Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

1:6 182. országos ülés 1911 le az élet terhei. E tekintetben megszívlelendő az-a felvetett eszme, hogy a birói kart, ugy mint régebben volt, ki kell venni a közös hivatali stá­tusból és önmagába kell kezelni, önmagában kell megadni a hivatásánál fogva őt megillető dij ázást, a melynél fogva ő nem szorul arra, hogy gondos­kodni kelljen minden egyes esetben megélhetéséről, és ne kelljen törődnie az élet bajaival. A birót eltiltjuk minden más foglalkozástól, lehetetlenné teszszük, hogy mással foglalkozzék, mint bírás­kodással, de akkor neki a módot is meg kell adni arra, hogy ő állásához mérten megélhessen. Ide tartozik még a birónak teljes mentesítése mindazon teendőktől, a melyek nem szorosan vett birói teendők. A t. igazságügyminister urnak egyik főtörekvését képezi most is, hogy a bírákat mentesitse ezektől a rájuk nehezedő nem birói teendőktől. A birónak kizárólag bíráskodni, Ítél­kezni, dönteni kell a vitás kérdésekben, a statisz­tika vezetésétől, a peren kivüli dolgok elintézé­sétől és minden ilyen nem birói dologtól okvet­lenül mentesíteni kell. Ha ez meglesz, akkor igazán közeledni fogunk ahhoz, hogy jó bírákat kapjunk. Felvettetett a bírák automatikus előlépteté­sének kérdése. Én elvi szempontból ellensége vagyok minden automatikus előléptetésnek. A bíró­ságnál azonban az automatikus előlépés egyenesen veszedelmes. Ez a pálya az, a melynél nem lehet azt mondani, hogy minden ember alkalmas arra, a melynél okvetlenül megkívántatik először a birói judiczium és azután megkívántatik a meg­bízhatóságnak sokkal fokozottabb mérve, mint bármily más pályán. Ki kell választani az embe­reket, a kik erre a pályára alkalmasak. Lehetetlen azt mondani, hogy a kit egyszer mint jegyzőt már kineveztek bíróvá, az már feltétlenül alkalmas minden egyes birói állás betöltésére. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Teljesen hasznavehető, telje­sen megfelelő volna más téren, de mint bíró eset­leg meg nem felel. Ertem azt a közbeszólást, hogy nehéz ma a döntés, mert hiszen ha már kinevezték albiróvá, akkor mint albiró úgyis Ítélkezik, úgyis birói funkcziót végez. De hogy mi elv gyanánt fogad­hassuk el azt, hogy az igazságügyministerium ugy rendezze be, hogy a kit már egyszer kineveztek albiróvá, VII. fizetési fokozatba feltétlenül felmenjen, azt helyesnek, megfelelőnek nem tartom. Hiszen azok, a kik az automatikus előlépés mellett vannak különben, elfogadják a szelek­eziót a felső bírói állásokra, mert hiszen lehetet­lennek tartják azt, hogy a felső birói állásokba szelekczió nélkül automaticze mehessen elő a biró. Elfogadják az első kinevezésnél, mert hiszen nem mondják azt, hogy minden jegyzőnek önmagától birónak kell lennie. Ha tehát elfogadják a szelek­cziót e tekintetben, leghelyesebb ha ezt a sze­lekeziót a bíráskodás minden fokán keresztül­viszik. A bírákkal foglalkozva, az igazságszolgálta­tás másik nagyon fontos tényezőjéről, az ügy­védekről is okvetlenül meg kell emlékeznem. június 21-én, szerdán. Az ügyvédek helyzetét, az ügyvédek mai állását kár ecsetelnem, kár azzal bővebben foglalkoz­nom ; hiszen mindnyájan tudjuk, hogy tarthatat­lan e téren a helyzet, mindnyájan tudjuk, hogy a mikor az ügyvédi rendtartás 1874-ben megalkot­tatott, már akkor is idejét múlt alkotás volt, már akkor is ugy alkottatott meg a törvény, hogy az élet viszonyainak alig felelt meg. Bizonyos az is, hogy a mikor ezen ügyvédi rendtartás keretén belül megalkották az ügyvédi kamarákat, azoknak olyan hatáskört adtak, hogy azokból egy lajstromozó, büntető, fegyelmiket ellátó testület lett, de az élettel közvetlen össze­köttetésbe, közvetlen összefüggésbe nem került, az ügyvédséget, mint ilyet előbbre nem vitte, módjában nem állott előbbre vinni, módjában nem állott az ügyvédség érdekeit istápolni, módjá­ban nem állott megtenni azt, a miért tulaj donkép megalkották : hogy az ügyvédségnek legyen egy olyan szerve, egy olyan testülete, a mely annak érdekeit minden körülmények között képviseli, E tekintetben feltétlenül szükséges az intézkedés. Egy uj ügyvédi rendtartásra égető szükség van. A midőn az ügyvédségről szólok, nem a kar érdekében, nem a kar nevében mondom azt, hogy a mai helyzet tarthatatlan, hanem a közérdek, az igazságszolgáltatás szempontjából, valameny­nyiünk szempontjából. Hiszen egyik alapfeltétele a helyes gszolgáltatásnak a független, a megbízható, a minden tekintetben feladata magas­latán álló ügyvéd. Az az ügyvédi kar pedig, a mely most van, bizonyos tekintetben kezd elprole­tarizálódni. Hogy minő veszedelem ez a közre, minő veszedelem ez az államra, azt felesleges fejte­getni. Bizonyos azonban, hogy üyen körülmények között az ügyvédség nem maradhat. Nem áll rendelkezésemre annyi idő, hogy ezzel bővebben, kimerítőbben foglalkozzam, én csak az igazságügyminister ur szives figyelmét kérem erre a kérdésre, hogy az ügyvédi reform­nak most körülbelül megakadt kérdését ne hagyja parlagon, és az erre vonatkozó javaslatot, ha csak lehetséges, minél előbb terjessze a törvényhozás elé. Foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, és a mit lehet, azt tegyük meg. Ha lehet, mentsük meg az ügyvédi kart és tegyünk meg érdekében min­dent. Hiszen a magyar ügyvédi kar volt az, a mely az ország alkotmányának és szabadságjogainak védelmében is mindig és mindenkor helyt áll. Ilyen kart ne engedjünk tönkremenni, ne enged­jünk elpusztulni. (Helyeslés.) T. képviselőház ! A tegnapi nap folyamán egy igen jelentőségteljes és szép beszéd hangzott el a magyar magánjog kodifikálásáról, a magyar anyagi törvénykönyv megalkotásáról. A magam részéről ezen beszédhez hozzátenni valóm nincsen, és csak azt a kívánságot fűzöm hozzá, hogy az abban kifejezett óhaj, hogy t. i. az a törvény mielőbb megalkottassék, mielőbb valóra váljék. És hogj r az a törvénykönyv lehetőleg ne egyes eseteknek az összefoglalása, ne kazuisztika legyen, hanem foglaljon magában elvi rendelke-

Next

/
Thumbnails
Contents