Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

i8i. országos ülés 191Í június 20-án, kedden. 41 menye. Talán ez az oka annak, hogy Magyarországon nincs olyan perjogi kérdés, a melynél előbb-utóbb ne találjunk olyan fórumot, a mely azt megváltoztatja. Rámutathatnék egy egész csomó kérdésre, a melyet nem lebet tisztán a jogfejlődéssel kaj)Csolatba vonni, de ezeket nem részletezem most az idő rövidsége miatt. Szintén példákra tudnék e tekintetben hivatkozni — az első fórumon olyan kezdő bíráink is akadnak, a kiknél sok budapesti ügyvéd nem is tárgyalja le a maga ügyét, hanem bízva abban, hogy a törvényszéken újból letárgyalhatja azt, ezzel gyorsítja az ügyet és annak eldöntését a törvényszék birájára bízza. Ezt sokan praktizálják Budapesten. Azért nagyon tudom helyeselni a szaklapok révén már tudomásra jutott azt az intézkedést, hogy a polgári perrendtartás életbeléptetése' alkalmával az igazságügyminister ur javaslatba kívánja hozni, hogy tapasztaltabb, idősebb, rutinirozottabb birák egyesbirákká neveztessenek ki és a tapasztalatlanabb, járatlanabb birák, a kik nem képesek esetleg megállni helyüket, társas-biróságokhoz osztassanak be. Megjegyzem, hogy általánosságban csakis a legnagyobb elismeréssel beszélhetünk bíróságainkról ; a miket elmondottam, az csak egyes, mindnyájunk által ismert bírákra vonatkozik. A polgári törvénykönyv sürgős megalkotását a függetlenségi és 48-as párt is sürgeti. Erre vonatkozólag oly behatóan, szépen, részletesen beszélt az előttem szólott t. képviselőtársam, hogy a t. ház bizonyára felment engem attól, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Azonban egy szerény indítványom lenne, az t. i., hogy a kodifikaczionális bizottság tisztán ezzel a kérdéssel foglalkozzék; minden anyagi áldozat árán kell érnünk azt, hogy a legkiválóbb szakemberek minden erejüket és minden idejüket állandóan ezen törvénykönyv elkészítésére fordítsák. Egész röviden kívánok foglalkozni az ügyvédkérdéssel, a melyről a képviselőházban, bár annak néha százon felül volt ügyvédtagja, csak igen kevés szó esett. Ezt bizonyos álszeméremnek lehet betudni, mert gyakran ki vagyunk téve frivol megjegyzéseknek, a melyeknek alapja, hogy a közvélemény csak azt a néhány ügyvédet látja, a kiket születés vagy véletlen megtett mágnásűgyvéclekké vagy pénzintézeti ügyvédekké, de nem látja az ügyvédeknek azt a nagy tömegét, a kik a mindennapi élet gondjaival küzdenek. Pedig ez a kérdés szorosan összefügg igazságügyünkkel, mert ha az ügyvédség nem lesz megfelelő poziczióban, akkor nem lehet a bíróságokkal egyenlő fontosságú tényezője az igazságügynek. En csak mintegy taxativ felsorolását adom kívánalmainknak. Szükségesnek tartjuk a bűnvádi perrendtartás revízióját, a zugirászat és az inkasszóirodák lehetetlenné tételét, a községi jegyzők magánmunkálatainak eltiltását, telekkönyvi ügyek- I KÉPVH. NAPLÓ 1910 — 1915. IX. KÖTET. ben az ügyvédi vagy hitelesítési kényszer behozatalát, a perenkivüli eljárás ellátásának ügyvédekre átruházását, a, hiteltörvények egész komplexumának a modern kor kívánalmaihoz képest megfelelő reformját, a csődön kívüli kényszer egyezség és a csődön kivüli megtámadás létesítését, a kereskedelmi törvény, de kiváltkép a biztosítási intézmény reformját, a mire hivatkozás is történt; az uj ipartörvényt, a mely gátat fog vetni annyi visszaélésnek, a részletügylet és a tisztességtelen verseny törvényhozási szabályozását, a végrehajtői állás államosítását, a bányatörvény, a szerzőjogi és a sajtótörvény reformját, a személyes szabadság hathatósabb és intenzivebb védelmét. Bizonyos ellentétben vagyok, nem restellem bevallani, Szalay László t. képviselőtársammal, mert bevallom, mi örömmel üdvözöltük a perrendtartás törvénynyé válását. Azt azonban magunk is hibának tartjuk, hogy ez a bizonyos nagy siettetés és az az ellenséges hangulat, a mely az egyes felszólalókat kisérte, talán a törvény bizonyos kevésszámú gyöngéire vezetett. Ezeket azonban, azt hiszem, az életbeléptetési törvényben még mindig módja lesz az igazságügyministeriumnak javaslatok utján korrigálni és reméljük, hogy ez meg is történik. Mert sokan aggódunk, vájjon elérkezett-e már az ideje az egyes-biróságok hatáskörének oly nagymérvű kiterjesztésére. Mi azt a tiszteletteljes kérelmet terjesztjük elő, hogy a törvény életbeléptetését mindenesetre előzze meg a biróképzés gyökeres és alaj>os reformja, a birák elméleti képzettségének intenzivebbé tétele, hogy csak kipróbált, kiváló birák neveztessenek ki egyes-birákká és kezelő birák a társasbirőságokhoz neveztessenek ki. T. képviselőház! Hiszszük, hogy az életbeléptetési törvény meg fogja találni a módját annak, hogy az ügyvédi munkadijak kérdése, a mely állandó és igen alapos sérelme az ügyvédi karnak, valamilyen megoldást találjon ebben a törvényben. Kérünk gyors ós megfelelő intézkedéseket a kamarák bevonásával a peres és jíeren kivüli eljárásban, a díjazás megállapításáról a saját féllel szemben és nevezetesen, hogy az ügyvéd dija és készkiadásai tekintetében megtartási joggal birjon a félnek részére befolyt pénzösszegekkel szemben is. T. ház! Az uj perrendtartás igen sok munkát ró az ügyvédi karra, legalább legyen meg az a valószínűség, hogy ezen túlmunkát némileg honorálni fogják. Az ügyvédi munka dija a leggyakoribb esetben bizonyos önkényszerüséggel van megállapítva, skálákba akarják beszorítani az ügyvédi munkát, nem értékelik a kifejtett szorgalmat, a befektetett tudást, az anyaggyűjtést ós az anyagszerzést. E tekintetben is kérjük tehát, hogy az igazságügyminister ur befolyását érvényesíteni szíveskedjék. Sürgősen lehetne segíteni az ügyvédi bajokon, hogyha a jogi pályára való rettenetes tódulási áramlatot megakadályoznók. A jogi I oktatás reformjával, a birói és az ügyvédi képö