Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-195

412 195. országos ülés 1911 Julius 12-én, szerdán. velőtrázó jaj gátasát, — feleségének rimánkodását, gyermekeinek kétségbeesett sírását. — A főhadnagy nr mindezt nézi. Segítségére siető feleségét az egyik katona kétszer is mellbe löki ugy. bogy a földre rogy, ugyanaz a sorsa az egyik szomszédnőnek. Férfi alig van olyankor otthon, munkában vannak. Az összecsődült tömeg a fájdalomtól és félelemtől megdermedve nézi a vérengzést. Megérkezik az előhívott rendőrség. Csak akkor lesz vége. Ott fekszik véresen, ziháló mellel az áldozat. Tartóztassák le ezt az embert és állítsák a rendőrkapitány elé ! Rendeli a főhadnagy ! — Adófizető, rendes foglalkozású ismeretes polgár — nem teszszük, feleli a rendőr. »Jelentést az esetről, azt tenni fogok.« És most méltóztassék különös súlyt helyezni arra, a mit leszek szerencsés felolvasni. (Halljuk ! Halljuk! balfélöl. Olvassa :) »Parancsolom«, ismétli a tiszt. »Törvényeim feljogosítanak erre és arra is, hogy ezt az embert leszúrjam.« Mosolygott keserűen a rendőr és tovább oda sem hallgatva, intézkedett a szerencsétlen öregember elhelyezéséről.* (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ázsiai állapotok!) Holló Lajos: Abból a törvénykönyvből való eset ez, a mely szerint a vonatokat is vissza lehet rendelni! Abrahám Dezső: A czikk végére ez van irva (Olvassa:) »Véderőreform, nem jó propaganda ez neked!« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem bizony !) T. képviselőház! Kötelességemnek tartottam felolvasni ezt a czikket, röviden megmondom azt is, hogy miért. Azért, mert ebben a czikkben elő vannak sorolva azok az adatok, a melyek a szerencsétlen öreg Horváth Józseffel történtekre vonatkoznak. Ezzel a dolog még nem záródott le, ennek még folytatása is volt. (Zaj jobbfélől.) T. képviselőház ! Én előadtam a száraz tényállást, ahhoz semmit hozzá nem tettem, abból semmit el nem vettem. Gr. Pongrácz János: Biztosan igaz, a mi a czikkben van ? Ábrahám Dezső: Méltóztassék kiki a maga véleményét erről az esetről megalkotni. Gr. Pongrácz János: Koalicziós újság irta! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Maga az a körülmény, hogy egy védtelen öreg embert, akkor, a mikor kárának megakadályozásában működik közre, fegyveres erővel, katonai prepotencziával — mert ezt másnak nem lehet nevezni — szinte halálra kínoznak, azt hiszem, minden tekintetben kellőleg megokolt alapja egy interpellácziónak. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én azonban, t. képviselőház, egy nagyon szomorú tünettel találkozom ebben a dologban, és erre külön is felhívom a képviselőház figyelmét. (Halljuk ! Halljuk /. balfelől.) Ez a főhadnagy felfogása, az ő jogköréről, az ő állítólagos hatalmi jogviszonyairól, a midőn azt mondja, hogy törvényeink feljogositanak,« Justh Gyula: Persze, ha a vonatot is vissza lehet rendelni! Ábrahám Dezső : És a legsajnálatosabb, t. ház, hogy ez a felfogás nem magában álló, elszigetelt inczidens. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kún Béla: Ez közszellem! Ábrahám Dezső: És még sajnálatosabb, hogy ez az eset épen egy honvédfőhadnagygyal történt meg.' Ez azt mutatja, hogy ma már nemcsak a közös hadsereg tekinti magát izoláltalak, hogy ugy mondjam, ellenségesnek . . . Kún Béla: idegen testnek! Ábrahám Dezső: . . . hanem ezt a katonaság körében uralkodó szellemet átplántálták már a népnek véréből való honvédségbe is. (Igaz! Ugy van ! balfelől. Felkiáltások : Házfeloszlatás ! Fabricius!) Es most méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden megindokoljam, miért olvastam fel ennek az ujságczikknek tartalmát. Azért, mert ezzel a dologgal, a mint a főhadnagy ur, a kit most már névszerint is megnevezek: Udvari Ferencz főhadnagy ur tett, nem záródott le az ügy aktája. Udvari főhadnagy ur ezen hírlapi közlemény által magát sértve érezvén, lovagias utón elégtételt keresett. (Derültség.) Hát, bocsánatot kérek, méltóztassék ezt a czikket bárkinek is elolvasni, én azt hiszem, hogy fokozott gavalléri becsületérzés kívánhatta csak azt, hogy ezen czikkért, a meryben voltaképen csak a tárgyilagos tényállás van felsorolva, a hol egyéni sértés nincs is, szükséges legyen még egy tisztnek is külön elégtételt venni. Én azonban számitok a katonaságnak és a katonatiszteknek érzékenységével és még ezt is akczejjtálom. A lapszerkesztő, dr. Gönczi Pál, eleget akarván tenni, lovagias kötelességeinek, megbízottait megnevezi ; ezek az urak összeülnek, tárgyalnak és Gönczi Pál lapszerkesztő — az én felfogásom szerint tökéletesen a helyes mederben tartva a dolgot — megbízottai utján a következő kijelentést teszi (olvassa) : ». . . mint lapszerkesztő kizárólag a közérdek és a közvélemény szolgálatában a hírlapolvasó közönség iránti kötelességből tette közzé és azzal sem Udvari Ferencz főhadnagy urat, sem pedig a katonai tisztikart egyéni becsületében sérteni nem volt szándéka. Ha azonban Udvari Ferencz főhadnagy ur az említett hírlapi közleményben akár a tény elferdítése, akár annak valótlansága folytán magára nézve sértőt talált, dr. Gönczi Pál ur mint hirlajáró, a sajtóbiróság utján kész elégtételt szolgáltatni. Azonban fegyveres elégtételt ez ügyből kifolyólag nem ad. Felolvasás és egyeztetés után az ügy mindkét részről befejezetnek nyilvánittatik.« Talán szokatlan dolog magán lovagias ügyeket a t. ház szine elé bocsátani, de kötelességemnek tartottam ezt felhozni azért is, mert azt hihetné az ember, hogy a jegyzőkönyv felvételével ez az inczidens bezáródott. De mi történt ? Az történt, hogy Udvari Ferencz nem elégedvén meg a lovagiasság ez elintézési módjával, rövid utón, kor-