Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

198. országos ülés 1911 Julius 15-én, szombaton. 491 Tomlásos, mely vagy összeroskadást hoz reánk, vagy pedig az összes többi állami és nemzeti czélok olyan összezsugorodását, mely a nemzeti fejlődést évekre megakasztja, hogyan történhetett, mondom, hogy egy ilyen még katonai szempontból is elhevenyészett véderőj a vaslat, a melyből a kérdés gerinczét képező altiszti kérdésnek kellő megoldása és előkészítése is hiányzik, ide a ház asztalára kerül épen annak a pénzügyministernek auspicziuma alatt, a ki a legtakarékosabb, a legszükmarkubb egész ujabb pénzügyi történetünk valamennyi pénzügyministere közt. (Halljuk/ Halljuk !) Hogyan történhetik, és miért történhetik az, hogy a t. kormány, minden parlamentáris szokás ellenére, ezt a nagy horderejű, életbevágó fontosságú javaslatot, a melynek alapos megvitatása szükségességét talán mindenki elismeri, épen abban az időben forszírozza, a melyben nem pusztán szokás a parlamenti szünet, a melyben arra nem múlatás és pihenés szempontjából, hanem a parlament nagy részének, a mely földbirtokosokból áll, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a sürgős és életbevágó mezei munkák vezetése miatt szüksége van ? Miért történik az, hogy ilyen alakban, ily elhamarkodottan, ily túlzottan, a terheknek ily egymásra halmozásával idehozatnak ezek, mikor az osztrák ministerelnök még azt sem tudja elérni, hogy az első olvasáson menjenek keresztül ? (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt fogják mondáin ugy-e, hogy ez a mi áUami függetlenségünknek bizonyítéka ? (Zajos derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. FelMáltások : Szabad megszavazni !) Justh Gyula: Nagy vívmány! Gr. Apponyi Albert: En azt hiszem, hogy én ennek a rejtélynek nyitjára rájöttem. (Halljuk! Halljuk!) Először is tagadhatatlan, e javaslat keresztülerőszakolásának érdekében volt, hogy a lefolyt kríziseket követő legrövidebb idő alatt terjesztessék be. Mert a mint történelmünk mutatja, minden nagy válságot, minden nagy nemzeti felbuzdulást és annak balsikerét követő időben a válság nagyságához képest hosszabb-rövidebb időn át elaléltság, csüggetegség, bátortalanság, közömbösség vett erőt a nemzeten. (Igaz! TJgy van ! balfelől.) Ez a légkör kell ennek a javaslatnak. (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ez még nem elég. Az a légkör is kell, a melyben nagy anyagi áldozatokkal és koczkázatokkal jár a képviselői kötelességek teljesítése. De azután ilyen kiterjedésben, ilyen exorbitáns módon rá kellett zúdítani az egészet az országra. Miért ? Mert ha a pénzügyi helyes gazdálkodás szempontjából csak egy részlettel jöttek volna, ugyebár akkor rövid néhány év múlva egy másik részlettel kellett volna jönni, akkor az országgyűlésnek, a nemzetnek többször lett volna alkalma hozzászólni % Nem, az egész komplexumot egyszerre kellett ide hozni, az általános nemzeti elaléltságnak a nyári szezon által fokozott légkörébe kellett belevetni, hogy hosszú időre emanczipálva legyen a magyar törvényhozás beleszólása alól. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula : De csalódni fog. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Lovászy Márton : Bizony csalódni! Szmrecsányi György: Abból nem lesz törvény ! Soha ! Ha minket kidobálnak is ! (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Elnök : Kérek csendet! Gr. Apponyi Albert: Hát, t. képviselőház, én nem tartozom azok közé, a kik a parlamenti kisebbség feladatának tartják azt, hogy megakadályozza annak a határozatnak létre jövetelét, a melyet a többség hozni akar. De ha mi azt a kötelességünket nem teljesitenők, hogy mindent megmozdítsunk, a mit az ország és elsősorban a mi magyar képviselőtársainknak lelkében megmozdítani képesek vagyunk .. . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hiu remény !) Nem, t. képviselőtársaim, ne legyünk pesszimisták. Hiszen akkor minek tárgyalunk itten. Én hiszek az emberek hazafiságában, és a mikor kötelességemet teljesítem, nem hiszem, hogy a falra borsót hányok, hanem hiszem, hogy a szivekben a túlsó oldalon is van valami, a mi visszhangot fog adni azon húrokra, a melyeket itt én megpengetek. De ha azt a kötelességet nem teljesitenők, hogy kinn az országban a közvéleményt felvilágosítsuk és azt a nehezen megmozduló masszát addig tápláljuk a nemzet igazainak újból való hirdetésével, hogy legalább példát lássanak, hogy mi, a kiket pillanatnyilag összetörtek az utolsó válságok, a mikor a nemzet védelme, a nemzet jogainak védelme hí, törhetetlenül állunk azok mellé; mondom, ha e kötelességünket nem teljesitenők, akkor nemcsak méltatlanok volnánk a nemzet azon részének bizalmára, a mely bizalmával megajándékozott, de az országgyűlés naplójából ki kellene tépni mindazokat a lapokat, a melyekben a mi beszédeink foglaltatnak, (Mozgás a jobboldalon.) mert azok nem volnának egyebek, mint üres, hazug frázisok, ha a döntő pillanatban azokért helyt nem állnánk. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalún. Mozgás a. jobbóldalon.) Én, t. kéj)viselőház, jó és rossz időkben onnan, vagy innen, azt a kötelességet, azt a meggyőződést, azt a szilárd elhatározást fentartom és fenn fogom tartani és sokan, a kik engem le fognak szavazni, majd hálát fognak adni nekem azért, hogy ellenük is fentartottam a nemzetben azt a hitet és meggyőződést, hogy idegen testet testében meg nem tür, hogy a nemzeti életnek egyik leglényegesebb szervét át akarja alakítani valóban nemzetivé. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert csak akkor lehet mondani az uralkodó jelszavával is viribus unitis, non debilitatibus unitis, hanem viribus unitis — egy elernyedt, a maga igazaiban megtépázott, a maga nemzeti erejéből kivetkőzött, a nemzeti 62*