Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-192

192. országos ülés 1911 Julius í-én, kedden. 325 dolom, a 3. vagy 4. §-ban, egy nagy körülírással kellett élni, hogy valamiképen benne legyen Bosznia-Herozegovina és még se legyen megnevezve olyképen, hogy prejudikálna ennek a bizonyos annexiós törvényjavaslatnak. Elismerem — mert mindig a legnagyobb lojalitással igyekezem a szembenülő t. urak iránt is eljárni — elismerem, hogy a t. ministerelnök ur a pénzügyi bizottságban, a mikor e kérdést szóba hoztam, volt szives nekem azt a választ adni, hogy ő nem kifogásolja, sőt maga is foglalkozik azzal a gondolattal, — hogy ne mondjak sokat, nem akarom mondani, hogy pozitive beigérte, hogy beterjeszsze a bosnyák annexiós javaslatot. De minthogy olvasom a lapokból, hogy a t. ministerelnök ur Bécsben azon tényezőkkel, a kik a bosznia-herczegovinai kérdést intézik, érintkezésbe lépett, talán lesz abban a helyzetben, hogy nekünk az annexiós javaslat benyújtása és miként való letárgyalása tekintetében valami közléseket tehet. Ezt annál inkább kívánatosnak tartanám, mert ugy tudjuk, hogy a ministerelnök ur a nagy véderő-problema letárgyalására legalkalmasabb időnek a nyári kánikulát tartja ; én pedig azt tartom, hogy a filius ante patrem kikerülése végett czélszerű és helyes volna először a bosnyák annexiós javaslatot és azután a véderőjavaslatot tárgyalás alá venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Talán a t. elnök ur lesz kegyes egy rövid szünetet adni. Elnök ." A szóló képviselő ur kérésére az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást folytatjuk. Gróf Batthyány Tivadar folytatja a beszédét. Gr. Batthyány Tivadar: Folytatva beszédemet, egész általánosságban utalni akarok arra a nagy vitára, a mely legközelebb itt e házban megindult, annak a nagy problémának kérdéseire, a melyet röviden a véderőreform fogalma alá szoktunk vonni. E kérdés részleteivel most nem akarok foglalkozni, hiszen bőségesen lesz erre alkalmunk akkor, ha e törvényjavaslatok napirenden lesznek. Vannak azonban e kérdésnek bizonyos általános vonatkozásai, a melyeket épen a költségvetési vita során, a mikor az egész politikai helyzetet kell felölelni, helyesebben lehet taglalnunk, mint magánál a törvényjavaslat tárgyalásánál. De van egy okom, a melyért egy momentumra én már itt akarok utalni és ez az, hogy talán mentől előbb figyelmeztetjük a t. kormányt és a t. többséget egy körülményre, annál inkább módjában lesz azt a kérdést, a melyet érinteni fogok, helyesen megoldani. A mi magát a katonai javaslatok komplexumát ületi, egész általánosságban egy elvet kívánnék hangsúlyozni, a melyben ugy látom, elvileg teljesen egyetértünk a ház minden oldalán és ez az, hogy nem szabad megelégednünk azzal, hogy a katonai szállítások terén a kvóta arányában elégíttessék ki az ország, hanem rá kell térnünk és azt hiszem erre most van itt az alkalmas pillanat, arra, hogy az egész összeg, a melyet a véderő czéljaira fordítunk, és itt elsősorban a szárazföldi hadseregről beszélek, a maga egészében itt Magyarországon fogyasztassék el, ugy azonban, hogy ne képezzék, kompenzáczió tárgyát, nem tudom én a magyar liszt, a magyar búza, a magyar hus, a magyar hüvelyes vetemények ágyukkal és ipari termékekkel, hanem értem ugy, hogy mindaz, a mit a közös hadsereg magyar részére Magyarország költ el, itt dolgoztassák fel, vagyis hogy nálunk létesüljenek gyárak, a melyek posztót, ruhákat állítanak elő, a melyek ruhagombokat készítenek és a melyek fegyvereket és ágyukat gyártanak. Különösen hangsúlyoznom kell, hogy minden téren mindent magyar munkásokkal, magyar gyárakban állítsanak elő, hogyha már áldozunk, akkor így legalább az igazságnak megfelelőleg visszakapjunk annyit, a mennyit ezekből a közgazdasági szempontból inkább improduktív jellegű kiadásokból visszaszerezni lehet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És itt kénytelen vagyok a t. ház szine előtt már most előzetesen utalni arra, a mi a delegáczióban és a pénzügyi bizottságban is a ház minden oldaláról egyhangúlag felállíttatott követelmény volt, hogy a magyar ágyúgyár, mint a magyar arzenál alapja, Diósgyőrön állittassék fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És itt nagyon kérem az igen t. túloldalt, méltóztassanak gróf Tisza Istvánnak felszólalásom elején említett azon tézisét, hogy az a kormány, a mely lefelé nem korrupt, felfelé erős és befolyásos . . . Holló Lajos: Ismerjük ! Gr. Batthyány Tivadar: ... tényekkel is beigazolni az által, hogy mielőtt ezt a véderőj avaslatot elfogadnák, biztosítsák ennek az általam érintett tételnek az érvényesülését az egész vonalom, különösen pedig abban a tekintetben, hogy az ágyúgyár Diósgyőrön állittassék fel. Mert legyünk tisztában azzal, hogy itt ismét ugyanazzal a rendszerrel találkozunk, a melylyel, ha ipari kérdésről van szó, Ausztria részéről mindig találkozni szoktunk. Ausztriában ott van a Skoda-gyár, Pilsenben, a mely ágyukat szállít, és a mely monopóliumszerüleg áll fenn, uralkodik és dominál az egész kettős monarchia, de különösen a véderő összesége felett. Ez a monopólium igazságtalan, czéltalan és helytelen a véderő szempontjából. Lehetetlen, hogy ne mondjam, abszurd állapot az, hogy egy nagyhatalmasság, a milyen a mi kettős monarchiánk, a legfontosabb védelmi és támadó eszközök, az ágyuk tekintetében kizárólag egy magánczég önkényének legyen kiszolgáltatva. Ha van iparág, a hol feltétlenül kívánatos, sőt szükséges, hogy maga az állam tartsa azt kezében, az mindenesetre az ágyugyártás, a hol nem szabad magunkat kitennünk egy bármily szolidan dolgozó magánczég kényének-kedvének, meg-