifosztják a választás előtt, hanem még meg is hurczolják a választás után és ezt neki az egész nyilvánossággal, törvényes apparátussal állania kell és ráadásul az összes büntetésekkel és költségekkel az ellenfél összes mulatságait is meg kell fizetnie minden körülmények között, mert hiszen nincs arról gondoskodva, hogy a képviselőnek okozott összes költségek legalább fedezve legyenek, csak tisztán és kizárólag attól lehet megszabadulni, hogy az ellenfél költségeit megfizesse. T. képviselőház ! Én nemcsak a magam példájából beszélek, hanem ismerem a most lefolyt peticzionális hadjárat, vagy, mondjuk, peticzionális börze összes eseményeit. (Derültség.) Tudom tehát azokat is, a mik másokkal történtek meg. Azt is tudom, hogy ugy vagyunk vele, mint az egyetemi dolgokkal. Azt mondják, a ki nem bukott meg az egyetemen és képviselő lett, az az egyetem dolgával nem foglalkozik itt, mert minek panaszkodjék, a mikor vele semmisem történt ; a ki pedig megbukott, az azért nem szól, mert azt mondanák, hogy azért panaszkodik, mert megbukott. így vehetjük ezt a dolgot is. Azok a képviselők, a kik megúszták a dolgot, nem panaszkodnak, mert nem történt velük semmi és a kiket megpeticzionáltak, azért nem panaszkodnak, mert azt mondhatják, csak önmaguk miatt panaszkodnak. Igazán mondom, hogy e botrányos peticziós hadjáratnak megtörtént eseményeit nem hagyhatjuk így elmúlni nyom nélkül, nem tűrhetjük, hogy minden, a mi megtörtént, megtörténhetett legyen konzekvencziák nélkül. A magyar királyi Curia nagy tekintélyével, a pártok felett álló nagy hatalmával, ne legyen kitéve annak, hogy igy bevonassék a politikai porondba, pedig a politikai küzdelem központjává tették meg már is, mert mindenki odanéz a birákra, a kiknek semmi közük a politikához; a Curiát megterhelték ok nélkül, birái nagy részét elvonták a biráskodástól, a mindennapi politikai harozokba belevonták, és tőlük várnak és képzelnek igazságot, viszont a képviselőházat a legkisebb tőkebefektetéssel meghurczolhatják, minden egyes képviselőt meghurczolhatnak, és ha ez igy megy tovább, a legközelebbi választáson kitűnő üzlet lesz, és nem hiszem, hogy ne alakuljon erre részvénytársaság. (Derültség.) Méltóztassék nézni a rövid számadást: 413 képviselővel szemben elegendő tízszerte több ember, vagyis 4130 választó összeszedése, elég 1,200.000 korona tőkebefektetés a peticziókra, és ott vannak az összes képviselők és az egész magyar parlament, hogy 413 kérvény alapján egy közös vállalkozás mindenféle képtelen vádakkal halmozza el őket, és ki lesznek téve a peticzionális hadjáratnak, annak mindenféle kellemetlenségének, a mig a 3000 koronából tart. És a Curia nem térhet ki ez elől, mert formálisan bíráskodik; a kérvényben foglalt minden gazemberségre nézve, a mely elő van adva, ha jó formák közt van előadva, végig kell csinálni a dolgot. És abban van a viccz, hogy a választók sem állhatnak el a dologtól, mert ha aláirtak, akkor mind a tiznek egyet kell értenie abban, hogy visszavonják. Ha tehát közülök egy kimegy Amerikába, akkor a többi kilencz ugy néz ki, mint a sziámi ikrek, (Derültség.) hogy egyik nem hallhat meg a másik nélkül. A kilencznek ha visszavonta is, végig kell csinálnia az egészet az összes költségekkel, a miért az egyik kiment Amerikába. A választókerület nem mehet utána, hogy magyar kir. közjegyző előtt aláírj a a visszavonást, az az egy pedig visszajönni nem hajlandó, vagy ha hajlandó, csak nagyon drágán. Engedelmet kérek, a hol ily dolog lehetséges, — és már ott tartunk, hogy lehetséges, mert hiszen ha 65, vagy 68 esetben lehetséges volt, akkor négyszáz egynéhány esetben is lehetséges — csodálkozom, hogy nem akadt üzletember, a ki e vállalkozást általánosságban financzirozza. Mert eddig csak kerületenkint vagy vármegyénkint akadt financzirozó, a ki ezer, ötezer vagy tízezer perczentre dolgozott, mert hiszen minden képviselő hajlandó a kellemetlenségektől való megszabadulás fejében megduplázni a tőkebefektetést. Én magamról nem beszélhetek, mert nem tettem, de hétszeresen, nyolczszorosan, tízszeresen is túlfizették akárhányan, és jól tették, hogy megszabaduljanak egyszersmindenkorra. Most itt van az ezen abszolút okok alapján dolgozó peticzionális hadjárat. Egy párt vesztegetéssel, erőszakkal, sajtóhadjárattal, a politikai furfangnak és törvénytelenségnek minden eszközével dolgozik, és kisebbségben marad. Akkor jön és panaszkodik, megvádolja a képviselőt mindennel, a mi képzelhető. Le keU folytatni az egész eljárást, és az ellenpártnak a dolgaiból egyetlenegy momentumot sem szabad felhozni, mert hiszen nem képezheti bizonyítás tárgyát, csak az, a mit a képviselő tett vagy nem tett. Alkalmat adunk tehát arra, hogy egy, a leg-