Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-181
42 181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. zés gyökeres reformjával és megfelelő más intézkedésekkel érhetjük ezt el. De szükséges, a mint arra az előadó ur rámutatott, társadalmunk egész gondolkodásának megváltoztatása is. Az ügyvédek és ügyvédjelöltek száma óriási mértékben szaporodik. Hogy csak a budapesti ügyvédi kamara két adatát vegyem, 1875-ben volt 709 ügyvéd, 581 ügyvédjelölt, 1910-ben 1891 ügyvéd és 1481 ügyvédjelölt. Ha ez igy tart, valóban lehetetlenség az ügyvédi karnak megélnie. Az 1906—7-ik tanévben a gimnáziumokban 4012, a reálban 537 ifjú érettségizett. Ugyanekkor a jogi főiskolákon 6135, mig a technikaiakon 1300 hallgató volt beirva. Ausztriában ugyanezen időben a gimnáziumokban 5700, a reáliskolákban 3193 érettségizett; a"jogi főiskolákon 10.490, a technikaiakon 9734 tanuló volt beirva. Ez mutatja, hogy a mi társadalmi felfogásunk megváltoztatására kell törekedni. (Helyeslés a baloldalon.) Ez állami szempontból is mellőzhetetlen érdek. Hiszszük, hogy az igazságügyminister ur erre a kérdésre figyelmet fog fordítani. A legnagyobb baj, hogy a jogi fakultáson az előadások látogatása nélkül is vizsgázni lehet. Erről különben már részletesebben beszéltem. Némileg segit intézkedés, hogy a hatodik félév végére tervbe van véve egy ujabb vizsga. A joggyakorlati idő tekintetében kérjük, hogy a jogtudori fok elnyerésétől kezdődjék a joggyakorlati idő és az három év helyett öt évben állapíttassák meg, ebből egy év, legjobb volna azonban ha két év birói, ügyvédi vagy közigazgatási pályán töltetnék el. (Helyeslés a baloldalon.) Természetes kívánsága az ügyvédi karnak az uj ügyvédi rendtartásnak mielőbbi megalkotása. Az ügyvédellenes hangulatnak, a mely főleg az 1901. és 1902-iki javaslatokban nyilvánult meg, bizony vannak még jelenségei az 1911: I. t.-czikkben is. A kötelező ügyvédi képviselet sem a járásbíróság, sem a törvényszéki eljárásban nem honoráltatott annyira, mint ezt nemcsak magának az ügyvédi karnak, hanem a jogszolgáltatásnak is igazi érdekei megkívánták volna. Németországban, Erancziaországban, Aiisztriában a társas bíróságok, a törvényszékek előtt is a felek csak ügyvéd által képviseltethetik magukat. Minálunk a törvényszékek előtt is a felek egyezségeket köthetnek, jogokról mondhatnak le, a mely jogoknál a fél a legtöbb esetben maga nem is tudja méltányolni, hogy minő jogokról mond le és hogy ez a joglemondás minő következményekkel jár. Árnyoldala ennek a törvényünknek még, hogy ha két egyenlő ítélet ellen beadott felülvizsgálatot a harmadik fórum elutasítja, akkor a bíróság az ügyvédet ezer koronáig terjedhető büntetéssel sújthatja. Bizunk ugyan abban, hogy ez csak igazságos esetekben lesz a gyakorlati életben érvényesítve, de ne felejtsük el, hogy még Németországban is, a hol van jó perrendtartás, van jó polgári törvénykönyv és van kiváló színvonalon álló bíróság, a Reichsgericht 2137 esetben hozott feloldó ítéletet olyan perekben, a melyeknek 52'36 százalékában az alsó bíróságok ítélete egybehangzó volt, 47'64 százalékában pedig nem volt egybehangzó. Az ügyvédi kar jogos kívánságaira ismételten felhívom a t. igazságügyminister urnak és a t. háznak szíves figyelmét. Méltóztassék ennek a kérdésnek elbírálásánál figyelemmel lenni arra a nagy szerepre is, a melyet az ügyvédi kar a szegényvédelem terén is kifejt. Pl. a budapesti ügyvédi kamara területén 1910-ben a kirendelt pártfogó ügyvédek száma polgári ügyekben 562 volt; a büntetőjoerrendtartás 56. §-ának 4 pontja alapján kirendeltetett 1400 ügyvéd, összesen tehát 1962; a táblához közvédőül kirendeltetett 136, helyettesül szintén 136, összesen 272, míg a jogvédő egyesület 6584 vagyontalan ember ügyét látta el. Ha hozzá számítjuk még, hogy hány olyan fél van, a kitől az ügyvéd igazán nehéz és beható munkájának költségeit nem tudta megkapni, akkor azt hiszem, hogy a nélkül, hogy vádat érdemelnék azért, mert az ügyvédi kérdést a t. háznak figyelmébe ajánlom, kell, hogy ez a kar elismertethesse a maga érdemeit is, a melyeket kötelességeinek önzetlen és sokszor áldozatok árán való teljesítésével szerzett. (Helyeslés.) Bátor vagyok az igazságügyminister urat arra kérni, hogy tekintettel az 1891. évi augusztus 12-én kibocsátott igazságügyministeri rendelet 20. §-ára a magyar királyi Curiának nagyérdemű elnökét szíveskedjék felhívni arra, hogy a Guria XI. számú döntvényét szíveskedjenek újból behatóbb tárgyalás alá venni. Ezen döntvény megváltoztatását, azt hiszem, joggal remélhetjük. A tanú- és szakértői dijaknak előlegezését követelik a bíróságok és még olyan esetben is, mikor a felperes, illetőleg ügyvédje köteleztetett a szakértői dijak megfizetésére, a bíróságok a végrehajtást mégis az ügyvéd és nem az ügyfél ellen rendelik el. Pedig az ügyvéd a félnek perbeli megbízottja, erről felesleges, hogy jogi vitát folytassunk az ügyvédi rendtartás szerint és az 1874: XXXIV. t.-czikkben lefektetett jogai és kötelességei nem írják elő azt, hogy az ügyvéd még anyagilag is ráfizessen a per vezetésére. Elnök (csenget) : Kérnem kell a képviselő urat, legyen tekintettel, hogy már több mint egy órája, hogy túlterjeszkedett a tárgyalásra szánt időn. (Helyeslés jobbfelöl.) Justh János: A többség kívánta, hogy beszéljen most. Ráth Endre: A központi járásbíróság felállításáról kívántam még pár szót mondani, a
