Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-191
304 Í91. országos ülés tíii Julius 3-án, hétfon. ilyen óriási méretű bérutazás eszközlését ? Vájjon igazolták-e ezek az urak azt, hogy sürgős szükség parancsolta ezeknek az előre meg nem kérdezett kiadásoknak beállítását ? Ellenkezőleg, önöknek csak a spájzczetlit kínálgatták kifizetés végett. arról azonban, hogy a közös ministerekkel szemben akár vád alá-helyezési indítványt, akár csak a legelemibb parlamenti felelősségrevonást vetették volna fel a delegáczionális tárgyalás alkalmával, erről, t. képviselőház és t. többség, egy szót sem hallottunk. De hallottunk azon delegáczionális tárgyalások alkalmával mást, hallottunk felkinálkozásokat, (Igaz! ügy van l a szélsőbaloldalon.) hallottuk gróf Tisza István és Tallián Béla t. képviselő uraknak olyan felkinálkozását, a mely akkor még nem is volt aktuális és nem is volt szükséges. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha azonban ez a felkinálkozás bizonyos nemzeti rekompenzácziók ellenében történt volna, ez talán még igazolható, talán még helyes és indokolt is volna. Azonban siettek az önök igen t. vezérei kijelenteni, hogy nemzeti igényeink pedig abszolúte nincsenek, mi odaadunk mindent, belenyugszunk a nemzet tökéletes kifosztásába, erejének teljes igénybevételébe, azonban nemzeti rekompenzáczióra nincsen szükség, hanem szükség van a hadseregnek olyan enormis fejlesztésére, a mely a mi pénzügyi viszonyaink mellett abszolúte nem indokolt. : .•«• Justh János: Ebben az egyben egyetértenek. Sümegi Vilmos : A császár szolgálatában egységes a párt. Ábrahám Dezső: Mikor azon delegáczionális tárgyalások alkalmával a nagj r hajókat megszavazta a bizottság, akkor egy vivmánynyal állott elő a volt kereskedelemügyi minister ur, azzal nevezetesen, hogy egy Dreadnought-ot sikerült neki megmenteni a magyar ijaar számára. Ez nagyon szép dolog lenne, ha tényleg a magyar ipar csinálná azt az egy Dreadnought-ot, ha tényleg magyar zsebek telnének meg annak az egy Dreadnought-nak készítési árával, ha azt magyar munkások gyártanák, nem pedig idegen tulajdonosok kezében levő részvénytársaságoknak osztalékát gyarapítaná. Azonban a tőke nemzetiséget nem ismer, én tehát ezt a törekvését az igen t. volt kereskedelemügyi minister urnak csak az ő kedves emlékei közé sorozhatom. Azonban tessék elhinni, hogy maga annak az egy Dreadnoughtnak a magyar ipar által történt állítólagos szállítása koránt sem képezi azon rekompenzácziót, a melyet nekünk azon óriási hadügyi követelményekkel szemben kellett volna támasztanunk. Ha már most nézzük a kormánynak belügyi és kulturális működését, akkor hol kell legelőször kezdenem ? Kezdenem kell a kormány legelső lépésénél. Mikor a kormány az ország ügyeinek vezetését kezébe vette, mi volt első lépése ? Az, hogy az ellenzék mellett netalán megnyilatkozott hivatalnokokat, az azért esetleg magukat exponált tisztviselőket állásaikból elhelyezték, nagyon természetes, nem a központokba, nem előnyösebb helyekre, hanem olyan helyekre, hogy ne jusson eszébe annak a tisztviselőnek még továbbra is ellenzékieskedni. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos : Tisztára Balkán-stikli! Ábrahám Dezső : És a mikor a kormány már nem tudott kulturális és belügyi eredményekkel előhozakodni, nem is szólva arról, hogy hoztak-e valami rekompenzácziót a nagy áldozatokért, akkor rávetette magát a t. többség és az igen t. kormány a múlt kormány tevékenységének lebírálására, lecsepülésére. önök legjobban tudták, mennyire megdrágultak a megélhetési viszonyok. Tudták és tudják most is, hogy épen a magyar hivatalnoki és tisztviselői kar az, a melyre joggal lehet elmondani, hogy az uri koldusok számát gyára jutja. Igényei nemcsak kopogtattak, de zörgettek a képviselőház ajtaján. És múltkor a vallás- és közoktatásügyi minister ur részéről hallottuk a tanítói javaslat kritizálását, a mire azt mondta, hogy nagyon drága. Akkor, a mikor ily abnormis külügyi és hadügyi kiadásokkal állunk szemben, azt a javaslatot drágálni, a mely azon társadalmi osztályra vonatkozik, a hol voltaképen a nemzetnek az igazi katonasága nő fel, a mely nem a hareztéren fogja a hazát meghódítani, hanem kulturális téren, a melyen a hódítás tartósabb, mint bármilyen hatalmi hódítás, akkor ily javaslatot ilyen szempontból kritizálni, nem helyes és nem szabad, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) De mit látunk ezzel szemben a kormány és a többség politikájában ? Azt, hogy a bevételeknek: minden téren erőszakolását forszírozzák. Belügyre, kultúrára kiadásokat nem fordítanak, de látjuk a kisember megterhelését óráról-órára növekedni. A gyufamonopolium előszele már kisért. Hiszen, ha méltóztatnak emlékezni a foszfortilalomra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásánál, ott csak 19f3-ra szóló intézkedések foglaltatnak és ez intézkedések impliciter magukban foglalják, hogy a kormány további gyufagyárak felállítására engedélyt nem ad. Mit jelent ez ? Nem egyebet, mint a gyufamonopolium minél előbbi beköszöntését. Azt hiszem, nem kell tovább fejtegetnem, hogy a gyufát épen a kisember használja leginkább. Hiszen ma már oly műtárgyak vannak a dohányzás elősegítésére, a melyek a vagyonos osztály igényeit e tekintetben a legminimálisabbra csökkentik. Így voltunk a só árának fölemelésével. Azt mondta a t. pénzügyminister ur ennek indokolására a mint szokásos mondani, hogy megdrágultak a munkabérviszonyok, a szállítási viszonyok, stb. Azt hiszem, hogy ott, a mikor megint ily elsőrendű életszükséglet kielégítéséről van szó, nem szabad ezeket a motívumokat érvényesíteni. Itt volt a szeszadó felemelésének életbeléptetése. Azt irták, hogy ugy kontemplálja a kormány, hogy állítólag a hadügyi többletet ebből akarja kisrófolni, őszintén megvallom, ezt tartom még a legigazságosabb megadóztatásnak, de elvégre ez is
