Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

476 198. országos ülés 1911 Julius 15-én, szombaton. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) s a nemzet jól felfogott érdekeit vélem szolgálni ak­kor, a mikor kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Gróf Apponyi Albert! (Halljuk! Halljuk ! bálfelöl.} Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Hall­juk I Halljuk!) 1889-ben alkottatott meg az utolsó organikus törvény a véderőről, és azóta minden kisérlet annak a fejlődő igényekhez képest teendő módositására válsághoz, sőt politikai katasz­trófához vezetett, és 12 esztendő óta tengődünk organikus véderőtörvény nélkül, illetve a réginek évről-évre való meghosszabbításával. Tizenkét esztendő óta hiába iparkodik minden tényező, mely arra hivatva van, a hadsereg fejlődése szá­mára megszerezni azt, a minek bizonyos korlátok közt katonai szükségességét mindenki elismeri. (Ugy van ! bálfelól.) Az első kisérlet, mely a létszámviszonyok javí­tására történt, egy különben igen rokonszenves kormánynak, mely az ellenzéknek is vonzalmát bírta, a Széll Kálmán kormányának helyzetébe került, annak a kormánynak, melyet a legaggresszi­vebb ellenzéki vezérszónokok egyike, boldogult Ugron Gábor néhai képviselőtársunk akként bú­csúztatott, hogy nem köveket, hanem rózsákat dohunk utána. Ezen akczióval kapcsolatos tüne­tek, a chlopy-i hadi parancs körül felmerült bonyodalmak idézték elő a jelenlegi ministerelnök első ministerelnökségének bukását ebben a ház­ban. Ez az ügy buktatta meg gróf Tisza Istvánnak ministerségét is, mert érthetetlen volna a ház­szabálymódositásnak az az erőszakolása, mely külső alkalma volt az ő bukásának, ha ez, a mit ő teljesen nyugodt parlamenti viszonyokba bele­dobott, nem lett volna összeköttetésben azzal a vállalt kötelezettséggel, hogy a véderőtörvénynek, a létszámemelésnek minden ellenérték nélkül való keresztülvitelét minden körülmények között biz­tosítsa. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Csak egy ministeriuinot produkált ez a kérdés, az volt a Eejérváry-féle impaiiameiitáris ministe­rium. Sőt voltakép még messzibbre kell visszamenni, mert hiszen az 1889-iki véderőtörvényt Tisza Kálmánnak akkori parlamenti mindenhatósága még képes volt keresztülvinni egy fontos elvi diszpozicziónak feláldozásával; de ebben a végső erőfeszítésben megőrlődött az a mindenhatóság és tisztán csak formailag történt Tisza Malmán bukása más alkalomból, de mindenki tudja, hogy hatalmának gyökerei megőrlődtek az 1889-iki véderőtörvény meghozatalánál. (Igaz l Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! Mégis csak kell hogy gon­dolkozásunkat megindítsa ez a tünet, hogy immár majdnem egy negyedszáz óta politikai történetünk­ben minden katonai kérdésnek felvetése válság­hozó, katasztrofális jellegű ; mert nemcsak minis­teriumok buktak, hanem valóságos alkotmány­válságok keletkeztek belőle. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Megdöbbentő egy másik tény is. (Halljuk! Halljuk !) Ha összehasonlítjuk azt a könnyűséget, azt az élan-t, hogy ne mondjuk: lelkesedést, melylyel minden más európai nemzetnél az ország, a nemzet védelmére szükséges eszközöket meg­szavazzák, azt a népszerűséget, a melylyel, ha túl­ságig nem vitetnek, a katonai követelmények más nemzeteknél birnak, ha ezt összehasonhtjuk, azzal a tünettel, hogy Magyarországon pedig nyaktörő munka bárkire, még a leghatalmasabb politikai egyéniségre nézve is, ha ilyennel előhoza­kodik ; (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) akkor itt meg kell államink, ha nem nap­ról-napra akarunk élni, ha a nemzeti életnek jelen­ségeit mélyebben akarjuk kutatni. Meg kell álla­nunke jelenség előtt és kutatnunk kell annak okát. Talán csekélyebb a hazafisága a magyar nem­zetnek más nemzeteknél ? Ennek a bántó felte­vésnek ellenmond egész nemzeti történetünk, ellenmond mindnyájunknak önérzete. (Ugy van I Ugy van l a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem, más­ban van az ok. Az ok egyszerűen az, hogy minden más nemzetnél annak képviselői, midőn seregük részére ujabb terheket vállalnak emberben és pénzben, abba beleviszik hazafias érzésüknek tel­jes harmóniáját; holott a magyar képviselő, mi­dőn hasonló követelésekkel áll szemben, haza­fiságának mélyeiben benső meghasonlásban van. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A hazafiság indítaná arra, hogy ő is megszavazzon az ország védelmére mindent, a mi szükséges. De a hazafiság ismét visszarettenti attól, hogy hozzájáruljon szavazatával olyan szervezetnek fej­lesztéséhez és megerősítéséhez, a mely egész meg­jelenésében, egész működésében a nemzeti gon­dolat, az állami önállóság eszméjének ellentéte, negácziója. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Senki sem tagadhatja, senki komolyan két­ségbe nem veheti, hogy ennek a sajátságos tünet­nek, hogy egyedül Magyarország az az ország, a hol nemcsak minden katonai követelés feltevése válságos természetű, hanem a hol a naczionaliz­mus antimilitarista, holott a világ minden orszá­gában militarista a naczionalizmus, oka ez a benső meghasonlás, a mely minden magyar képviselőt abba a kényszerhelyzetbe hoz, hogy ilyen kérdések felvetésekor az ő hazafiságának kétfelé széthúzó irányai közt válaszszon. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha ez igy van, akkor mi lehet más fel­adat, mi lehet más előttünk álló követelmény, mint az, hogy e diszharmóniát, ezt a benső meghasonlást, a mely a hazafias érzések mélyében van, szüntes­sük meg, állítsuk helyre a harmóniát, teremtsünk véderőnkben olyan áUapotokat, melyek itt is lehetővé fogják tenni, hogy a hazafias érzésnek azzal a harmóniájával, melylyel tárgyalhatnak más nemzetek hasonló kérdéseket, a magyarok is megadhassanak az ország védelmére mindent,

Next

/
Thumbnails
Contents