Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

28 181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. tervezete megjelent, Menger. a hírneves osztrák szocziológiai iró felkiáltott: hogyha ezek az urak, a törvény szerkesztői a rabszolgaságot, mint élő intézményt találták volna, ugy bizonyára ezt is kodifikálták volna! Én azt hiszem és az előzmények arra a reményre jogosítanak, hogy erre az útra a mi tervezetünk tévedni nem fog, és első követelménye lesz a tervezetnek az, hogy jogunkból a rendiség korából fenmaradt utolsó intézményeket is kiküszöbölje. (Helyeslés jobbfelól.) De viszont azt hiszem, hogyha szellemét az ujabb szoeziálpolitikai irányzatok érintik is, ugy a tulaj donképeni szoeziálpolitikai alkotásokat a maguk folytonos változataiban nem a maga részére szabad lefoglalnia, hanem át kell engednie a tulajdonkéj^eni specziális törvényhozásnak. Végül hangsúlyozni kivánom azt, hogy a kódexnek, ha az európai eszmeáramlatokba bele is illeszkedik, feltétlenül nemzeti tartalommal kell birnia. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, a magánjognak a nemzeti jellege sehol sem nyilatkozik meg erősebben, mint a családi vagyonjog és az örök jog területén. A közszerzemény, ági örökösödés özvegyi jog : ezek, bárha talán évszázadok előtt idegen területekről is kerültek hazánkba, ma már a néplelkületében meggyökeresedett intézmények, milliók ezeket az intézményeket ugy tekintik, mint az anyagi igazságnak követelményeit és milliók vagyonjogi intézkedéseiket vagy pedig ilyen vagyonjogi intézkedéseknek az elmulasztását ezeknek az intézményeknek létezéséhez fűzik. Én azt hiszem, hogy ezeken a területeken, a hol a néplélek legjogosabb konzervativizmusa nyilatkozik meg és a hol az intézményekhez a nemzet igazán tagjainak anyanyelvére való tekintet nélkül ragaszkodik — tanúskodhatunk arról mind, a kik a gyakorlati jogszolgáltatás terén működünk —, ezt a jogosult konzervativizmust az uj kodifikáezióban is kímélnünk kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen a ponton megérkeztem ahhoz, hogy magának a polgári törvénykönyvnek általános nagy nemzeti jelentőségével is foglalkozzam. A mikor a német birodalom egysége helyreállt, egyik első feladatnak tekintették a polgári törvénykönyv megalkotását, hogy a partikuláris jogoknak uralma megszűnjék. Mi hasonló helyzetben vagyunk, az egykori közjogi szakadozottság emlékei itt vannak még : a partikuláris jogok, az osztrák törvénykönyv uralma Erdélyben, a volt katonai határőrvidéken, Fiumében és itt van az a sok apró ügy, a mely folytonos kollizióknak, folytonos jogi konfliktusnak csirája a mellett, hogy az idegen törvényeknek uralma az országnak bizonyos részeiben még nagyon is élénk emlékben tartja azt, hogy ezek egykor nem tartoztak az anyaországhoz, (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) És ha Németország a maga hatalmas nagy nemzeti egységével sietett e visszás állapoton segíteni, akkor, azt hiszem, a mi gyenge erőink mellett örömmel kell megragadnunk egy kapcsot, egy ujabb kapcsot a nemzeti egység, a nemzeti szolidaritás bizonyítására. Ha azonban a polgári törvénykönyv megalkotásának nehézségeivel számolni akarunk, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ennek a nagy műnek létrejötte bizonyos más intézkedésekkel is szoros kapcsolatban áll. Vannak intézmények, a melyek, habár az általános polgári törvénykönyvben is szabályozandók, más jogterületekbe nyúlnak át, publici juris jelentőségűek. Ilyen jogintézmény pl. az, a melyet a magánjog a jogi személy tanával kapcsolatba fog tárgyalni, a mely itt a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával is közjogi vonatkozásaiban érintetett és ez az egyesületi jognak az intézménye. Ha jól tudom, Várady t. képviselőtársam emlékezett meg róla. A kormánynak itt, azt hiszem, szem előtt kell tartania azt, hogy az egyesületi jog megalkotásának igenis két oldala van : a magánjogi oldal és a közjogi oldal. A közjogi oldal a magyar birodalmi törvényhozás hatáskörébe tartozik Horvátországra vonatkozólag is, tehát ha a kódex megalkottatik, nem lesz lehetséges az, — és legalább igen visszás volna, ha megtörténnék, — hogy megalkottatik, mondjuk, az egyesületi magánjog, az egyesületi közjog pedig, a mely Horvátországgal közös ügy, megoldatlan marad és ama kevés jogi összekötő kapcsok egyike, melyek bennünket a drávántuli országokkal összefűznek, megoldatlan marad. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a Mzépen.) Egy másik, ugyancsak elsősorban ilyen publici juris jelentőségű kérdés az, a melylyel évekkel ezelőtt már a költségvetési javaslatnak igen t. előadója a magyar jogászegyletben igen behatóan foglalkozott, s ez a kereskedelmi jog alkotásának kérdése. A kereskedelmi törvénynek revíziója is elsősorban ugyanebből a közjogi szempontból Ítélendő meg. A kereskedelmi jog is közös Horvátországgal, a kereskedelmi jog azonban számos magánjogi jogszabályt tartalmaz, és ha már most a polgári törvénykönyv a ház elé fogna terjesztetni, visszás dolog volna az, hogy a polgári törvénykönyv modernebb jogszabályoknak hódoljon, mint a milyenek azok a magánjogi szabályok, melyek a kereskedelmi jogba be vannak illesztve. Ha tehát nem is lehet azt követelni, hogy a kormány egyszerre több nagy törvényalkotással lépjen a törvényhozás elé, mindenesetre ajánlatos volna a kereskedelmi törvény revíziója munkálatának egy bizonyos forszirozása azért is, mert azon az indokon kivül, a mai napon is érintettek számos oly kérdést, a mely már megoldásra szorul, ilyen a szövetkezeti intézkedések revíziója, ilyen a biztosítási jognak a revíziója, ilyen a részvénytársasági jognak a revíziója különösen a felügyelet szempontjából. Azt hiszem, mindannyiunk előtt ismeretesek azok a visszaélések, melyek különösen a takarékpénztári üzlet terén a felügyelet hiányos foka folytán egymást érő takarékpénztári bukások kapcsán a közönséget sokszor százezrekkel káró-