Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-191

306 191. országos ülés Í9H Julius 3-án, hétfon. t. képviselőtársam tette — a több mint negyed­milliárdos hadügyi kiadásokkal, de méltóztassék megnézni pl. közegészségügyi állapotainkat. Itt van az 1911. évre előirányzott költségvetésünk; a belügyi tárczában a közegészségügyi rovatnál 7,027.200 korona van felvéve, az emelkedés 1909-től 1911-ig, tehát a két évi időspácziumban alig több mint egy millió korona ott, a hol a tüdővész ezer, tízezer, sőt százezer számra veszi a maga áldo­zatait, ott, a hol a gyermekhalandóság igen nagy, hogy pl. épen Szabadkára hivatkozzam, mert talán jobban fogja érdekelni Latinovics Pál t. képviselőtársamat : ebben a színmagyar városban ugyanis 34%-on felül áll a gyermekek halandó­sága. A gyermekhalandóság átlagos állaga Magyar­országon 34%-on felülemelkedik és ha száz élve született gyermeket veszünk, azt látjuk, hogy közülük 32%-ot tesz ki a hét éven alul elhaltak halálozási száma. Nézzük, hogy áll a közegészségügy egy másik oldala. Magyarországon az elhaltaknak mindössze 2'3%-a részesül orvosi segélyben. A gróf Andrássy Gyula volt minister ur által megkezdett munká­latok, a járásorvosi és körorvosi állások szervezése még fokozatos fejlesztést igényelnek. A mig tehát a nemzet közegészségügyének legelemibb szükség­leteit ki nem elégítjük, addig osztrák nagyhatalmi, osztrák katonáskodási hóborttal foglalkoznunk nem szabad és nem lehet. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A tüdővész évente több mint 60.000 áldozatot kivan ettől a szegény magyar földtől, épen a faj­magyar lakosságból. A vörheny, az igazi gyermek­betegség évenként több mint 10.000 áldozatot szed a jövendő generáczió táborából. Ez pedig mind a szegénység, a rossz lakás, a rossz táplál­kozás és a műveletlenség kifolyása. Mert hogy állunk a közművelődés szempont­jából ? Méltóztassanak megengedni, bár nem fo­gok olyan részletes adatokkal előhozakodni, mint Lovászy Márton t. képviselőtársam. (Halljuk! Halljuk,! a szélsőbaloldalon.) de szükségesnek tar­tom azt, hogy ebben az irányban is megvilágosít­sam az ország szerencsétlen állapotát. Az 1909. évi statisztikai számarányok sze­rint 427.155-öt tett ki ama tankötelesek száma, a kiket az iskolába be sem Írattak. És hogy áll a magyarosítás kérdése, az állami népiskolák szer­vezésének kérdése 1 Az elemi népiskolába járók tanitási nyelve volt 1,050.000-nél magyar, mig 850.000-nél más tannyelv. így akarunk mi ma­gyarosítani ? így akarjuk az egységes, nagy, ma­gyar államot megvalósítani ? Elégségesek ezek az áldozatok, melyeket a képviselőház a pro­grammba vett, a magyar nemzet megerősítésére, a magyarság gyarapítására ? Az állami elemi nép­iskolákra az 1911. évi költségvetésben 16,900.000 korona irány oztatott elő, és két év alatt az emel­kedés nem tesz ki még két és félmillió koronát sem. Miféle arányban áll ez a hadügyi költségek óriási emelkedésével ? Ezekkel az emberekkel, a nép­iskolákban tanuló, jövő generáczióval kell nekünk a csatát megvívnunk és meg is nyernünk, (Igaz'! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) nem pedig azokkal a nagy Dreadnoughtokkal, melyeknek elpusztí­tására elégséges egy modern technikai eszköz : egy repülőgépről lehajított dinamitbomba, (ügy van! baljelól.) Ha pedig egy Dreadnought árát nézzük, azt látjuk, hogy az ötszörösen, talán több­szörösen is túlhaladja azt az áldozatot, a melyet az igen t. nrak megszavaznak az állami népisko­lák számára az 1911-iki költségvetésben. De továbbá (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) hogy állunk a tisztviselők helyzetével ? Ezek a szegény emberek nemcsak hogy jól nem laknak becsüle­tesen, hanem még egyéni, szabadságuk sincs kellően biztosítva. (Igaz! ügy van I a szélső­baloldalon,) Hol van az a sokat ígért tisztviselői pragmatika ? Vájjon a lefolyt választási had­járatok eredményei és szomorú tanulságai nem sürgetik-e kötelezőleg a tisztviselői pragmatiká­nak halaszthatatlan megvalósítását? (Ugy van/ ahzélsőbaloldalon.) Hol van biztosítva az az ember, a ki a mindenkori kormánynak nem adja be derekát, hogy előmenetele be fog következni, ha nem áll a háta mögött egy pragmatika, mely biztosítja polgári jogának gyakorlását, mely bizto­sítja, hogy fegyelmi eljárásában igazságot és mél­tányosságot fog tapasztalni ? Hol van a független­ségnek alapoka, alapbiztositéka, a szolgálati pragmatika megtestesitése ? Én nem akarok — talán erősen fejezem ki magamat — ízléstelen lenni, hogy visszatérjek a knltuszvita során lefolyt reakcziós és antireakcziós mozgalmakra ; azonban nem mellőzhetem annak felemlitését, hogy az a mozgalom, mely a képviselő­házban és azon kivül megnyilvánult, nagyon sok esetben eredetét veszi épen az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur nagyon félremagyaráz­ható nyilatkozataiból; de nemcsak ebből, hanem azon keserű tapasztalatokból is, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy a kultuszminisztérium­nak az a híres, mondhatnám hírhedtté vált ötödik ügyosztálya még nincs abban a helyzetben, hogy teljesen megnyugtathatná a közvéleményt. Ha az igen t. vallás- és közoktatásügyi minis­ter ur nekem figyelmet szentel, engedje meg, hogy szives figyelmébe ajánljam a polgári iskolai tanárok ós tanítók (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) s a felekezeti középiskolai tanárok fizetésének méltá­nyos rendezését is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Van a mi magyar hazánknak még egy másik rákfenéje ÍR : a mindenáron való hivataloskodni akarás. Ez azonban nem egészen a magyar nép jellemétől, hanem a mi szerencsétlen közgazdasági viszonyainkból veszi eredetét. Szomorú tapasz­talataink vannak arra nézve, hogy az a kis paraszt, az a kisember, a kinek megvolt a maga két-három, esetleg öt-tiz hold földje, azt eladja vagy bérbe adja csak azért, hogy állami hivatalt vállalhasson, hogy hivatalszolga vagy vasúti őr legyen, vagy egyáltalában bármely hivatali uniformist magára vehessen. Mit jelent ez % Ez nem a magyar urhat­námság kifolyása, ez nem egészen a magyar nép

Next

/
Thumbnails
Contents