Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

11 június 20-án, kedden. 38 181. országos ülés 19: A t. előadó ur volt szíves foglalkozni az automatikus előléptetés kérdésével is az első fokon. Teljesen egyetértek vele abban, hogy sem én, sem a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, nem képzeljük a dolgot ugy, hogy az automatikus előléptetés még a magasabb bírói fokon is érvényesíttessék. Az automatikus előléptetést mi ugy kívánjuk, hogy a mai rendszer változtassák meg, ugy hogy a megalkotandó bírói és ügyészi státusban a biró és ügyész bizonyos számú esztendő elteltével fokozatosan nagyobb fizetéshez jusson, a nélkül hogy ezzel egymagában a felsőfokú bírósághoz való kinevezésre igényt, jogot szerezne, de a nélkül is, hogy e magasabb jövedelmezést külön királyi kinevezéstől kellene függővé tenni. Az első birói kinevezésnél — itt nyilik az igazságügyministernek nagy tere, nagy feladata és egyúttal nehéz felelőssége is — alkalmazásba jő az a szelekezió, a mely a bíróság színvonalára nézve elengedhetetlenül szükséges. Azonban annak a bírónak, a ki egyszer az első fokon ezen kiváló szelekezió révén, a melynek behatónak, tárgyilagosnak, az egyén értékét mérlegelőnek kell lennie — mondom, annak a bírónak, a ki ezen szelekezió révén az első fokot megszerezte, meg kell adni a módot, hogy háromnégy évenként fáradságos munkájának jutalmazását lássa abban, hogy fokozottabb anyagi jövedelemhez, jutalomhoz jusson. E tekintetben nem én vagyok hivatva arra, hogy orvosszereket ajánljak a t. minister urnak . . . Székely Ferencz igazságügyminister: Kérem, kérem. Ráth Endre: . . . nem én vagyok hivatva elmondani, hogy minő orvosszerekkel lehet elejét venni annak, hogy visszaélésekre ne vezessen ez az automatikus előlépés, mert sokaknak aggályuk van erre nézve, és nem is minden tekintetben jogosulatlanul, hogy hátha ez megöli a biró ambiczióját, hátha, ha egyszer automatikus előléptetéssel bejutott bizonyos fizetési fokozatba, nem töri magát többé, hogy minél kiválóbb, minél jobb, minél több munkát végezzen. De ha megadjuk, az illető társasbiróságnak a jogot, hogy felterjesztést intézhessen az igazságügyministerhez, a melyben ajánlja, hogy hat-hat hónapra vonja meg az illető bírótól, a ki érdemeletlen, az automatikus előléptetés jogosultságát akkor, azt hiszem, ebben oly orvosszert állítunk fel, a mely kellő mértékig alkalmas lenne a ferde kinövések letörésére. (Elénk ellenmondás a jobboldalon.) Felfogásunk lehet eltérő, de én ezt így tartom helyesnek. De az automatikus előlépésnek egyik fontos és legnagyobb érve az, hogy a bírákat minden körülmények közt meg kell menteni az anyagi • sülyedéstől és zülléstől. Erre a kérdésre a ministerium bölcseségének meg kell találnia az orvoslást. Minthogy a külföldi példák nálunk mindig, hogy ugy mondjam, hatni szoktak, vagyok bátor rámutatni arra, hogy Németország 16 államában, sőt Ausztriában is jól bevált az automatikus előlépési rendszer. T. képviselőház! A szóbeliség és közvetlenség törvénybe iktatását jelezték törvényeink azon időpontnak végczélja gyanánt, a mikor a végleges birói szervezet törvényes szabályozást fog nyerni. Négy évtized különböző törvényhozása szükségesnek mondta ki a végleges birói szervezet megalkotását. Minthogy a birói szervezet jogszabályai számos törvényben szét vannak szórva, át nem tekinthetők és részben elavultak, azt hiszem, elengedhetetlenül szükséges, hogy az egész bírósági szervezet egységesen, áttekinthetően, mindenkinek rendelkezésre bocsáthatóan álljon előttünk. Ausztria 1898-ban megcsinálta, a Németbirodalomban is meg van. T. képviselőház! Kern akarván visszaélni türelmükkel, a lehető legnagyobb gyorsasággal iparkodom úgyszólván átrobogni a tételeken, és csak taxatíve való felsorolásokat vagyok bátor előterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk !) Kegyes engedelmükkel a kezelőszemélyzet kérdésével szándékozom foglalkozni. Azt hiszem, hogy itt a gyakorlati emberek érzik annak a nagy hiánynak a fenforgását, mely előáll az által, hogy egy legnagyobb képességű birói karunk van, és egy, úgyszólván minden képesítés hiányában szenvedő kezelőszemélyzetünk van, és hiányzik az a közbeeső fórum, melyre különösen most lenne majd szükség az uj polgári perrendtartás életbeléptetése alkalmával, mikor a czél az, hogy a bírót lehetőleg minden, nem szigorúan vett birói működéstől felmentsük, továbbá a jegyzőket ezen munkálataik mellett még lehetőleg hasonló munkákkal is foglalkoztassuk. Épen most rendkívül szükséges tehát egy közbeeső fórum megalkotása, melynek azonban kellő kvalifikáczióval kellene birnia, hogy nyugodtan bizhassuk rá azon apróbb fogalmazási munkákat, melyeknek gazdájuk a jelenlegi perrendtartás életbeléptetése után nem lenne. Ennél a kérdésnél egészen röviden érintem azt a kérdést is, hogy a kezelő személyzet kvalifikácziójának, megbízhatóságának, magasabb fizetési fokozatba való sorolásának segélyével elérhetnők azt, hogy ki lehetne küszöbölni azt az anomáliát, hogy a törvényszékek és járásbíróságok vezetői rendkívül sok gazdasági, számvevőségi és hasonló munkákkal vannak túlterhelve. Egy-egy ilyen elnöki állásnak betöltése alkalmával ugyanis mindig az illető bírónak a birói kvalifikácziója lebeg szemünk előtt, azt akarjuk jutalmazni. Ezt is kell; a czélnak annak kellene lennie, hogy egy-egy ilyen kiváló biró a maga nagy egyéniségének bélyegét az egész bíróságra, az egész jogszolgáltatásra rányomja. E helyett ezek az elnökök, gazdasági és számvevőségi munkákkal foglalkoznak, örökösen számolnak, papirt, czeruzát rendelnek. A törvényszéki elnököknek kétségtelenül megvan azon joguk, hogy az irodaigazgatókra ráruházhatják ezen tisztet, de a saját anyagi felelősségük