Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

24 181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. En azt hiszem, hogy ebben a tekintetben jó hatása lenne annak, és meggyőződésem szerint ez elől elzárkózni egyáltalában nem lehet, hogy a joggyakorlat szabályozása alkalmával kényszeríteni kellene azokat, kik a bírósághoz mennek, hogy gyakorlati idejük egy részét vagy ügyvédi vagy közjegyzői irodában töltsék, (Helyeslés balfelől.) s ily módon megismerkedjenek agyakorlati élet jogviszonyaival. Ennek talán jó hatása lenne annak a — nem akarom mondani kasztszellemnek — de mégis bizonyos exkluzivitásnak kiküszöbölésére is, a mely a bíró és ügyvédi kar között sok tekintetben tapasztalható és talán véget vetne, vagy legalább is enyhítené azt az ellenszenvet, a mely sok alkalommal a bírói és az ügyvédi kar között sajnosán tapasztalható. Ezzel a kérdéssel foglalkozva, illetve az eszmemenetet tovább folytatva, én is arra az álláspontra jutok és azzal kívánok foglalkozni, a mit a t. előadó ur is kiemelt: nevezetesen és szintén nagyon szükségesnek tartanám azt, ha a birói kinevezéseknél az ügyvédi kart az igazságügyministerium sokkal több figyelemben részesítené, mint a mely figyelemnek tanuj eleit tapasztaltuk eddig. Székely Ferencz igazságügyminister: Még senki sem nevezett ki az összes igazságügyministerek közül annyi ügyvédet, mint én. Szalay László : T. minister ur, méltóztassék megengedni, nem jól fejeztem ki magamat. Ezt nem a minister ur hivataloskodása idejére vonatkoztattam, hanem általánosságban említettem, és egyáltalában távol áll tőlem a szándék, hogy az igazságügyminister urnak szemrehányást tegyek. Sőt épen nagyon örvendek, a mikor erről a tényről értesülök. A magam részéről még azt kívánom kiemelni, hogy eddig azért sem igen lehetett ügyvédeket nagyobb mértékben alkalmazni a bíróságnál, mert az volt a gyakorlat és szokás, hogy ügyvédek csakis alsóbb fokon, mint jegyzők és mint albirók, alkalmaztattak a bíróságnál. . . Székely Ferencz igazságügyminister: Ügyészek ! Szalay László : . . . a miből kifolyólag természetes dolog, hogy olyan ügyvéd, a ki már több tapasztalattal, több tudással, bizonyos poziozióval rendelkezett, ilyen alárendeltebb, kisebb állásra bizonyára nem jjályázott, (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) és az eredmény az lett, hogy a kik pályáztak, azoknak kinevezése talán nem jelentett nagy nyereséget a bíróságra nézve. Én azt hiszem, ezt a kérdést csak ugy lehetne helyesen megoldani, ha magasabbfoku birói állásokra is alkalmaztatnának ügyvédek, a kik azonban meg lennének választva tudás, tapasztalat és jellem tekintetében. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Szórványosan eddig is fordultak elő ilyen esetek, de, sajnos, magasabb birói állásokat inkább talán azok nyertek az ügyvédek közül, a kiknek politikai szolgálatait kívánták honorálni, a mi bizonyára nem ldvánatos a bíróság függetlensége szempontjából. Posgay Miklós: Ma is csak a jó munkapárti korteseket nevezik ki! Szalay László: Szólván a bíróságok működéséről, azt hiszem, hogy jelentős lépés volna bíróságaink működésének megjavítására, ha a biró nem lenne annyira terhelve admimsztraezionális teendőkkel, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melyek ez idő szerint idejének egy jelentékeny részét elfoglalják és ha bizonyos fokig azok a kimutatások, a melyeket talán senki el sem olvas, vagy legalább egy részét el nem olvassák, nem terhelnék a birót. Nem akarok igazság és jog nélkül a t. minister urnak szemrehányást tenni, igazán nem tudom, hogyan állunk ma ezekkel a kimutatásokkal és különösen nem tudom, milyen súlyt vet a mélyen t. igazságügyminister ur az évekkel ezelőtt még igen nagyrabecsült »országos átlag«-rendszerre, a mely abban áll, — a mi igazán a bürokratizmusnak egy ferde kinövése —, hogy a biró működését a szerint Ítélte meg az igazságügyi kormány, vájjon elintézett-e annyi számot, a mannyi az országos átlagnak megfelel. Ebből aztán valóban abszurd esetek támadtak, évekkel ezelőtt. Ezt szintén nem vonatkoztatom a t. igazságügyminister ur működésére. Székely Ferencz igazságügyminister: Veszprémben ! Szalay László : Nem akarok neveket említeni, csak tudom, hogy megtörtént az év végén, a mikor a törvényszékek a tevékenységi kimutatást a ministeriumhoz felterjesztik, hogy egy törvényszéki biró, a ki az illető törvényszéknek igazán legjelesebb, legszorgalmasabb tagja volt, és a ki rnint ilyen, a legkomplikáltabb és legnehezebb ügyek elintézésével lett megbízva, a ministerium részéről megrovásban, vagy megintésben — nem tudom melyikben, mert nem vagyok annyira tájékozva — mondjuk tehát, hogy megintésben részesült, mert az általa elintézett ügyek száma nem felelt meg az oországos átlag«-nak. A törvényszéki elnök hiába tett e tekintetben felterjesztést. Hiába emelte ki, hogy az illető biró tényleg a legnehezebb ügyek elintézésével foglalkozik és mindazt, a mi részére ki volt osztva, elintézte és hátralékban nem maradt, mégis megtörtént az az abszurdum, hogy meg lett intve. Székely Ferencz igazságügyminister: Ez kérem nem áll! Sőt ellenkezőleg, a ki az intést csinálta, az kapott orrot! Szalay László: Nem tudom, hogy most is igy van-e a dolog, hogy az »országos átlag* van-e alkalmazva, mert az ügyészségek tevékenységének megítélésénél is igy volt. Ha a feljelentések száma nem felelt meg az országos átlagnak, ha a visszautasított feljelentések számának átlaga meghaladta az országos átlagot stb. stb., szóval, hogyha az országos átlagon bármi tekintetben is sérelem történt: ha nem is ministeri vizsgálattal, de legalábbis főügyészi vizsgálattal kellett a dolgot tisztába hozni. Nagyon kérem a t. minister urat, ki ugy látom, nem nagyon rokonszenvez az »országos átlag* rendszerével, hogyha ez tényleg