Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

198. országos ülés 1911 július 15-én, szombaton. 495 hogy az albán nemzeti mozgalom már délalbániai részekre is kiterjed ? 2. Ha igen, van-e tudomása, hogy ez által az albán parti városokban kereskedelmi érdekeink erősen veszélyeztetve vannak ? 3. Van-e tudomása arról, hogy Montenegró tettekben nyilvánuló albán szimpátiája az osztrákmagyar monarchia prestizsét erősen veszélyezteti Albániában ? Hajlandó-e a ministerelnök ur nyilatkozni az iránt, hogy ezen állapotok fenmaradása esetén a külügyministerinm és a hadügyministerium mily eszközöket óhajt megragadni veszélyeztetett érdekeink megóvása ezéljából ? Nevezetesen, küldetnek-e ki hadihajók valamelyik albán kikötőbe és tétetnek-e előkészületek a zavargások folytatása esetén Novibazár ujabb megszállására ? Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Ivánka Imre! Ivánka Imre: T. ház! A kereskedelemügyi minister urnak igen t. hivatalbeli elődje, ki egy nagy munkaprogrammal lépett annak idején ministeriumába, többek közt felkarolt egy olyan kérdést, mely évtizedek folyamán hol felbukkant, hol elaludt, mindenkor nagyfokú mozgalmat keltve, azután megint teljesen elfeledve. Ez a Duna-Tisza csatorna kérdése. A Duna-Tisza csatorna kérdése Magyarországnak egyik legvitálisabb kérdése, mert hiszen ez által a tiszai részeknek, a legmagyarabb országrésznek forgalma' nyugat felé sokkal jobban kifejlődnék és megnövekednék. Ha egyúttal öntözőcsatornává alakíttatnék át, nagy terjedelmű pusztaságok, ma alig egyes művelési ágakra használható földterületek lennének a legintenzívebb gazdasági kultúra körébe bevonva. Ha mindig fontos volt a Duna—Tisza csatornának kiépítése, ugy kétszeresen fontos lett az az utolsó évtizedben. (Igaz ! Ugy van ! a baloMalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Ivánka Imre: Tudjuk, hogy Ausztriában pár évtized előtt egész részletes csatornaprogrammot dolgoztak ki. Az akkori Wasserstrassenbautenprogramm felölel sok mindenféle folyószabályozást, csatornázást, de különösen egy fontos kérdésben csúcsosodik ki, az Elba—Odera-csatorna kérdésében. Tudjuk, hogy az osztrákok ezt annyira komolyan vették, hogy millió forintokba kerülő költséges előtanulmányokat csináltak, hogy próbamimkálatokat végeztettek aziránt, vájjon nem fognak-e legyőzhetetlen talajbeli nehézségekbe ütközni az építkezések. De tudjuk azt is, hogy a most újra kormányra került báró Gautschnak ministeriuma annak idején azért bukott meg, mert épen az Elba Odera-csatorna ügyét a lengyelek kívánságai ellenére elhanyagolta. Farkas Zoltán : Ilyenért nem buknak meg ! Ivánka Imre : Tudjuk azt is a lapokból. . . Farkas Zoltán (közbeszól). Ivánka Imre : Rimaszombatnak nem építenek csatornát! Farkas Zoltán : De épen azon vagyok ! Ivánka Imre : Tudjuk azt is a lapokból, hogy a mikor báró Gautsch annak idején a pártokkal érintkezésbe lépett, kötelezettséget vállalt aziránt, hogy az Elba—Odera-csatorna kiépítését nemcsak sürgetni, de a megvalósulás stádiumába juttatni fogja. Történetíróink különböző okokkal és adatokkal iparkodtak bebizonyítani azt, hagy Magyarország fmancziális és kommercziális tekintetben Ausztriával szemben hátrányban van ; felhozták, és talán nem teljesen alaptalanul, — hogy az uralkodóház mindenkor Ausztriának kereskedelmi érdekeit tartotta szem előtt; felhozták azt is, hogy a török dúlás folytán Magyarország nem. volt képes kiaknázni a gazdasági előnyöket, de talán nem eléggé domborította ki egyetlenegy gazdasági történetíró sem azt, hogy egyrészről odaát mindig nagyobb volt a gazdagság, másrészről, hogy mindig jobban és gyorsabban tudták kihasználni ott a konjunktúrákat. Ilyen gazdasági konjunktúrának tekintem én a csatornák kiépítésének ügyét is. Az az állam, mely erősen épiti csatornáit, előbb fog nagyobb gazdasági felvirágzáshoz jutni, mint az, a mely viziutait kihasználatlanul hagyja, mely a folyókban rejlő erőt fel nem használja, és a mely elhanyagolja ezt a legolcsóbb közlekedési utat. Ha tehát Ausztriával szemben való gazdasági inf erioritásunkból szabadulni akarunk, elsősorban ezt a konjunktúrát kell kihasználnunk. Az igen t. kereskedelemüg^ü minister ur elődje bölcsen belátta ezt és végeztetett is munkálatokat és tanulmányokat, melyekből következtetni lehetett arra, hogy a Duna-Tisza-csatorna ügye a megvalósulás stádiumába lép. Boldog emlékű Hieronymi Károly gyorsan bekövetkezett halála után ugy látszott, hogy a mostani minister ur csak átmenetileg fogja a tárczát vezetni, ezért nem találtam ildomosnak, hogy azonnal interpellácziót intézzek hozzá e kérdésben. Tekintettel azonban arra, hogy a minister ur ministersége sokkal állandóbb lesz, mint a közvélemény hitte, szükségesnek tartom a kérdést felvetni, hogy az ország tájékozva legyen az iránt, vájjon a minister ur helyesli-e elődjének tettekben is megnyilvánuló elveit és hajlandó-e az osztrák csatornaépítési programmal szemben a Duna-Tisza-csatorna mielőbbi kiépítését keresztülvinni. Mindezek alapján van szerencsém a t. kereskedelemügyi minister úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa) : »Interpelláczió a kereskedelemügyi ministerhez a Duna-Tisza-csatorna tárgyában. 1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnak arról, hogy Ausztriában az ElbaOdera-csatorna kérdése ismét aktuális lett és ezáltal Ausztria kereskedelemügyi szupremácziája felettünk még jobban megerősödik ? 2. Ha igen, hajlandó-e a folytonos tervezgetések mellőzésével a Duna-Tisza-csatorna kiépité-