Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. 27 Ebbe kapcsolhatja be azután a t. igazságügyministei ur a biróképzésnek is reformiát. Ha egyszer az egyetemről kellő teoretikus képzettséggel ellátva jönnek a birói vizsgára, akkor bizonyára nem fogunk találkozni ankéten oly szomorú leleplezésekkel, mint a minőket tett a budapesti biróvizsgáló bizottság t. elnöke a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban tartott ankéten, a melyekben bizony az ott keresztülmenő jelöltek teoretikus tudományos képzettségéről igen szomorú szegénységi bizonyítványt álütottak ki. Minthogy az előadó ur kiterjeszkedett az automatikus előléptetés, a külön státus és a birói szervezet kérdéseire, magam részéről ezeket most érinteni nem kivánom, de azt hiszem, hogy nem lesz deplaszirozott dolog, ha e padokról is rokonszenves szavak hangzanak el a birák törekvései irányában, (Helyeslés a baloldalon.) és azt hiszem, hogy ha, mondjuk, az automatikus előléptetést összhang zásba lehet hozni a ministeri felelősség princzipiumával a kinevezések tekintetében, és ha a státusrendezés kérdését összhangba lehet hozni az állam pénzügyi helyzetével, akkor ezek oly kérdések lesznek, a melyek csakhamar önmaguktól megoldódnak. (Ugy van! a jobboldalon.) Méltóztassék tehát megengedni, hogy fejtegetéseim tulajdonképeni tárgyára térjek át, és ez a kodifikáczió, és ha a t. kormánynak e téren való működését nézem, akkor a figyelmem nem a kisebb törvényalkotások felé fordul, hanem azon igazán nagy czél felé, a melyet a trónbeszéd is kitűzött, és a melyre az országgyűlés többsége a válaszfeliratában is utal, és ez a magyar általános polgári törvénykönyv megalkotása. (Igaz! Ugy van !) Szinte már divatját multa e kérdés fejtegetése és a közvélemény bizonyos érthetetlen fatalizmussal, egykedvűséggel nézi azt, hogy berni az igazságügyi ministeriumban mi készül évek hosszú során át igazán érdemdús, alapos munkával. (Helyeslés a jobboldalon.) A polgári törvénykönyvre való törekvés lassúságában, azt hiszem, túlszárnyaltuk már egész Európát, (ügy van!) Az első megbizást polgári törvénykönyv megalkotására az 1790-iki országgyűlés adta. Készült is ennek alapján valamelyik munkálat. Megismétlődtek e törekvések az 1827-iki országgyűlésen. Az 1848-iki törvényhozás pedig a XV. törvényczikkben a polgári törvénykönyvet annyira sürgős feladatnak mutatja, hogy kimondja, hogy az ősiség eltörlése kapcsán már a következő országgyűlés elé lesz köteles a kormány ily tervezetet beterjeszteni. 1867-ben helyreállván az alkotmány, számos jeles jogtudós, mint Hoffmann Pál, Győri Elek, Teleszky István készítettek javaslatokat és Szilágyi Dezső első ministeri programmbeszédében a polgári törvénykönyv megalkotását annyira sürgősnek mondta, hogy el kivan tekinteni rendszeres kódex egyszerre való előterjesztésétől, hanem azt mondta, hogy a hosszú előmunkálatok folytán a kódesnek készítése már amúgy is nagyon sokáig késvén, részletekben kívánja előterjeszteni a polgári törvénykönyvnek a matériáját. Ezóta ujabb húsz esztendő telt el, de ezt nem kivánom mint rekriminácziót elmondani, mert ezen húsz évnek a munkája tényleg olyan, annyira a nyilvánosság előtt folyt le, és annyira beleszólhatott mindenki, a kit ezek a kérdések érdekeltek, hogy már most egy értékes anyag összegyűlvén, megvan a reménység, miként az alkotandó mű a hozzáfűzött nagy igényeknek tényleg meg is fog felelni. Ezen értékes anyag arra a reményre is jogosít, hogy, mint az előadó ur a mai napon is kifejtette, a végleges javaslat megszövegezésének órája is talán a közel jövőben ütni fog, és miután a tervezet, az ahhoz gyűjtött bírálati anyag egy ujabb ankéten ment keresztül, a kodifíkaczionális bizottságnak tagjai az elvi kérdéseket azonfelül külön diszkussziókban is tisztázták, tényleg semmi más sem maradt hátra, mint a végleges szövegezés, mely a ház elé kerülvén, talán módot ad a kormánynak arra, hogy a peres eljárás megalkotása után a magyar magánjog kodifikaeziójával is dicsekedhetik. (Helyeslés jobbfelől.) Tudom és osztom az előadó ur abbeli aggodalmát, hogy ez sem könnyű munka, hogy a javaslat végső szövegének megállapításánál sok olyan eleven érdek jelentkezik, a mely a tervezgetésnél teoretikus okoskodásokkal negligálható, de a mely akkor, midőn az élet számára készül a törvény, már a kormányférfiunak teljes felelősségét hivja ki. És ha ma felszólaltam, ez nem azért történik, hogy ezzel a materiával részletesen foglalkozzam, hanem, hogy néhány pontot kiemeljek, metyeket talán megvilágíthatunk nem egyszerűen az érdekelt köröknek szemüvegén keresztül, nem a szakszerű jogászok szempontjából, hanem itt a törvényhozás termében az élet szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy a mit a törvénykönyvtől első sorban várnunk kell, az az, hogy ne a jogászoknak a törvénye legyen, hanem a népnek a törvénye legyen. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Ennek elsősorban már egy külsőségben, a törvénjmek érthető, világos, magyaros nyelvezetében kell majd mutatkoznia. Itt egy intő példát is állithatunk az igen t. kormány elé, egy nagy müvet, a német polgári törvénykönyvet, a melyet mégis Németország jogászai nagyon megtámadnak azért, mert a nyelvezete a szakkörök részére dolgozik és nem a nép széles rétegei részére. Ha a t. kormány e tekintetben egy példát akar követni, ugy ajánlom a polgári perrendtartás nyelvezetének utánzását, (Helyeslés jobbfelől.) melynek érdemdús szerzője ezen eminenter a jogászok részére készült törvényben meg tudta találni a módját annak, hogy azt bizony a laikus közönség is megérthesse. (Felkiáltások jobbfelől: Éljen Plósz !) A második kívánság az volna, hogy a kódex találja el azt az arany középutat, melyet a haladás kívánalmainak megvalósítása és azon szükségképen! konzervativizmus közt kell eltalálni, mely egy magánj og alkotásánál szem elől nem téveszthető. Mikor a német polgári törvénykönyvnek első