Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-191
191. országos ülés 1911 Julius 3-án, hétfőn. 305 a kisembereket és a kis exisztencziákat fogja terhelni. Itt van a dohányáruknak szombati interpellácziómban emiitett óriási áremelése, a mit a t. pénzügyminister ur megint a szokásos indokolási móddal ütött el, hogy emelkedtek a beváltási árak, a munkabérek és hogy — egy különös logikát alkalmazva — a fogyasztás nagy mértékben emelkedett, minél fogva a dohány ára olcsóbb és az állam jogositva van az áruk árának felemelésére. Azt hiszem, hogy a közönséges kereskedő gondolkodása e logikának homlokegyenest ellenkezője, — mert hiszen e tekintetben az állam is kereskedő. Ha valamely áru nagymértékű fogyasztanak örvend, annak az árát nem szokás felemelni, hanem inkább leszállítják, vagy meghagyják az eredeti árban. Ezt követeli a nagy forgalomból folyó kis haszon elve. De a jelzett monopóliumokon kivül még a legveszedelmesebb is fenyeget: a petróleummonopólium. A kisember lakásában, a falusi szegény nép házában, villanyos világitás nincs. Ott olajos mécses és legjobb esetben pedig petróleum. Mit látunk a fokozatosságot megvalósító uj adótörvények életbeléptetésével % Azt látjuk, hogy az igen t. pénzügyminister ur ennek az életbeléptetését is elhalasztotta, pedig ezekben az adótörvényekben már meg van valósítva a létminimum, mely a megélhetést lehetővé teszi a legkisebb embereknek, és meg van valósitva bennük, a mennyire lehetett, a fokozatos, progresszív adózás is a kisemberek érdekében. Hogy mikor lesz azután egy ilyen adótörvény előterjesztve, arra nézve az igen t. kormány és a t. pénzügyminister ur nyilatkozatait fájdalommal kell nélkülöznünk. Hát vájjon a kereseti lehetőségek annyira emelkedtek, hogy ezeket a bevételi forrásokat annyira meg kell szorítanunk ? Vájjon külkereskedelmi mérlegünk, mint a legutolsó fél évi mérleg is mutatja, nem passziv-e a legnagyobb mértékben ? Hiszen a drágaság kérdését a szerb és balkán kereskedelmi szerződések tárgyalásánál per longum eb latum tárgyaltuk, heteket vett igénybe azon panaszok elősorolása, melyek a drágaság folytán a ldsemberek részéről felhangzottak. Bécsben valóságos lázadást idézett elő a hasdrágaság, és mégis megkötöttük Ausztriával 1917-ig a gazdasági szerződést. Pedig ez, ugylátszik, csak egyoldalú, legalább a terheket illetőleg, mert ezek csak bennünket sújtanak, előnyei azonban minden tekintetben Ausztria érdekében nyilvánulnak meg. Csak egy példára mutatok rá, az argentínai husbehozatal példájára. Nem tudom, vájjon t. képviselőtársaim, kik gazdasággal rendelkeznek, figyelemmel kisérték-e a legutóbbi gazdasági mozgalmakat. Itt volt pl. a kecskeméti gazdakongreszszus. Serényi földmivelésügyi minister urat meginterpellálták az argentínai hus nagyobb behozatala tárgyában. Latinovics Pál: Nem ér az a hus semmit! Ábrahám Dezső : Miféle feleletet adott Serényi földmivelésügyi minister ur ? Azt, hogy az idevonatkozó jegyzőkönyvi megállapodást az osztrákok rosszul értelmezték. Hogy vájjon az argentínai hus jó-e vagy nem, azt nem tudom megbirálni, mert nem ettem. (Felkiáltások jobbfelöl: Visszaküldték!) Tény azonban az, hogy tömegesebb mértékben szállították Bécsbe, és pedig jóval tömegesebben, mint az a magyar és osztrák kormány közti megállapodás szerint lehetséges lett volna. Mégis egy ilyen ministeri kijelentés elég már önöknek arra, hogy megnyugtassa önöket, hogy a szerződést az osztrákok rosszul magyarázták, mi tehát a felelősséget elhárítjuk magunktól. Mikor a gazdasági közösség átkát csak az utolsó években tudjuk némileg paralizálni a nyerstermékek árának fokozatos emelkedésével, akkor az ilyen kis előnyöket is el keü ejtenünk holmi j egyzőkönyv-félremagyarázás miatt. Nyegre László: Nem egészen igy volt! Ábrahám Dezső: Hogy ugy volt-e vagy nem, azt nem tudom, mert nem voltam ott, de hiteles lapforrásokból értesültem, hogy tényleg meghaladta a husbehozatal azt a mértéket, a melyre vonatkozólag megegyeztek. LatinOVits Pál : Kérem, az osztrákok is visszaküldték. Nem kell az senkinek ! Ábrahám Dezső: Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy az appropriáczió ellen elfoglalt álláspontomat az ország állapotaiból merített érvekkel indokoljam és ezeket a kormánynak részletes és általános politikai programmjából vegyem. Nevezetesen, ha megbíráljuk a kormány politikáját, arra nézve legfontosabb, hogy az ország közállapotait állítjuk vele szemben. A ministerelnök ur ugyanis legközelebbi felszólalásában hangsúlyozta és mint dicsfényt árasztó koszorút igyekezett a feje fölé vonni, hogy pl. a kivándorlás az utolsó évben csaknem egyharmadára csökkent. Hogy ez igy történt, arról az igen t. ministerelnök ur ép oly kevéssé tehet, ép oly kevés érdemet kovácsolhat belőle, mint abból, hogy az idei termés jó lesz-e vagy nem. Ezek az általános gazdasági konstelláczió kifejezései, s különösen abból indulnak ki, hogy Amerikában a munkabérviszonyok most nem állanak azon a magas nivón, mint állottak ezelőtt pár esztendővel. De hát két milliónál több magyar van már külföldön, Amerikában ; hát azt kívánják önök, hogy még az is, a ki véletlenül itthon talál maradni, szintén kivándoroljon ? Nem érdem az, hogy kevés kivándoroltja volt ez évben a magyar földnek, mert hiszen már kivándorolni való emberanyagunk nincs is, hiszen több mint két millió magyar tesz összehasonlítást az amerikai fejlett kormányzati, politikai viszonyok és az elmaradt magyar ősállapotok között. (Ugij van! a szélsőbaloldalon.) Nézzük, hogy áll az ország közállapota belügyi szempontból. Hiszen önök mindig azt hangoztatják, hogy belügyi és kulturális kérdéseink kellően meg vannak oldva. Én nem akarok most összehasonlítást tenni — mint Lovászy Márton XÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. IX. KÖTET. í*
