Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

52 182. országos ülés 1911 június 21-én, szerdán. Magyarországba azért jönnek Amerikából, hogy veszteséget szenvedjenek minden évben. S a »Gresham« ép ugy, mint a »New-York« stb. óriási palotát épit a magyar nemzet iránt való rajongó szeretetből, hogy itt milliókat sikerült neki elveszíteni ! Ha végig méltóztatik nézni a külföldi jogállapotot, azt méltóztatik találni, hogy Ázsiában ilyen állapotok nincsenek, a milyenek nálunk vannak ; esak nálunk vannak ezen a téren ázsiai állapotok. Mikor Olaszország már az állami biztosítás terére akar átlépni, mikor a biztosítási ügyletből állami monopóliumot akar törvényhozási utón megalkotni, mikor a legutolsó fokig eljut az ellenőrzés terén, mert kisajátítja magának, nálunk akkor még mindig szabad a vásár. Nálunk a 453. §. értelmében valamennyi üzletágra nézve százezer forintot keü kimutatni, de csak kimutatni, nem letenni, nem muszáj annak meg is lenni. Sőt egyáltalában illuzorius a kimutatás is ma, mikor fiktív betétkönyvekkel, mindenféle lombard üzletekkel lehet foglalkozni, hanem a biztosító társaságok egész tömege működik Magyarországon, a mely egyáltalában nem mutat ki semmit, díjtartalékot egyáltalában nem képez, s ezek nemcsak külföldi fiókok, hanem magyarországi biztosító intézetek is tömegszámra. 1906 deczember 5-én Baloghy Ernő képviselő ur akkor egy igen szép és tanulmányra valló interpellácziót adott be és elmondta a biztosítási ügynek egész áUapotát, a díjtartalék kérdését és beszélt bizonyos mértékig az anyagi jog rendezetlenségéről is. Akkor is meg lett Ígérve a reform és most öt esztendeje ott vagyunk, hogy most sincs semmi. 1894-ben megvolt Bécsben a Beck Hugó-féle törvényjavaslat. Külföldi országok a magyar biró törvényjavaslatát átvették és törvényerőre emelték, nálunk be sem nyújtották soha, hanem megpenészedett azon a vitán, hogy vájjon koronajáradék alapjában kell-e elhelyezni az egész díjtartalékot, vagy lehet-e más papír alakjában is, a minek következménye az, hogy az egész díjtartalékot, ugy a mint van, kiviszik Magyarországból külföldre és semmiféle papir alakjában nem helyezik el. Bocsánatot kérek a pénzügyminister úrtól és annak képviselőjétől is, érdemes volt-e ezt a vitát felvetni, hogy milyen papírokban helyeztessék el a díjtartalék, ha 17 éven keresztül még be sem nyújtották a törvényjavaslatot semmiféle formában 1 Nem akarok arról beszélni, hogy milliókban mennyi az az összeg, a mit Magyarországból dijtartalékképen a külföldi társaságok kivisznek, mert elég erre a dologra, ha 10 vagy 20 korona lenne is. Magyarországon azon panaszkodunk, hogy nincs tőke, hogy a közönség felvavő képessége az állami és a községi hitelpapírokkal szemben csekély és ug3

r

anakkor azt az állapotot tartjuk Magyarországon privilegizálva, hogy a külföldi társaságok gombamódra felszaporodva idejönnek fiókjaikkal azért, hogy pénzünket a nagyobb kamatú országból a kisebb kamatú országba kivigyék és ott helyezzék el. Mi tehát igazságügyi utón valóságos kész nyerspénzkiviteli forrásokat engedünk az országban, megengedjük, hogy a mi vagyonúnkba — ép ugy, mint a hol a petróleumkutakat keresik — befúrjanak. Tökéletesen elég erre egy czégtábla és kivihetnek annyi milliót, a mennyit csak összeszedhetnek és senki utána nem mehet. Méltóztassék megengedni, ha egyszer a Mutuel vagy a Standard felszedi sátorfáját és visszamegy a hazájába, mi történik a biztosítottakkal ? Azt méltóztatik gondolni, hogy akad majd ügyvéd, a ki elvállalja az 5—10—20 ezer koronás befizetéseknek visszaperlését Amerikában ? Ha egy ilyen külföldi biztositó-társaság feloszlatja czégét és összes tartozásait és követeléseit átruházza egy fizetésképtelen másik czégre, a melyet ebből a czélból alapit, méltóztassék meggondolni, mi történik azokkal a milliókkal, a melyeket a magyar közönség rábízott azért, mert bízott a magyar gszolgáltatás előrelátásában és tisztességében és nem is álmodott arról, hogy a magyar igazságszolgáltatás ezt megengedi. Hock János : Én már ezelőtt húsz évvel interpelláltam, hogy ezt ne engedjék meg ! Székely Ferencz igazságügyminister: Ezért én nem vagyok felelős. Hock János: Nem! Nem! (Derültség.) Én nem hárítom a minister arra, de megjavíthatja, a mennyiben régi hiba ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lengye! Zoltán : Mi történik ezekkel a társaságokkal % Hogy velünk mi történik, azt tudom.. Velünk az történik, hogy összeadjuk pénzünket, a társaság kiviszi külföldre és mi büszkék vagyunk, ha Francziaországban vagy Németországban akár a főváros, akár az állam kölcsönt kap. A pénzügyminister ur, vagy Bárczy polgármester ur ilyenkor roppant boldogan adja a világ tudomására, hogy kaptunk kölcsönt és nem veszik észre, hogy ebben a kölcsönben azok a fillérek is benne vannak, a melyeket a biztosító-társaságok kivittek tőlünk és mi azokat jó kamatra visszavesszük tőlük. Velünk ekképen az történik, a mi az afrikai feketékkel történik, hogy idejönnek a hittéritők, üveggyöngyöket mutogatnak és ezért mi a nyers . aranyakat adjuk. Hock János: A hittéritők nem visznek ki aranyakat! (Derültség.) Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek, eltévesztettem. Kereskedőket akartam mondani, a kik üveggyöngyöket mutogatnak és a nyers aranyakat viszik ki érte. De hogy a külföldi társaságokkal mi történik nálunk, azt is megállapítom. A kereskedelmi törvényszék t. i. megkapja az ő külföldi mérlegeiket, megkapja a Mutuel külföldi évi mérlegét, a hol Id van mutatva 900—1000 vagy még több millió korona tőke s ha valaki ebből akarja most megtudni, hogy mi van Magyarországon, mert hiszen ő a magyarországi üzlet ellenőrzésével van meg-