Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-195
195. országos ülés 1911 Julius 12-én, szerdán. áll delt mitiisteri kiküldöttek minden tekintetben az osztrák igazgatók ezen törekvését támogatjaki 5. Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnak a Magyar kiviteü és csomagszállitási részvénytársaság részvényesei egyik főcsoportjának ezen pár nap előtt a minister úrhoz intézett beadványáról, melyben kifejezést talál az a határozott gyanú, mintha az ellenzéki sajtó ellen intézett letörési akcziót egyenesen a minister ur irányítaná, és összeegyeztethetőnek tartja-e a m. kir. kormány méltóságával, hogy ilyen határozott gyanú ellen se nem védekezik, se nem intézkedik ? 6. Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur ugy a saját személyére, mint az egész kormányra háramló alapos gyanúnak elejét venni azzal, hogy a ministerium által kiküldött 4 igazgatósági tagot, u. m. dr. Vizaknay Antal ministeri tanácsos, dr. Tormay Géza ministeri titkár, Dobokay Lajos ministeri tanácsos és Boros Samu hirlapiró urak a csődöt erőszakoló igazgatóságból visszarendeltessenek ? 7. Tekintettel ezen ügy közérdekű voltára és a magvar sajtószabadsággal való szerves összefüggésére : hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur az Általános beszerzési és szállítási részvénytársaság megalajűtására és támogatására vonatkozó összes beadványokat, szerződéseket, szóval az idevágó összes aktákat a ház asztalára letenni ? Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi ministerium vezetésével megbízott pénzügyminister urnak. Következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Ábrahám Dezső ! Ábrahám Dezső: T. képviselőház! Most, a véderőjavaslatoknak előestéjén egy szomorú kötelesség teljesítésére kell vállalkoznom. Egyikét azon szomorú eseteknek vagyok kénytelen itt, a t. ház szine előtt felvetni, a melyeket a napisajtóban már közönségesen ugy ezimeznek, hogy katonai brutalitások. T. képviselőház ! Interpelláczióm előterjesztésénél nagy súlyt helyezek a tárgyilagosságra, súlyt helyezek arra is, hogy a megtörtént tényeket ugy állítsam a t. ház szine elé, a hogy azok tényleg megtörténtek, a mire vonatkozólag hiteles adatokkal és informáczióval is szolgálok. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden felolvassam annak az ujságezikknek tartalmát, a mely ezt az egész esetet röviden közli. A »Trencséni Lapok« 1911 Julius 9-én megjelent számában »Katonai brutalitás« ezim alatt a következő sorok olvashatók (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Olvassa) : Egy a maga nemében talán páratlan, szomorú esetnek volt színhelye folyó hó 6-án estefelé a Felső-Sáncz-utczának temetőn túli része. Egészében ugy, mint részleteiben szinte hihetetlen, de sajnos, elejétől végig igaznak bizony alt a városunk krónikájában egyedül álló alábbi esemény, a mely valóban megbotránkoztatott mindenkit, a Id arról tudomást szerzett. Már pedig az ilyesmi titokban nem maradhat, a minthogy tényleg futótűzként terjedt el mindjárt az este a balkáni izü hír. Közérdek a békés polgárok testi épségének megóvása. Uré, paraszté egyaránt. Mi sem térhetünk tehát a dolog felett napirendre. Mint már napokon át, a jelzett napon is féltve őrizte vagyonát, több hónapi szorgos munkájának eredményét, néhány négyszögölnyi területén érő veteményét az ő és hét tagú családjának kenyerét Horváth József, öreg, 60 éves parasztgazda. Az egyik cseresznyefára létrát illeszt, feltápászkodik és szedi a gyümölcsöt. Veteményét taposva, a szántón keresztül veszi útját U. F. m. kir. honvédfőhadnagy«. Csak a kezdőbetűk vannak megemlítve. (Tovább olvassa): »Az öreg parasztnak, mintha szivét tépnék. Ki a lelketlen, a ki verejtékes munkája eredményét csökkenti ? A szegény parasztnak minden gabonaszál egy vagyon ! Bizony nem etikettszerűen tiltja el a katonát (dehogy tudja, hogy tiszt, csukaszinü egyenruha van rajta) az arra járástól. Kuss paraszt! Szó szót ért, a tiszt. . . Eitner Zsigmond : k Ez a rendes hadseregi nyelv ! Felemelt ujonczlétszám ! Justh Gyula: Gyönyörű állapot! Ezek védelmeznek meg bennünket! (Zaj.) Ábrahám Dezső: . . . kardot ránt s kétszer végig vág vele a létrán vergődő kis, törődött öreg, védtelen emberen ! — Csekélység. Még csak ezután jön a java. A paraszt ugy, a mint öreg lába birja, kunyhója felé iramodik. A tiszt utána indul. A kunyhó ajtaja csukva, az asszony a városban szerez be néhány szükségletet. Csak az egyik kis fia szórakozik az udvarban, látja atyja veszedelmét s odanyújt neki egy fokosszerű baltát, azzal védekezzék. A portáján bátor lesz az öreg. Most jöjjön katona ur, most próbáljon keresztüldöfni! Dehogy is próbálta, dehogy is próbálta. Hanem tett ő egyebet. Jaj neked szegény öreg. Hivd össze feleségedet, hat gyermekedet és végrendelkezzél ! Elment a becsületében megsértett tiszt a kaszárnyába, maga mellé vezényelt 2 szakaszvezetőt és 1 közhonvédetc. Kelemen Samu : Es megverték az ellenséget! (Derültség hatféléi.) Ábrahám Dezső : »Fegyverescn. Szuronyt szegezve. Ezekkel vészen magának elégtételt — mert azt egyszer kellett. — Letartóztatni és a rendőrség elé állítani volt a főhadnagy parancsa. — A katonák — mit tehettek egyebet — vakon engedelmeskedtek. — Az öreg paraszt tiltakozik a letartóztatás ellen. Ö polgár, adófizető. Nem érték gonosz tetten. A katonaság nem illetékes. Tessék ellene a rendőrségnél feljelentést termi. Megragadják, vinni akarják erővel. — Ellentáll, földre veti magát. — A három katona a földön hurczolja 25—30 lépésnyire. A főhadnagy ur vezényel. Darabokban tépik le róla az inget, könyörtelenül, mint a pribékek ütlegelik, rugdossák, hallgatják 52*
