Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-190
190. országos ülés 1911 július 1-én, szombaton. 287 pedig azért nem,. mert tapasztalható volt már a dohányárak múltkori felemelésénél, hogy tényleg reakczió következett be abban az esztendőben a dohányjövedékből eredő bevételek emelkedésénél s a várt eredmény, a várt bevételi többlet nem következett be. így volt ez p. o. az 1888-ban bekövetkezett áremelkedésnél is, a mikor az összes tiszta pénztári eredmény 28.540 frt-ot tett ki. Nem következett be a várható emelkedés 1889-ben sem, a mikor a pénztári eredmény 29,140.000 forint volt; de annál inkább bekövetkezett az 1890-iki esztendőben, a mikor a publikum már lenyelte a keserűséget, a mikor a fogyasztásnak óriási emelkedése emelte a kincstár bevételi többletét is. 1890-ben pl. már 37,100.000 forint tiszta pénztári eredménynyel állunk szemben. Ettől fogva az eredmény fokozatonként óriási mórtékben történt, igy pl.: 1868-tól 1886-ig az átlagos tiszta pénztári eredmény 12 milliótól 16 millió forintig, 1882-től 1887-ig 19 milliótól 22 millióig, 1887-től 1893-ig 28 ] / 2 milliótól 37 millióig növekedett. Most, mikor az 1909. évi zárszámadásokat nézzük, annak eredménye, az összes rendes bevételeket tekintve, 159 millió koronán felül volt. Nem kívánom most az egrves számadatok felsorolásával a t. ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk! Sálijuk! balfelöl.) Ezzel szemben, ha a rendes, azután az átmeneti, beruházási és előirányzat nélküli költségeket vesszük, ez összesen 76 millió koronán felüli összeget tesz ki s a pénztári eredmény pl. az 1909-ik évben mintegy 81 millió és néhány százezer koronát tesz ki. Ott, a hol tisztán csak egy bevételi forrásból, mint a dohánymonopóliumból, 81 millió koronánál több tiszta pénztári eredményt produkál a kincstár, a hol minden teheremelés a szegény nép nyakába szakad, ott, a hol ebből a 3 50 millió korona bevételből a kincstár dohányvételre csak 52 milliót fordit, a mely megtérül tisztán a dohánytermelő publikumnak, a többi más -czélokra megy el, nem volt jogosult a dohányárak ilyen fokozatos felemelése, nem volt jogosult különösen azért, mert, a mint szerencsém volt kimutatni ebből a hivatalos listából, épen azokat az elemeket fogja terhelni ez az emelkedés, a kik legjobban rá vannak szorulva^ a kormánynak nem sújtó, hanem gyámolító kezére. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) TV képviselőház! Ezek után nem kívánom tovább foglalkoztatni a t. képviselőházat. (Halljuk! Halljuk! balfelŐl. Zaj jobbfelöl). Csak igen t. Pap Gréza képviselőtársamnak megnyugtatására kijelentem még azt, hogy ugy áll a dolog, hogy a következő esztendőben . és jjedig 1913-ban a költségvetésnek előnyére 10 millió korona szaporulatot, 1914-ben megint 10 millió korona szaporulatot számit a kormány, 1915-ben pedig már évente 23 millió korona bevételi többletet fognak kihozni ebből a dohányáremelésből. (Zaj.) •••••'. ••'• Elnök (csenget): Csendet kérek. Ábrahám Dezső: Hogyha ezt a tekintélyes bevételi többletet nem hadihajók építésére, nem az enormis és abnormis hadügyi kiadások fedezésére és nem a szegény néja megterhelésével kívánnák elérni, hanem belügyi és kulturális czéljaink előmozdítására, akkor nem volna ellene semmi szavam. De addig, a mig ismét a szegény néptől vesszük el az utolsó betevő falatját, — mert nem fogja tudni nélkülözhetni a dohányt, kénytelen lesz ezentúl is használni a megszokásnál fogva — addig minden alkalmat meg fogunk ragadni arra, hogy a kormányt felelősségre vonjuk ilyen intézkedésekért. Ezek után a következő interpellácziót vagyok bátor beterjeszteni az igen t. pénzügyminister úrhoz (olvassa): »Interpellácziő a pénzügyminister úrhoz. »I. Mivel indokolja a pénzügyminister ur a dohány- és szivaráruk árának 1911 Julius 1-től törtónt rendkívüli emelését? II. Mi indította a pénzügyminister urat arra, hogy a legszegényebb néposztály által fogyasztott dohány és szivar árát is felemelje? II. Hajlandó-e a pénzügyminister ur a kevésbé vagyonos és szegény néposztály számára olcsó szivar gyártását elrendelni ? IV. Hajlandó-e a pénzügyminister ur rövid időn belül törvényhozási utón intézkedni, hogy a külföldi gyártmányoknak a magyar termékekre veszedelmes versenyét korlátozza ?« (Elénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a pénzügyminister úrnak. Lukács Lászlő pénzügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy lehető rövidséggel válaszoljak a hozzám intézett interpelláczióra. (Halljuk !) T. képviselőtársam beszédéből kivettem azt, hogy ő nem dohányos, de kivettem azt is, hogy ő, úgy látszik, dohánytermeléssel sem foglalkozik, különben nem tett volna kirohanást a monopólium rendszere ellen, mert minden dohánytermelő Magyarországon meg van győződve, hogy épen a monopólium az, mely egy ilyen jelentékeny és nagymennyiségű termelést nemcsak lehetővé tesz, de biztosit egyszersmind olyan árakat a dohánytermelő részére, a' mely árakat más rendszer mellett egyáltalában nem volna lehetséges elérni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy igdn nagy konkurrenczia a, dohánytermelési engedélyek tekintetében. Már pedig, ha ez nem volna úgy, mint emiitettem, ha ez nem volna lukrativ ága a mezőgazdasági foglalkozásnak, bizonyára nem volna ilyen nagy a verseny. Azt tartom tehát, hogy a monopólium ellen hangoztatott jelszavak az abszolút időből származnak, ma azonban semmiféle jogosultsággal nem bírnak. (Ugy van! jobb felöl.) Ezek után legyen szabad áttérnem az interpellációnak azon részére, mely arra vonatkozik,
