Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-192

326 192. országos ülés 1911 Julius k-én, kedden. bizhatóságának, vagy megbízhatatlanságának sem. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De különösen fontos ez reánk nézve, mert ez a gyár Ausztriában van, tehát a hadsereg legdrágább része Ausztriából nyeri a maga kielégítését, az ágyuk szállítását. Ábrahám Dezső : Itt is kijátszanak minket! Gróf Batthyány Tivadar: Hallottuk azt is, hogy a Skoda-gyár Magyarországon egy filiálét, egy önálló részvénytársaságot akar létesíteni. Erre azonban én abszolúte semmit nem adok. Sümegi Vilmos : Börze-manőver az egész ! Gr. Batthyány Tivadar: Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy az ilyen Ausztriából ide átplántált filiálék egyszerűen csak szemfényvesztések és arra a ezélra szolgálnak, hogy egy ilyen vállalat a maga monopóliumát örök időkre biztosithassa. (Zaj. Elnök csenget.) Ez valami javitó-telep-féle lenne, a minő nálunk már van egy pár. Ezt mi nem engedhetnék meg és erre nézve már igazán kérem az igen t. kormányt és a t. többséget, hogy azt az erőt, a melyet kell, hogy felfelé képviseljenek, érvényesítsék : mutassák meg, hogy e téren legalább van hatalmuk, van erejük, van akaratuk és hogy tudják is azt az akaratot keresztülvinni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos : Még a honvédségnek is Bécsben csinálják az ágyukat az Arzenálban ! Gr. Batthyány Tivadar: A mi pedig a véderő másik részének, a honvédségnek fejlesztését illeti, (Halljuk! Halljuk!) erre nézve is bátor leszek az igen t. többség figyelmét egy körülményre különösen felhívni. (Halljuk !) Ugyebár, a pragmatika szankczió azt állapítja meg, hogy a monarchia két állama egymást a véderő terén kölcsönösen védelmezni és támogatni tartozik, vagyis hogy kötelesek vagyunk egymást saját erőnkhöz mért véderővel támogatni. A természetes, a józan ész szabályai azt mondják, hogy ha két állam ilyen kölcsönös kötelezettséget vállalt magára, akkor mindegyik fél a maga anyagi erejének és képességének arányában kell hogy e kötelezettségének megfeleljen. Van egy kulcsunk, a mely bár nézetem szerint jogtalanul csikartatott ki tőlünk és túlmagas, de törvényes — nem akarok erre a kérdésre kiterjeszkedni — és ez a kvótaszerinti kulcs. Tehát a józan ész szabályai szerint (Halljuk ! Halljuk !) nekünk az egész véderőhöz a kvóta arányában kellene hozzájárulnunk. Nézzük már most, hog}- a gyakorlatban hogyan áll a dolog. Midőn mi a kvóta arányában járulunk hozzá a véderő eszközeihez, akkor óriási többletet fizetünk a haditengerészet terén, mert nézzük csak, hogy minő szolgálatokat teszünk a haditengerészetnek és milyen összegekkel járulunk annak költségeihez. Mi a haditengerészet kiadásaihoz a 36%-os kvóta arányában járulunk, holott a mi érdekeltségünket ,a haditengerészet és a tengerpart védelme terén egyszerűen két adattal lehet egész preczize megállapítani. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, ugy-e bár, arra vonatkozik, t. képviselő urak, hogy egy tengerpartnak védelmét vagy egy országnak a tenger mentén való érdekeltségét megállapítja a kikötők, a kikötő-városok száma és nagysága. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) E tekintetben ugy állunk, hogy Magyarországnak tulaj donképen csakis Fiume a jelentékenyebb számottevő kikötője, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) holott Ausztriának kikötői: Trieszt a maga óriási nagy erejével s hatalmával, továbbá Póla, délre Spalato stb., szóval egész sora a becses és fontos tengeri kereskedelmi góezpontoknak. A másik tényező, a mely egy hatalom tengeri érdekeltségének megállapításánál elsősorban számba jöhet, a tengerpart hossza. A mi tengerpartunk tengeri mértföldekben — egy mértföldet 1852 méterrel számítva — 80 tengeri mértföld, Ausztriáé pedig a szigetek nélkül 570 tengeri mértföld. Hacsak a nagyobb szigeteket veszszük, akkor a magyar 80 tengeri mértfölddel szemben Ausztriának tengerparti érdekeltsége 1300 tengeri mértföld, vagyis az első esetben a szigetek beszámítása nélkül Magyarország és Ausztriának érdekeltségi arányszámai : 12'3 és 87'7, a második esetben pedig Magyarország 5'8, Ausztria 942%-kal szerepel. Lovászy Márton: Ezt a kvótát kellene behozni ! Gr. Batthyány Tivadar: Az arányt ezenkívül igen erősen demonstrálja az illető állam tengeri hajóforgalma. A hajóforgalom tekintetében csak a végösszegeket hozom fel. Az összes hajóforgalom volt 42.167 hajóút 5,509.000 tonnatartalommal Magyarország részéről, Ausztria részéről pedig volt 208.135 hajóút 29,600.000 tonnatartalommal, vagyis a monarchia összes tengeri forgalmából esik Magyarországra 15%, Ausztriára 85%. A mint látjuk tehát, a midőn mi a kvóta arányában járulunk a véderő-kiadásokhoz, akkor a haditengerészetnél — a mint a felolvasott adatok mutatják — tetemesen többet fizetünk, tetemesen többel járulunk hozzá, mint a mennyit tényleges érdekeltségünk aránya Ausztriához kötelezővé tenne. (Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) De hát ezt a kvótaszerű hozzájárulást, mint törvényen alapulót, respektálnunk kell, ehhez kell alkalmazkodnunk. Nézzük azonban azt, hogy tényleg a szárazföldi véderő teldntetében Magyarország az alkotmányos élet visszaálütása óta minő összegekkel járult hozzá. Utalok arra, hogy ezeknek az adatoknak egy részét, a melyeket itt leszek bátor most felemlíteni, már néhány év előtt a delegáczióban is felemlítettem. Szükségesnek tartom azonban most ezekre ráutalni, mielőtt belemennénk a véderő kérdésének taglalásába. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én ugyanis abból a szempontból indulok ki, hogy az egész véderő kiadásaihoz a monarchia mindegyik állama (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a maga anyagi képessége, tehát a kvóta arányában járuljon hozzá. A közös hadseregnél megvan, ugyebár, ez a