Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

2G 181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. kézműiparosnál, sem az üzleti haszonra dolgozó gyárakban nem találnak meg; a következése azután az, hogy a mint elhagyják a tanműhelyt, magukat nem találják otthon sem a kézműiparosnál, sem a gyáriparosnál, nem lesznek használható iparossegédek és ennek következtében természetesen megélhetésük is problematikussá válik. --"A t. minister ur tényeiből azt látom, hogy ezen intézménynyel előszeretettel foglalkozik és figyelembe fogja venni az én szerény megjegyzésemet. Ezzel felszólalásomat befejeztem, ismételten is hangsúlyozván, hogy politikai okokból a tárgyalás alatt levő költségvetést el nem fogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Mihályi Péter jegyző: Niamessny Mihály! Niamessny Mihály: T. képviselőház ! Én is, mint előttem szólott t. képviselőtársam az igazságügyi kérdéseknek egy bizonyos pesszimisztikus megi teleséből indulok ki, ha talán nem is egészen azon indokokból, a melyeket igen tisztelt képviselőtársam felsorolt. Az igazságügyi kérdések, sajnos, már évek óta nem tartoznak azok közé, a melyek a közvélemény érdeklődését le tudták volna kötni, még pedig talán elsősorban azért, mert a közvéleményt elfoglalták az u. n. nagy politikai kérdések és az a kevés intellektuális, a ki igazságügyi kérdésekkel foglalkozott, ebbeli törekvéseiben a nagy áramlatok közepette izoláltan állt. Ezen jelenséggel szemben legyen szabad visszamutatnom azon időkre, a midőn a 90-es években különösen Szilágyi Dezsőnek pozsonyi levele kapcsán a magyar jogállam megalkotása állott az összes politikai j)ártok törekvéseként előtérben, a midőn talán, megengedem, jóhiszemű túlzással a magyar jogállam megalkotását a magyar állam ujjáalkotásával identifikálták. Az a reformmunka, a melyet akkor beígértek, abban a mértékben, a hogy programmba vétetett, soha sem következett be, és az évek hosszú során át tartó szünet után azt hiszem, t. képviselőtársamtól eltérőleg örömmel üdvözölhetjük azt a fordulatot, a mikor a jelen országgyűlésnek mindjárt a kezdetén — elismerem, a parlament összes politikai pártjainak támogatásával — rögtön egy nagy mű jött létre a polgári törvénykezési rendtartás képében. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) De ha én ezt a parlament összes politikai pártjai érdemének tudom is be, el kell térnem abban igen t. képviselőtársamtól, hogy ebben épen a vezető kormánynak semminemű érdeme nem volna, mert valamint minden parlamenti akczióért elsősorban a felelős kormányt terheli a felelősség (Igaz! ügy van! jobbfelől.) ugy akkor, a mikor ezek a parlamenti akcziók sikerre vezetnek és a nemzetet egy nagy, hatalmas művel ajándékozzák meg, azt hiszem, ebben az érdem elsősorban a kormányt és az ezen akeziót vezető igazságügyministert illeti meg. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Ennek a nagy műnek létrejövetele bátorít most már arra a reményre, hogy hátha kedvezőbbre fordulnak a viszonyok és vissza lehetne térni arra az útra, a melyet a 90-es évek reformtörekvései számunkra kijelöltek. Megengedem azt is, hogy az a programm, a melyet akkor kitűztek, lényeges részeiben megváltozott, megbővült, megbővült azon gazdasági és szocziális törekvésekkel, a melyek 20 esztendő óta felszínre kerültek. És ha az az egykori programm a mai világításban túlságosan egyoldalú, jurista programúinak, tisztán a lateiner elem konczepeziójának tűnik fel, ma már a nemzet széles rétegei kebeléből kiinduló törekvéseket is figyelembe kell vennünk, és ma az a kodifikáczió, az a jogászat fog megfelelni a kor eszméinek és a nemzet követelményeinek, a mely nem hagyja meg többé a jogászatot egy czélszerüleg elzárt kaszt hétpecsétes titok alatt őrzött művészetének, hanem a mely megnyitja azt, érthetővé teszi, kedveltté teszi a nemzet széles rétegei előtt. (Tetszés a jobboldalon.) És épen ebből a szempontból üdvözöljük mi a perrendtartás megalkotását. Mert miért jelent az ezen a téren nagy lépést ? Azért, mert az Írásbeliség eltörlése révén közvetlen érintkezést teremtett a jogászközönség és a jogkereső közönség szélesebb rétegei között. A biró, a ki közvetlenül érintkezik a néppel, már most nem a paragrafusok rideg szellemében fog többé dönthetni, hanem maga előtt látja az eleven életet. És itten azután hozzá kell járulnom már most azokhoz a fejtegetésekhez, a melyeket részben az előadó ur, részben az előttem szólott t. képviselőtársam hozzáfűztek, a mennyiben igen helyesen rámutattak azokra a fokozott feladatokra, a melyek a szóbeliség behozatala révén és annak révén, hogy a biró közvetlen érintkezésbe lép a publikummal, annak különösen a teoretikus képzettségéhez fűződnek. Az a biró, a ki feladatának meg akar felelni, az életet tartozik ismerni és a jog alkalmazása terén a jogi hermeneutikában kell, hogy azzal a biztos vezérfonallal bírjon teoretikus képzettsége révén, a mely nélkül eredményes munkásság el nem képzelhető. Ennek hiányának tulaj donitható talán az, hogy a judikaturában gyakran találjuk meg azokat a súlyos ellenmondásokat, azon nagy eltéréseket, a melyek a jogbiztonságot veszélyeztetik, mert hiszen ha a' legjobb esetet is veszszük, az esettárakból elővett és azután oly esetekre alkalmazni kivánt judikatura, a melyre az sohase vonatkozott, az a valódi erős teoretikus tudást és az azon alapuló hiteles törvénymagyarázatot nem pótolhatja. (Ugy van!) Ezért üdvözlöm magam részéről is azt a mozgalmat, a mely a vallás- és közoktatásügyi mimsteriumból kiindulva a jogi oktatás reformját tűzte ki czélul. örömmel üdvözlöm azért is, mert a lefolyt ankét a jogi oktatásnak gerinözévé a czivilis jogot a római jog kapcsán kívánta megtenni és semmi sem alkalmasabb arra, hogy a jogásznak biztos útmutatót adjon a törvények alkalmazásánál, mint a czivilis jog alapos ismerete. (Ugy van !)