Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

494 198. országos ülés 1911 július 15-én, szombaton. előbb ; azonban nem szabad ennek túlsók jelentőséget kölcsönözni. Áz osztrák-magyar külügyministeriumnak aktái emlékeztetnek arra, hogy egykoron Szavoja is kijelentette, kogy abszolúte nem támogatja a lombárd forradalmárokat, csak a hasonló nemzetiségű menekülteknek akart békés otthont nyújtani. Nagyon emlékeztet a szavójai kormánynak ez az akkori nyilatkozata arra a nyilatkozatra, a melyet tegnajselőtt tett Nikola montenegrói király, a ki kijelentette, hogy ő az albán mozgalmat semmiképen sem. akarja támogatni, ő kéri az albánokat, hogy vessék magukat a török uralomnak alá, azonban a régi fegyverbarátság révén az albán menekülteket szivesen látott vendégeinek tartja államában. Az ilyen szivesen látott vendégekből gyakran lesznek politikai emisszáriusok, gyakran lesznek lázitók s gyakran képezik ezek az alapját, a magvát egy lázadó hadseregnek. De egyúttal Montenegró ezen albán barátkozása révén bizonyos protektorátust igyekszik magának szerezni az albán ügyekben, s az a természetes ellentét, a mely albánok és montenegróiak között fennállott, s a mely egyik alapját képezte annak, hogy a török uralom ott fennállhatott, ma tejesen megszűnt. Régebben az albán és a montenegrói szerb annyira gyűlölték egymást, hogy inkább eltűrték a török jármot, sem hogy egymással valamiképen meg tudtak vohia férni vagy egyezni. Ma a helyzet változott. Ma Nikolában, a montenegróiak királyában látják az albánok felszabaditójukat, ma Cetinje nekik az a vendégszerető hely, a hol a harcznah fáradalmait kipihenhetik, a hol egyúttal szükség esetén uj fegyvereket és uj töltényeket is kaphatnak. Nem akarom az olasz külügyministeriumnak eljárását kritika tárgyává tenni, mert tilos az, hogy mi itt a házban egy más, velünk állítólag barátságos viszonyban levő állam külpolitikáját kritizáljuk, de nem nehéz az összekötő fonalat megtalálni, hogy egyrészről Nikola, a szerb király apósa, a montenegrói király, megváltoztatja gyorsan politikáját, és a ki évtizedeken keresztül az albánokkal állandó harczban volt, ma főprotektoruk lett, másrészről Valonában, Prevesában és másutt egymásután nyilnak meg az olasz gimnáziumok, olasz nyelvű leányintézetek, hogy az albán intelligencziá/t nyelvben és érzésben olaszszá tegyék. Dulcignoban olasz zászló alatt járnak a montenegrói hajók, Prevesában, Valonában és másutt az olasz nyelvre tanítják az albán ifjúságot, tanitják arra, hogy egy rokon nép van, »a mely velünk ugyanegy számazásu és vágyakozásu, és ez a rokonnép egy rokon állam területén él, közeli faj rokonok, a kik szintén albánok, és a kik szabadok és az albánnak itt is szabadnak kell lennie, el kell szakadnia Törökországtók. (Mozgás. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk !) Ugyanez az olasz állam kereskedelmi összeköttetéseket, ügynökségeket szervez mindenütt, vasutakat épit, bankokat, kereskedelmi házakat financziroz, és oly aggressziv, oly czéltudatos politikát folytat, hogy egy pár év alatt Albániában, Olaszország ugy megvetheti lábát, hogy onnan sem erőszakkal, sem békés irton kidobni többé nem lehet. T. ház ! A magyar nemzetnek nem szabad imperialista politikát folytatni. A magyar nemzetnek érdeke nem az, hogy a Habsburg-monarchia hóditások által növeltessék ; azonban ha azt látjuk, hogy azon a területen, a melyet nekünk quasi gyarmatul, quasi külkereskedelmünk lerakodóhelyéül predesztinált a sors, más idegen állam akarja lábát megvetni, létérdekünknél fogva kötelességünk az összemonarchia érdekeinek (Mozgás a jobbközépen.) megvédése czéljából mindent elkövetni, hogy oly állapot ne létesíttessék, a mely nemcsak fegyverrel fenyeget minket, hanem fenyegetni fogja kereskedelmi érdekeinket, el fogja zárni kereskedelmünket attól, hogy kelet felé, expanziónk egyedüli területe felé terjeszkedjünk. Hasztalan minden iparpártolás, kereskedelmi támogatás a házban, ha nem fogunk gondoskodni arról, hogy a nálunk előállított iparczikkeknek oly területet is biztosítsunk, a hol értékesíthetők. Pedig más ilyen terület, mint a Kelet nincs, a mi kereskedelmünk és iparunk jövője a Keleten van, ha pedig ott egy más, erősen indusztrizáló állam, mint Olaszország, lábát megveti, ott a mi iparunknak, kereskedelmünknek többé keresnivalója nincs. De egyáltalán veszélyes is, hogy a balkáni népeket dédelgető olasz politika a lábát megvesse és legközelebbi szomszédunkban, két tűz közé véve minket, intrikálhasson ellenünk a délszlávok közt. Tudjuk és méltányoljuk a hármasszövetség becsét, de tudjuk, hogy a hármasszövetség fennállása alatt a Trentinóban és Trieszt vidékén a legkíméletlenebb agitáczió folyik az osztrák állam egysége ellen ; és hogy a hármasszövetség fennállása mellett ugyanilyen érzelmű lázitások folyjanak boszniai és horvát területen, azt, ugy hiszem, senki, a ki magyarul érez, nem kívánja. Azért, bár szeretnők és óhajtanok, már a faj rokonságnál fogva, a mely fennáll köztünk és a török nópfaj közt, hogy az ifjútörök uralom konszolidálódjék, mégis szükséges, hogy a külügyministerium a hadügyministeriummal egyetértőleg gondoskodjék arról, hogy az esetben, ha ezen zavarok folytatódnának, ha nem egyes albán törzsek felkeléséről volna szó, hanem a mint csekélységem és igen sokan mások látják, egy rendszeresen Olaszország által támogatott albán nemzeti mozgalomról: ebben az esetben a monarchia készen legyen minden eshetőségre és vitális érdekeinket biztosítsa bármiféle előforduló körülmények között. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezek alapján bátor vagyok az igen t. ministerelnök úrhoz a következő interpellácziót beterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : Interpelláczió a m. kir. ministerelnök úrhoz, a külügyministernek az albániai zavarok tárgyában elfoglalt álláspontja tárgyában. 1. Van-e tudomása a minister urnak arról,