Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

1§2. országos ülés Í91Í június 21-én, szerdán. 45 telmi bizottság érdemleges jelentése már itt a ház előtt fekszik. Ezt voltam bátor előterjeszteni. (Helyeslés.) Elnök : Minthogy minden képviselőnek joga van, hogy bejelentett interpellácziójának elhalasz­tását kérje, azt hiszem, kimondhatom, hogy a t. ház a halasztást a képviselő urnak megadja. (Helyeslés.) A másik interpelláczió meghallgatása tekin­tetében javaslom a t. háznak, hogy arra délután félhárom órakor térjünk át. Méltóztatik e javaslathoz hozzájárulni 1 (Igen.) Akkor ezt határozatként kimondom. Most következik napirend szerint az 1911. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának, és pedig az igazságügyi táreza (írom. 212) tár­gyalásának folytatása. Ki következik % Mihályi Péter jegyző: Blanár Béla! Blanár Béla : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Az igazságügynek valamennyi fel­vetett vitás kérdésével foglalkozni igazán nem kívánok. Tekintettel arra, hogy június hónapjának utolsó harmadában vagyunk és hogy ha csak magát az igazságügyi tárczát tekintjük, 25 biró az, a ki már rég várja, hogy ebből a költségvetés­ből törvény legyen és kinevezhetek legyenek a VI. fizetési osztályba, én ezt olyan fontosnak tartom, hogy bármennyire érdekes, bármennyire fontos és lényeges legyen is az igazságügy terén felmerült kérdéseknek bővebb taglalása, ettől lehetőleg tartózkodni fogok. Kötelességemnek is­merem azonban, hogy ezekről a padokról is foly­tassunk eszmecserét az egyes kérdések felől, hogy igy pártkülönbség nélkül, igazán szak­szerükig taglalva az egyes kérdéseket, a mennyire lehetséges, előbbrevigyük a magyar igazságügyet. Én csupán egy-két kérdéssel óhajtok a lehető legszűkebb körben, valóságos dióhéjban foglalkozni. Régi idő óta az volt és jelenleg is az a köz­tudat, hogy a jó igazságszolgáltatásnak lényeges feltétele az, hogy egy ügynek az elbírálása mennél több biró elé kerüljön, azt tekintették jó igazság­szolgáltatásnak, ha mennél feljebb lehetett vinni az ügyet, mennél tovább lehetett azt appellálni és igy esett az meg, hogy még most is, ha pl. egy 3000 koronás rendes jDerről van szó, a királyi tör­vényszéknél három biró, a kir. ítélőtáblánál öt biró, a kir. Kúriánál pedig hét biró, összesen tehát 15 biró Ítélkezik az ügyben. Szerény nézetem szerint Magyarország ilyen fényűzésre berendezve nem lehet. Feltétlenül szükséges, hogy az állam az igazságszolgáltatást kellőképen, helyesen lássa el, feltétlenül szük­séges, hogy birót adjon az igazságszolgáltatásnak, de 15 birót egy ügy elbírálására adni, viszonyaink­hoz képest megfelelőnek, helyesnek nem találom. Már a polgári perrendtartás meghozatalakor tár­gyalták ezt a kérdést és már ott is, a mennyire lehetett, érvényre emelkedett az a felfogás, hogy nem a sok biró, de a jó biró lényeges az igazság­szolgáltatásban. Nekünk nem sok bíróra, de jó bíróra van szükségünk, (ügy van ! a jobboldalon.) Es akárhogy nézzük a dolgot, minden bizony­nyal áll az, hogy az igazságügyi kormánynak mindenképen arra kell törekednie, mikor e törvény is életbelép, a mely törvény tudvalevőleg lehetőleg megszorítja a birák és megszorítja a fellebbezések számát, hogy megfelelő jó bírákat adjon az igazság­szolgáltatás rendelkezésére. Ahhoz, hogy valaki jó biró legyen, feltétlenül szükséges a kellő előképzés. Ahhoz, hogy a bírónak alkalma és módja legj^en magát kiképezni, hogy a jogtudománynyal, a külföldi igazságszolgáltatással, a judikaturával lépést tudjon haladni, feltétlenül szükséges, hogy anyagi terheinek nyűge le ne sújtsa annyira, hogy a tanulásra ideje és módja ne legyen. Megkívántatik továbbá a birói judiczium és a feltétlenül megbízhatóság. A mi a magyar bírákat illeti, a judicium, a feltétlen megbízhatóság náluk igazán megvan. A birói megbízhatóság tekintetében panasz, kétely alig merült fel az országban és bár bizonyos, hogy a mikor a biró pályájára lép, a mikor a birói széket elfoglalja, majdnem szegénységi fogadalmat tesz, és mégis soha elő nem fordul, hogy biráinkat meg­gyanúsították volna azzal, hogy nem a lehető legjobb tudomásuk és a lehető legjobb szakismere­tük szerint igazságosan ítélkeznek. Ez tehát meg­van. Azonban az igazságügyi kormánynak föl­tétlenül törekednie kell arra, hogy a birói elő­képzés emeltessék. Nyitott ajtókat török be, ha rámutatok arra, hogy biráinknak mai előképzése nem megfelelő. Ha az a biró már mint biró önma­gától nem törekszik ismeretét gyarapítani és lépésben haladni a jogtudománynyal, ez az elő­képzése nem ad neki módot arra, hogy birói teendőit kellően teljesítse. Az előképzés tekintetében igazán sok eszme, sok gondolat merült fel. Azt hiszem, föltétlenül szükséges a birói és ügyvédi előképzésnek, tehát a jogtanulásnak és joggyakorlatnak egységessé tétele. Egy nagyon radikálisnak tetsző eszme, a mely első pillanatra majdnem kivihetetlennek látszik, könnyen és megfelelő módon kivihető. Ez pedig abban áll, hogy kötelezzük mindazokat, kik erre a pályára lépnek, kik a jogtudományt akár mint ügyvédek, akár mint birák akarják szolgálni, hogy a jog elvégzése után gyakorlatuk egy részét a bíróságnál, egy részét ügyvédnél töltsék el. Az a gyakornok ez által az élettel meg­ismerkedik, s az ügyvédjelöltnek is előnyére válik, ha a bírósági gyakorlatban a sablonos dolgokkal kellőleg megismerkedik. Ez a dolog abból a szem­pontból is fontos, hogy az igazságügyi kormány­nak alkalma lesz kiválasztani azokat az embereket, kiket a birói pályára alkalmasaknak lát. Oly nagy anyag állana rendelkezésére, hogy tetszés szerint a legkiválóbbakat kiválogathatná és alkalmaz­hatná. Ezen eszme bizonyára megfontolást ér­demel. A másik dolog, a mely szükséges ahhoz, hogy valaki jó biró legj^en, az, hogy ne nyűgözzék

Next

/
Thumbnails
Contents