Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-190

'1 július 1-én, szombaton. 270 190. országos ülés 191 kai, tehát tér nyilik arra, hogy a lehető legrózsásabban fesse ki magának a jövőt az, kinek ebben épen kedve telik. Ilyen rózsás jövő kifestésé folytán bizony lehetnek, kik a múltról és a jelenről elfeledkeznek, kik papot-csapot otthagyva, egyesegyedül, jövendőbeli fantáziák után futnak és letesznek minden erős, komoly harczról. Ennek az előidézése is lehetett a pénzügyminister ur czélja. Az óvatossági elv, mely voltaképen a pártegységnek és a párturalomnak fentartására irányul, volt a régi szabadelvüpártnak is legnagyobb hibája. Mikor ez a többség vette át az uralmat, vezetői többször kijelentették, hogy ők ugyan a régi szabadelvüpárt jogutódjainak érzik magukat, azonban nem akarják a régi szabadéivüsóget ugy átvenni, a hogy azt a magyar közélet azoknak a kormányoknak ténykedéseikből megismerte, hanem egy valamelyest tisztultabb, ideálisabb szabadelvüséget kivan kormányzásában elvül követni és a közéletben inaugurálni. Ha csakugyan látnók és tényekkel tudta volna eddig a t. kormány dokumentálni, hogy ennek a tisztább szabadelvüségnek a zászlaját követi, akkor azt mondanám, hogy e tekintetben igen nagy érdemet szerzett magának és megszerezte mindazok becsülését, kik bár ellenkező elven vannak, mégis üdvözlik mindazokat, a kik a nemzet javara, a közerkölcsök tisztulására valami érdemeset tenni tudnak. Ha keresem a tényeket, melyek ezt az Ígéretet valamifélekép támogatnák, melyek annak komolyságát velünk el tudnák hitetni, akkor ezeket a tényeket nem vagyok képes felfedezni. EUeuben látunk tényeket, melyek a mások véleményének elnyomását mutatják, látunk tényeket a törvénynek kisebb tiszteletéről, mint a milyenre szükség van, látjuk az inkompatibilitási törvény olyan kezelését, mely megint visszavezet és zsilipet nyit olyan irányzatok és erkölcsi felfogások számára, melyek semmiféle ideális kormányzati elvvel össze nem egyeztethetők. T. ház ! Miután mi ezekben a törekvésekben, melyek a jDárturalomnak fentartását czélozzák mindenféle lehető eszközzel, minden szabadságravágyás és minden önálló törekvés elnyomásával, visszatérést látunk a régi liberalizmushoz, melyet ez a kormányzat is elitéit akkor, mikor egy tisztultabb és jobb felfogás hirdetőjének vallotta magát, mikor elitélte azt a szabadelvüséget, azt a liberalizmust, mely a szabadelvüpárt bukásának oka volt, ha ma ehhez mégis visszatért, mint a hogy erről meg vagyok győződve, akkor a t. túloldal ne csodálja, ha mi a legnagyobb fokú bizalmatlansággal viseltetünk ezen alapelv és a régi liberalizmushoz való visszatérés miatt a kormányzó többséggel szemben, és egész régi küzdelmünkhöz, pártprogrammunkhoz volnánk hűtlenek, ha ezen bizalmatlanságot erősebb formában ilyen esetben meg nem ismételnők. (Helyeslés balfélől.) Azon tények azonban, melyekről mondtam, hogy még nem sok van, szintén nem alkalmasok arra, hogy az uj politikai rendszer iránt bennünk bizalmat ébresszenek. Csak rövid felsorolásban, melyek azok a tények, melyeket mint kész politikai eredményeket le lehet szegezni és a kritikát hozzájuk lehet fűzni ? Az egyik a bankszabadalom megújítása. Szinténleltáriportéka, melynek elintézésére a kormány vállalkozott. El is intézte, de mint ellenzéki oldalról tegnap is hangsúlyozva lett, sőt miként azt a kormánypárt egy igen tekintélyes és azt hiszem sokak által?mindenben és minden áron követett vezéregyéniségének ajkairól is hallottuk, ezen bankszabadalommal egyáltalában nem tudták kielégítem azon jogos nemzeti aspirácziókat, melyeknek a túloldal is nem egyszer a választás előtt kifejezést adott. Ez a tény tehát, hogy a nemzeti érdeket megvédeni nem volt képes, feltétlenül helyes és erős indoka annak, hogy a kormány iránt bizalmatlansággal viseltessünk; A második tény a következő. Többször hallottuk itt a kereskedelmi szerződések tárgyalása alkalmával, mikor a gazdaközönség képviselői nehezményezték azt, hogy világos törvényes intézkedés ellenére mégis meg lett engedve, vagy legalább tűrve az az állapot, hogy Ausztriába argentínai húst szállítsanak . , . Rosenberg Gyula : Vissza lett utasítva Triesztben ! Haller István : . . . akkor a földmivelésügyi minister ur többször hangsúlyozta, hogy ezen bizonyos 2000 tonnán tulmenni semmi esetre sem fognak, abba a kormány beleegyezni nem fog. Mégis történtek ujabb szállitások. De igaza van Rosenberg Gyula t. képviselőtársamnak abban, hogy vissza lett utasítva. Ez azonban igazán nem a magyar kormánynak, hanem a magyar ökörnek érdeme, (Derültség baljelöl.) a melynek húsa ugy elkényeztette a bécsi gyomrokat, hogy ezek után argentínai fagylaltot egyáltalában nem képesek bevenni. Ha tehát ebben a magyar álláspont fog győzni, itt hálával tisztán a magyar hizott ökör iránt lehetünk. Bizalmatlanságom egyik indoka az is, hogy a tömegfogyasztási czikkek megdrágítása által antiszocziális érzésnek és gondolkozásnak adta tanújelét a kormány. Ha a jövedelmeket tényleg fokozni kell, — a mint hogy a pénzügyminister ur a legilletékesebb megállapítani azt, hogy erre szükség van — ha erre tényleg szükség van, akkor szerettem volna látni azt az invencziót, a mely megtalálja azokat a jövedelmeket, a melyek az adóztatás terhét ma is nagyrészt elkerülik, vagy legalább is nincsenek ugy megadóztatva, mint a hogy azt elbírnák. Szerettem volna tehát látni a tömegfogyasztásra szánt és épen az alsóbbrendű nép által használt czikkek megadóztatása helyett a progreszszivitásnak erősebb keresztülvitelét, a mely a nagyobb vagyont, az élvezetet, szóval a nagyobb teherbírást sújtotta volna jobban. Ugyané kategória alá esik a Wekerle-féle adótörvények végrehajtásának felfüggesztése is, a melyet szintén nem lehet más szóval jelölni, mint