Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

492 198. országos ülés 1911 július 15-én, szombaton. érzésben és állami tudatban elgyengült nemzet: ezt a debilitást, ily debilitást én nem akarok és mint ilyen debilibás előidézőjét utasitom el ezt a törvényjavaslatot s ajánlom a következő határozati javaslat elfogadását: (Halljuk! Hall juh ! a bal- és a szélsőbaloldcdon. Olvassa) : Elleninditvány: »A képviselőház Magyarország véderejének helyes szervezését az önálló magyar hadseregben látja, mert egyedül ez felel meg tökéletesen az önálló magyar állam eszméjének és a teljes nemzeti élet követelményeinek; egyedül ez képesiti a magyar nemzetet katonai erej ének teljes kifejtésére, és igy a pragmatika szakezióban vállalt kölcsönös védelmi kötelezettség lehető leghatályosabb teljesítésére. Ez a magyar hadsereg, melynek Ő felsége többi országai hadseregével való együttműködését a magyar király fővezéri jogai teljesen biztosítanák, ugy a nemzeti erők összefoglalásának, mint Ö felsége és az uralkodása alatt álló két állam egyesitett hatalmának leghatályosabb, soha meg nem ingatható biztositéka volna. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A képviselőház kifejezi azon meggyőződését, hogy a nemzet ilyen hadsereg fejlesztésére szivesen hozna meg minden áldozatot, melyet anyagi ereje megenged. Mindaddig azonban, mig sikerül a király és nemzet közt a fennálló törvények oly módosítására nézve megegyezést létrehozni, a mely az önálló magyar hadsereg szervezését lehetővé teszi, a képviselőház nem zárkózik el föltétlenül az elől, hogy a nemzet teherviselési képességének korlátai közt, a létező törvények alapján is megtegye azt, amit az ország védelmének tökéletesebb biztosítása követel ; de ragaszkodnia kell egyfelől ahhoz, hogy ezek a pénzügyi korlátok szigorúan megtartassanak, másfelől ahhoz, hogy az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben legalább is azok a fennálló törvények keretén belül megvalósítható követelmények teljesüljenek, a melyek teljesítése kiküszöböli a hadseregből mindazt, a minek folytán a katonai szolgálat béke idejében is a nemzeti megerősödésnek nem akadályává, hanem elősegítő tényezőjévé válik. Ennél kevesebbet nemzet nem kivánhat haderejétől. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) A kormány által beterjesztett, a véderőről szóló javaslat pedig, egybevetve a honvédségről és a katonai bíráskodásról szóló egyidejűleg benyújtott javaslatokkal, e szempontok egyikének sem felel meg, sőt azok mindegyikével szembehelyezkedik. Pénzügyi szempontból káros, mert egyszerre zuditj a a nemzetre egyfelől egy önönmagában véve helyes reformnak, a kétéves katonai szolgálatnak itt nagy túlzással és aránylag kevés szocziális eredménynyel megállapított költségeit és a honvédség fejlesztésének áldozatait, melyeket a nemzet külön és az intézmény önállóságának biztosítása mellett szivesen vállalna, másfelől a szárazföldi és tengeri közös haderő nagymérvű és azért mégis befejezetlen, következményeiben még át sem tekinthető fejlesztésének terheit. Történik pedig ez egy olyan közgazdasági politikával a háttérben, a mely közgazdasági le-' kötöttségünk fentartását tűzi ki ozélul, tehát még reményt sem nyújt a kibontakozásra gazdasági egyoldalúságunkból, relatív szegénységünkből és ezzel állami jövedelmünk forrásainak nevezetes természetes növekedésére : ugy hogy a javaslatok törvényerőre emelkedésének pénzügyi következménye nem lehet más, mint az összeroskadás, vagy a nemzet összes egyéb kulturális, gazdasági, szocziális, humanitárius igényeire fordítható költségek olyan megszorítása, a mely a nemzeti élet fejlődését megakasztja, ezt a nemzetet minden téren szánalmas tengődésre és e mellett minden valószínűség szerint közterheinek súlyosbodására kárhoztatja. A katonai érdekek ilyen egyoldalú, minden egyéb nagy nemzeti érdekek rovására kierőszakolt dédelgetése mellett pedig a katonai szolgálattal összekötött életbevágó nemzeti szempontok kielégítésére semmi sem történik. Az egyetlen eredmény, melyet a javaslatok ebben az űányban tartalmaznak, a magyar állami nyelvnek a katonai bíráskodás terén való bizonyos érvényesülése, olyan közjogi sérelmekkel köttetik össze, (Igaz ! Ugy van ! balfelől) melyek annak értékét telj esen leszállítják, nevezetesen: a nem magyar szolgálati nyelvnek eddig még soha meg nem történt törvényes elismerésével és ennek a szolgálati nyelvnek a magyar állami nyelvvel — ez utóbbi érvényesülésének szűk terén is — paritásba helyezésével. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ennyi a nemzeti eredmény ! Azonkivül a katonai szolgálat jelvényeiben, nyelvében marad a mi volt, a magyar állami szuverenitás szimbolikus megtagadása, a magyar állami tudat lefokozásának iskolája. Mivel tehát a benyújtott véderőj avaslat a vele kapcsolatos egyéb katonai javaslatokkal együtt — a katonaiakat kivéve — minden nemzeti érdek ellen vét, a melynek megóvása a törvényhozásnak ép oly szent kötelessége, mint az ország védelméről való gondoskodás, a képviselőház ezt a javaslatot általánosságban sem fogadja el a részletes tárgyalás alapjául, hanem azt visszautasítja és egyszersmind kimondja, hogy a védelem valódi igényeinek az azzal kapcsolatos nemzeti szempontok kielégítésével együtt és az ország gazdasági ereje által megvont korlátokon belül kötelességszerűen kész megfelelni.« (Hosszantartó, meg-megujuló zajos éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Éljen Apponyi !} (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A ház határozatához képest át fogunk térni az interpellácziókra. Ezt megelőzőleg a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve kivánok javaslatot tenni. Javaslom, hogy a ház legköze'