Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

198. országos ülés 1911 Julius 15-én, szombaton. 493 lebbi ülését hétfőn, Julius hó 17-én délelőttf 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki az elnöki előterjesztéseket és irományok bemutatását és a véderőről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatképen kimondom és áttérünk az interpellácziókra. Gr. Draskovich János jegyző: Ivánka Imre! Ivánka Imre: T. ház! (Zaj és felkiáltások: Helyre !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szíveskedjenek helyeiket elfoglalni! Ivánka Imre: T. ház ! Nagy megütközést keltett a törökbarát német körökben az, hogy ebben a házban ismételten szóvá tétettek az albán zavargások, illetőleg az albán zavargás. Azonban, a ki figyelembe veszi azt, hogy milyen nagyfontosságú és közeli érdekszálakkaí vagyunk áz albán ügygyei összefüggésben, az nem veszi rossz néven, hogy az osztrák-magyar monarchiának akár ezen, akár másik parlamentjében ezzel az ügygyei tüzetesen és gyakran foglalkoznak. Azon politikai alakulat, a mely a Habsburgok jogara alatt itt, mint osztrák-magyar monarchia, egy államszövetséget képez, csak mint nagyhatalom és csakis mint olyan képes fennállani. És nem lehet eléggé korholni azt, ha bizonyos oldalról ezen monarchiának nagyhatalmi politikáját kellemetlen irányban bírálják és kifogásolják, hogy a mi monarchiánk, valamint a többi európai nagyhatalom nagyhatalmi érdekeinek és presztízsének megvédését mindenkor szorgalmazza. Nem lehet ezt eléggé korholni, származzék ez akár a választók előtt tetszetős jelszavak hangoztatásából, akár ellenzéki allűrből, mert ne felejtsük el, hogy az annyira népszerűtlen boszniai okkupácziót mindenki szükségesnek, sőt elkerülhetetlennek Ítélte évekkel ezelőtt. Épen olyan viszonyok vannak ma vagy kezdődnek Albániában, mint kezdődtek a 70-es évek közepén Boszniában is. A különböző nyelvű, fajú és vallásfelekezetű népek egymás ellen törnek, a török hatalomnak nincs elég ereje, elég energiája, hogy békét teremtsen ott és fentartsa hivatalos tekintélyét. Rakovszky Béla igen tisztelt képviselőtársam nagy tudásra valló beszédében kimeritőleg ismertette a Kelet viszonyait, rámutatott arra a nagyfontosságú tényre, a melyet a Keletnek igen sok ismerőjétől hallottunk már, hogy az ifjútörök rezsim nagyon kétes, vájjon képes lesz-e rendet, rendezett áUamot a török birodalomnak nevezett területen fentartani. Ez minket érdekel sokkal jobban, mint bárki mást. Nagyon szépen kimutatta Rakovszky Béla t. képviselőtársam azt, hogy vannak olyan esetek, a midőn egy állam belügye egyúttal külügy; a belügy annyiban, hogyha azon állam nem képes területén rendet tartani, külügygyé válik, mert gyú-anyagot képez más állam területén lévő népfajok és néptörzsek számára. Bennünket tehát nagyon érdekel, hogy vájjon Albániában a törzsek egymással harczolnak-e vagy harczolnak közösen a török államhatalom ellen, vagy ott béke uralkodik-e ? Nem akarom kétségbe vonni a török kormányzatnak minden jóakaratát és tudását az irányban, hogy békés és rendes állami életet akar ott teremteni, de vájjon ereje képes lesz-e erre, az nagyon kétséges. Már pedig abban az esetben, hogyha a török állam nem birna rendet teremtem az Albániának nevezett területen, ránk hárulnak igen fontos és talán súlyos nemzetközi feladatok is. Reánk hárulnak nemcsak azon a czimen, hogy Ö felsége mint a katholikusok protektora Keleten, kell, hogy az albán katholikus egyházat megvédelmezze minden hatóság, — a török állami hatóságot is ideértve -— túlkapásától, de megvédelmezze esetleg más vallásúak, népfajuak, vagy más törzseknek támadása és atroczitása ellen is. De nemcsak ezen oknál fogva, és a szomszédságnál fogva, hanem abból a szempontból is, hogy reánk nézve életkérdést képez az, hogyha Albániában már nem a török lesz az ur, ugy akkor ott a Habsburgok zászlaja lengjen. Nyíltan ki merem mondani, hogy végzetes politikai tévedés volna, ha annak idején a török kormány nem volna elég erős és befolvásos arra, hogy ott rendet és nyugalmat teremtsen és mi az olaszoknak megengednők, hogy magukat oda befészkeljék. Rakovszky Béla t. képviselőtársam igen szépen fejtegette az albániai viszonyokat, de azt merem állítani, kissé, talán túlsötét kulturképet festett az albánokról és túlrózsaszinünek látta az általa úgynevezett boulevard-török műveltséget. A boulevard-török, az ifjútörök, a ki Parisban nőtt fel, tényleg czivilizált európai ember, de hogy talán annyira elfrancziásodott-e gondolkozásban is, mint a ruházkodásban, az még mindig nagyon kérdéses. S ha az albánok azon posztulátumait, a melyeket a török kormáirytryal szemben felállítottak, olvassuk, azt látjuk, hogy nemcsak egy primitív, visszamaradt, törzsrendszerü népnek kívánalmai ezek, hanem egy kultúrára törekvő népé is, mert kívánják ugyan a fegyverviselés jogának megengedését, a mi Keleten egyenlő azzal, hogy szabad rablás, de egyúttal kívánják a latin betűk meghagyását is, a mi a nyugati kultúrához való simulást jelent. Mert ne feledjük, hogy a török kormánynak nemcsak azon beavatkozása, hogy eltiltotta a fegyverviselést, hanem még inkább az, hogy meg akarta tiltani az albán iskolákban a latin betűk használatát és egyéb hasonló atroczitások vitték bele az albánokat ezen lázadásszerü mozgalmakba. Most azt látjuk, hogy az Észak-Albániában keletkezett mozgalom átcsap Dél-Albániába, átcsap az Epirusznak nevezett részekbe, hogy mindenütt, a hol albánok vannak, nyugtalanság, ingerültség, elégedetlenség, fegyverkezés tapasztalható. A nagyhatalmak intervencziója folytán Montenegró, a mely tulaj donképen a gyuanyagot nyújtotta az albánoknak, most lecsendesedett, most nem támogatja őket olyan erővel, mint tette